Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-12-01 / 48. szám

Lengyel Sándor, Madarász Imre, Méhész Lajos, Mészáros Gyula, Nagy Bernát (Csenger), Nagy Elek (Kis-Palád), Nagy Lajos (Püspöki), Nagy László (Nagy-Ar), Nyíri István, Pápay Pál, Pataky Imre, Simon Elek, Sipos János, Széli György, Szűts József, Toroekay János, Tóth Dániel (Nagy Kólcs), Vadai Ferenc, Vajas Sándor, Varócy Zsigmond, Vécsey Sándor és Zöld József. * A bosnyák Ügy mind jobban fülhívja figyelmünket. Amnestia, lázadás, tömeges kivégzések, civilázálás, a helyzet magaslatán regnáló pléhgalléros »ics-vics"-ek stb. mind olyan dolgok, melyek a magyar embert szomorú, végzetes időkre emlékeztetik. Most, mindezek koronájául egy ujabb concor dátum hirét hozza a távíró. A vatikán és Ausztria közt megegyezés jött létre a kath. egyház szervezését illetőleg, mely Bosznia és Hercegovinában legközelebb foganatba vétetik. A pápa , két delegatusa, egyetértve az esztrák hatóságokkal, a terület megszemlélése után, meg fogja állapítani az egyes egyházmegyék határait. A püspöki székhelyek azon városokban lesznek, melyek erre legalkalmasabbnak (nagyon ruganyos fogalom !) mutatkoznak. Ila az előkészületek befejeztetnek, a pápa proklamálni fogja a hierarchiát. * Orgona-fölszentelés. Vácon Vörös Károly ref. lelkész ez év folytán, tisztán adakozásokból 1500 frtot gyűjtött egy uj orgonára, mely m. hó 3-án be is állíttatott a ref. templomba. * Szerkesztői mondanivalók. Legközelebbi számunkban böngészgetünk, fölállítjuk a tilalomfát, közzétesszük a százados örömünnepet. NECROLOG. Folyó évi okt 15-én megkondult a kilitii ref. egyház nagy harangja, érchangjával figyelmeztetve a föld lakóit: mementó mori! Nem volt váratlan a gyászeset, mégis mindenkit meglepett, mert a kilitii ref. egyháznak nem közönséges halottja volt. A halálban ugyan nincs különbség ember és ember között, de van az életben, levén az élethivatás és a munka-kör kisebb és szélesebb, s mivel e halott nem csak a kilitii ref. egyházé, de a külső somogyi ref. egyházmegyéé is volt, azért mondám, hogy nem volt közönséges. Nt. Gángoi János úr, a kilitii ref. egyház nyugalomba lépett lelkésze, a külső somogyi ref. egyházmegyének több éven át volt esperese, a vasakaratu, akadályokat nem ismerő férfiú, majdnem emberi erőt felül muló 10 évi súlyos betegség után, megtörve lélekben, megfogyva életerőben okt. 14-én estve 10 és fél órakor megszűnt szenvedni. Származásáról, életéről a következőket közölhetem. Született 1805-ik évben, Kis-Kún-Szent-Miklóson Gángol Ferenc és Horváth Eszsébet birtokos szülőktől; szülővárosában kezdett, Debrecenben folytatott és végzett tanulmányai után Baranya megyében Karancson academicus rector lett; majd nagybátyja Gángol István mellett Kilitin időtöltő segédlelkész, honnét a nagyberényi egyházba rendes lelkészül alkalmaztatott. A reactio korszakában, a kilitii ref. egyház lelkésze Gaál György úr mint politikai fogoly Kufsteinba hurcoltatván, ennek helyét foglalta el 1850-ben; ahol 25 éven át lelkész, a kül. somogyi ref. egyházmegyének pedig több éven át esperese volt. 1868-ban prédikálás közben szélhűdés érte s a tényleges hivataloskodással felhagyott. 1875. dec. 31-én történt másodszori szélhűdése annyira az ágyhoz szegezte, hogy többé mozdulni nem volt képes, a miért a következő 1876-ik év máj. 30-án lelkészi hivataláról véglegesen lemondott s ettől fogva teljes visszavonultságban élt; — de nem ! nem élt, ő élő halott volt 2 és háromnegyed évig, mig végre az élet és halál ura megelégelvén szenvedéseit, 1878. okt. 14-én azok alól feloldotta. Hült tetemeit gyászoló özvegye, gyermekei és unokáin kivül nagy számú résztvevő közönség kiséré örök nyugalomra. Mit Írhatnék még az elhunyt felől ? Leirjam-e a küzdelmet, melyből bő rész jutott neki, vagy lerajzoljam ama pályát, melyen 30 évig erejétől telhetően munkált, vagy szenvedéseit vázoljam, melyek az erős férfiút testben lélekben megbénították ? ! Hisz ezek oly mindennapi dolgok; kit érdekelne mind ez ? Pedig volt az ő jellemében, hivatalos működésében olyan vonás, amely mindenki méltánylását kisérdemelhette. Mint lelkész törhetlen akarattal, mint esperes kálvini szigorral, de részrehajlatlan igazsággal kormányzott, s hogy mennyi tapintattal, igazolja az, hogy több helyen a viszályt, egyenetlenséget személyes megjelenésével nem egyszer sikerült megszüntetnie. Hogy aztán szigorúsága miatt nehéz napjaiban a haldokló oroszlán sorsában részesült, az természetes. Aki porban jár, alig óvhatja meg magát a beporoztatástól, amihez csak egy bizonyos mértékű rosz akarattal párosult ambitiónak kellett járulnia, mely őt hallgatóival némi coliisióba hozta, ami őt, különben is betegest, elkedvetlenítő s lemondását is egy részről okozá. Amily egyszerű volt élete, oly egyszerű volt végtisztesség tétele is. A háznál Szalay Ferenc n. szokolyi lelkész úr mondott az elhunyt életét hűen ecsetelő beszédet egy megható ima kíséretében; a sírnál pedig alólirott tartott beszédet, békére, engesztelődésre híva fel a gyülekezetet, mely engesztelődésének nagyszámú és elöljáróinak teljes számú megjelenésével adá tanújelét s részvétteljes arcuk mutatá, hogy sziveikben víszhangra találtak a síri beszéd ezen végszavai :

Nyugodjék csendesen a sokat szenvedett agg pásztor. Béke lengjen porai felett. GÓZON GYULA, kilitii ref. lelkész.