Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

kap, a mostani toronyfalra pedig az óra fölé jön egy körrostély, négy sarkán ugyanannyi vázával, s e közepébe állíttatik egy kisebb átmérésü kőtorony, melyben lesz a tűzőrök szobája, ellátva a vészkalapáes gépezetével. A torony teteje veres réz, aranyozva, a templomé pedig horganyból készíttetik, ellátva villámhárítóval is. Mind ez élő tanúságtétel a felől, hogy Gyoma felett egy szebb kor hajnalsugarai ragyognak, s hogy kezdenek nyiladozni, a derék Hajnal Ábel esperes által, Garzó lelkész előtt emlegetett, bedugult gazdag források. Omne trinum perfectum. Említést érdemel még azon körülmény is, hogy a gyomai ref. egyházban ez évben már nemcsak hat osztályra nőtte ki magát a népiskola, de egy uj tanítói állomás is ismét szerveztetett, s egyik régi paplak, a központi fiiskola I. és II. osztályai számára, igen célszerűen berendeztetett. Most már tehát egyházunkban 10 tanitó szolgálja a tanügyet, mely élő bizonysága annak, hogy e nép temploma és iskolái ügyét egyaránt szivén hordozza. KÖNYVISMERTETÉS Magyar nyelvtan tót gyermekek számára. Szerzé ührin Pál csabai tanító. Második kiadás. Nyomtatja és kiadja Hornyánszky Győző. Budapesten. 1878. Jelszó : Nincg fa oly magas, mely egykor mag ne lett volna. A csiga, mely a tenger fenekén leül, egy világrész talpköve lehet. B. Eötvös. A száz lapra terjedő könyvecske címe s azon körülmény, mikép kedvelt alföldünk tőzsgyökeres magyar néptengerének ősi fészkébe letelepült csabai tótajku hivek, illetve az oda való népes ev. gyülekezet kebeléből került elő, mutatja, hogy tekintettel az alföldi népélet társadalmi, nyelvbeli, földirati viszonyaira, a gyakorlati élet által követelt szükségletnek óhajt megfelelni s a tótajku tanköteles gyermekeknek jóakaratúlag és elfogulatlanul módot, alkalmat nyújtani arra nézve, hogy a hazai országos köznyelvet önhasznukra már az iskolakötelesség első éveiben sajátítsák el. Okom van hinni, hogy habár a könyv homlokzatán nincs határozottan megjelölve, a népiskola melyik rendű osztályai számára íratott, mindazáltal bevezetését a magyar olvasás elemeivel kezdvén, a népiskola „kezdő* tanulóival kívánja megkísérlem. Oszlik 4 részre. Az első rész két levelén a magyar szótagolás elemzésével foglalkozik. Föltéve azon kedvező esetet, hogy a tanköteles az olvasás legapróbb ismereteinek birtokában van, gyakorlatképen tova haladhat az itt lelhető magyarnyelvű szótagok olvasásában. Nem rovom fel fogyatékosságául azon már túlhaladott olvasástanítási módszert, mikép a szótagolást a régi járatos módon .a á" és nem az ujabb s eredményesebb „i, e, o, a, u," magánhangzók csoportosításával kezdi, mindamellett kívánatos volna a kis gyermekek megkímélése tekintetéből s nehogy magokkal naponta egy egész kis könyvtárt, küzködve a súlyosító teherrel, hurcoljanak, a magyar gyakorlatok mellé odaszőni, beilleszteni a tótokat is. A második részt elfoglalják a magyarnyelv elsajátításához szükséges módozatok. Minden gyakorlat elején a gyermek ismeretköréhez mért magyar és tót szavakkal találkozunk, jelesül : szülék, testvérek, rokonokról, — könyv, papiros, toll, tábláról, — kert, fa gyümölcs, —• ruházatról szép rendben, fokozatosan. Az ily elvont fogalmakat, minők: gondos, hasznos, fösvény stb. egyelőre még a gyakorlatok legkezdetén lcihagyandónak véleményezném; elhallgatván azon magyar nyelvtani szabályokat is, minők a lap alján csillaggal lévén jelölve s műkifejezésekkel előadva, felül állanak a gyermek felfogási körén. Győződjünk meg mennél alaposabban a felől, hogy a gondozásunkra bizott gyermeksereget semminemű szabályokkal, kiváltképen a kezdőket megtaníthatni nem fogjuk, a folytonos szakadatlan magyarnyelven való társalgás legtöbbet tehet s azon kisegítő mellékes eszközök, minő a signum, melynek ellenőrzése mellett apáink képesek voltak nem egy élő, mindenütt az utca szegletén hallható, dalban danában egyaránt zsongó nyelvet, de egy holtat, a tudósok szobájába elzárt latint magukévá tenni. A mult idők ezen óriási tapasztalása mélyen győzheti meg a tanügy minden rendű és rangú férfiát azon felfogásomról, hogy igenis a magyarnyelvet teljes mérvben elsajátíthatják a tisztán tótajku gyermekek kicsike jóakarat, hazafias szellem befolyásolása mellett, s hogy itt nem kell egérutat keresni a nemzeties minőségű tanügy emilyen-amolyan elmagyarázásához. Méltóztassanak betekinteni Zólyommegye sz. k. városaiba vagy Rimabrezóra s tapasztalni fogják, hogy egy lelkes, derék, buzgó tanító vezetése mellett az egész ifjúság beszéli egymás közt e nyelvet. Ide csak elfogulatlanság, jóakarat, hazaszeretet kell s a többi önkénytesen következni fog. A bel- és külviszony, úgyszintén a főnév személy és birtokviszonyi ragait, amennyiben ezek a tót nyelvben személyes névmással fejezhetők ki, világos, fölismerhető betűkkel jelöltetnek meg, pl: almám, almád, almája stb. lábaim, lábaid, lábai. A főneveknél : fiu, fiúé, fiúnak, fiút: tanultam, varrtál, vett. Így jár el a kötszók, határozók, számnevek ismertetésénél. Harmadik rész bevezet a kizárólagosan magyar és tót szövegű gyakorlatok változatos tömegébe. Kettőt kifogásolok ezen fejezetekben. A vallás és hittan gazdag aranybányájából annyira nincs felölelve semmi, hogy tekintve enemű fogyatkozását, verseí nyezhetik bármely községi iskola számára szerkesztett s /