Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

Ily eltérések az intézkedésekben előfordulnak nem csak a két egyház között, hanem — mindkét részen — ugyan azon egyház kerületei, sőt "ezek esperességei között is. Es egy némely kérdésre nézve ugyanezen egyháznak ezen kerülete is hasonló joggal, mint nt. Kozma J. ur az ev. egyház ellen — felhozhatná a másik kerület ellen, hogy az nem foglal el oly határzott állást a római hierarchiával szemben mint ő, s nincs benne ugy kifejlődve a népkormányzat, mint benne. Biztosithatom nt. urat, hogy az evang. egyházban csak oly erős a ragaszkodás az autonomiához, mint a testvér reformált egyházban, csak oly távol esik a hierarchiától mint ez. A dunánt. evang. egyházkerületben maga a kerületi gyűlés nyíltan félrevetette a püspök nevet, azért, mert szerinte a hierarchiára emlékeztet, s a mult hagyományaira oly előjogok emlékeit fűzik hozzá, amiket a szabadságára féltékeny evaugelikus még gondolatban sem fog superintendensének concedálni soha. Az „egyházi rendszer" is itt nem ismer püspököt, hanem csak superinteudenst. Másfelől a testvór ref. kerületek elfogadták s minden aggodalom nélkül használják a püspök nevet. És nekem e miatt soha nem jutna eszembe a reformált egyházat hierarchiai tendentiákkal vádolni. A „superintendens az egyházkerület által választatik, következőleg eunek — minden hivatalos eljárásáról felelős, s azokról minden esztendőben a kerületi gyűlések alkalmával hivatalos tudósítást tenni tartozik."*) A superintendens tehát minden hivatalos tettéért felelős választóinak. Öt a ker. gyűlésen kérdőre vonhatja a legkisebb gyülekezet, felvilág-ositást követelhet tőle minden jelenlevő gyűlési tag. — Szóval itt a superintendensuek csak a felelőssége nagy, csak a dolga igen sok, hanem joga, az igen is kevés van, kevesebb, mint gyakran a rend érdekében szükséges volna, Lelkészeiket az ev. gyülekezetek szabadon vá, la^ztják a jó rend által megkövetelt szabályok szemmel tartása mellett. Az általuk kijelelt lelkész megválasztásától, ha az honpolgár, elérte a törvényes kort, oklevéllel bír, s nem terheli kanonikus vétségvádja, őket el nem ütheti semmiféle hatalom. Lel*) Egy}), r. 56. 1. készüket hozhatják bármelyik esperessógből, kerületből, hozhatják a határőrvidékről vagy Erdélyből is tetszésük szerint. Másrészről van reformált esperesség, melyben a nópválasztási joga sokkal szűkebb korlátok közé van szorítva; ugy hogy például a gyülekezet még a szomszéd esperessógből is csak azon esetben hozhat lelkészt, ha az kerületi hivatalt visel. Távol legyen, hogy én ezen tényt vádul hozzam fel. Azon esperesség a fenforgó viszonyok közt szükségesnek, jónak találta e korlátozó intézkedést, s autonomiája fel is jogositá őt erre. Csak annak bizonyítására akartam felemlítni, hogy a prot. szabadságból önként következnek eltérések egyes intézkedésekben. Nt. Kozma J. ur cikkében ismótelve hangsúlyozza, a puritanismust, és érezteti, hogy nem találja fel kellő mórtókben az ev, egyházban. Nagyon lekötelez vala, ha közelebbről meghatározza mit ért ő a puritanismus alatt? Igy, a hogy felemlíti, nem tudható, váljon az örökölt dogmákhoz való szigorú ragaszkodást érti-e alatta, vagy pedig a tökéletes egyszerűséget templomban, istenitiszteletben. Az első esetet mégis azért nem tehetem fel, mert hisz épen ő benne ismerjük a mult hagyományinak egy igen is erős tollú kritizálóját, ki még a syinbólikus könyvek, s a szt. Írással szemben sincs — cikkei után itólve — ogószen azon állásponton, melyet az egyház hivatalosan magáénak vall. Ha azonban a második eset áll, erre ismét azt bátorkodom megjegyezni, hogy aligha fog neki sikerülni a szertartás egyszerűségének fogalmát ugy körvonalpzni, hogy a megvont körbe teljesen beilleszthesse saját kerületét, még kevósbbé az egész magyar reformált egyházat. Ha pedig tágabb kört von, akkor ismét attól kell tartania, hogy a máshoni reformáltak tagadják meg tőle a puritán jelleget. — Hogy csak egy példát említsek ; sok helyen még a ref. hívek kárhoztatják a templomban az orgonát, mint ,,ördög dudáját", azon véleményben, hogy ennek használata nem egyez meg az örökölt puritauismussal. Nálunk ismét, s más számos reformált gyülekezetben elfogadták az orgonát, a nélkül, hogy ez által prot. jellegük a legkisebb mórtókben is csökkent volna. Ne tegyük a puritanismust sibbolettó, mert úgy könnyen zsarnoksággá válik. Túlságba csapva, meg-