Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

tam. Nehogy Ormánysági szerint Tuhutum legyünk, mérsékelni a bajusz ós szakái hosszúságát igen, de teljesen leberetválni ós gyakran, mindennap beretválkozni sem indokolt, sem célszerű, sem kényelmes dolog. A szemnek sok esetben ártalmas. ,,Ha férfi vagy, légy férfi." A fehérnyakkendőt, övet, reverendát, Luther kabátot, félmagastetejü kalapot, kivált ha még cilinderalakü, mellőzendőknek itólein, s általában — álljak bár véleményemmel egyedül — egyenruhába iittetósünket, szemben e divatkórral, retrográd lépésnek tartom. Nem vagyunk mi ,,papi rend". — Ha mindazáltal a zsinat egyenruhát szab reánk, óhajtom, hogy az minden ízében nemzeti, tehát magyarjellegü legyen! TÓTH SAMU, serkei ref. lelkész. Lelkészi pályám kezdetén. sEmber tervez, Isten végez.* (Folytatás.) IV. A lelkész mint egyhdzkormdnyzó. Ma minden jóravaló lelkész azon kezdi, hogy erős kézzel megragadja az egyház kormány rúdját s igyekszik lehetőleg rendbehozni ekklézsiáját. Ez dicséretes törekvés is; csak az a baj, hogy sokan ennyivel teljesen meg is elégszenek s azt hiszik, hogy ha egyszer vagyonilag, anyagilag jól áll az anyaszentegyház, már nyugodtan alhatik a lelkész. Pedig világos, hogy a dolog nem igy áll. Mi első sorban, mint kifejtéin, reformátorok, népünk valláserkölcsi életének ápolói, híveinknek példaadói, lelkipásztorai, a szív és lélek nemesítésére oly nagy befolyással biró cultusnak intézői és vezetői vagyunk s csak azután administrátorok. Sőt én azt szeretném, ha az egyház külső kormányzásának gondjai alól teljesen emancipálhatná magát a lelkész s kizárólagos figyelmét csak a szellemiekre fordíthatná. Mert szép dolog ugyan, ha a lelkész buzgalma s fáradozása által templomokat, iskolákat állíttat s az egyház anyagi ügyeit rendbe hozza, de még sokkal szebb volna, ha egyedül a belső templom épitésére fordíthatná minden erejét, ha egyedül a hivek tanítására irányozná buzgalmát s egyedül a szellemi javak megszerzéséről gondoskodnék. De hát ez csak szinte desiderium .... Nálunk, ha a lelkész nem mozog, megakadnak az egyház-kormányzás kerekei, nálunk, hogy a lelkész szellemi munkálkodása sikeres lehessen, szükséges, hogy mindenekelőtt egyháza külső, anyagi ügyeit tartsa jó rendben. Nálunk az egyház-kormányzás tiszte csaknem egészen a lelkész vállaira nehezedik. De ha már meg kell nyugodnunk abban, hogy a lelkész ne csak tanitó, hanem az apostolok példájára egyszersmind egyházkormányzó is legyen, legalább azon kell lennünk, hogy az egyházkormányzás gondja és terhe másokkal is t. i. az egyház presbytereivel minél nagyobb arányban megosztassék. Vagyis a lelkésznek mint egyházkormányzónak oda kell törekednie, hogy egyház kormányzói minőségében minél kevesebb foglalkozni valója legyen. De akkor szükséges, hogy legyen egy jó presby teriuma . A jó presbyterium alatt értem, hogy legyen az értelmes, az egyház és vallás ügyeiben buzgólkodni szerető s köztiszteletben álló egyénekből megalkotva. Egy ilyen presbyteriummal egyetértőleg egy ügyes lelkész, a.t hiszem, sokat kivihet, kivált ha fokozni tudja az egyesek buzgóságát s saját példájával odahatui, hogy necsak beszéljenek, de tegyenek, áldozzanak is az egyház érdekében, Nagyobb gyülekezetekben, hol a lelkipásztorkodás csak hiányos lehet, igen célszerűen alkalmazhatók volnának a gyülekezet vénei a hivek s különösen a betegek látogatására. Skóciában (s talán Hollandban is) ez rendes szokás. Magyarországon is tudok helyet, hol a presbyterek ilyen missiói munkát is végeznek. Nagyon helyesen! Hiszen ha mindnyájan papok vagyunk, miért ne működhetnének közre legalább a gyülekezet főbbjei az Isten országa terjesztésében ? A jó presbyteriummal egyetértőleg arra kell törekedni továbbá a lelkésznek, hogy egy pénzalapot teremtsen. Kétségkívül a legszebb s legmaradandóbb tőke, mindig csak a hivek buzgósága s áldozatkészsége, de ez élő tőke mellett mégis szükséges rendezni egy kissé az egyház pénzügyeit s lassankint alapot gyűjteni a lelkészi s tanitói fizetések s az egyházi épületek nagyobb javítási költségeinek stb. fedezésére. Népünk különben is szegény vagy szegényedni kezd s legjobb akarattal sem áldozhatik mindig, mikor épen szükséges volna. Mig ha van egy pénzalap, az egyház mindig tud hova folyamodni. Ily pénzalapra pedig legkönnyebben szert lehetne tenni a takarékmagtárak révén. Sok helyütt bámulva tapasztaltam, hogy mily áldásosak ezek a takarékmagtárak. Egy zemplénmegyei községben a hívek egyszer s mindenkorra nagyobb mennyiségű eleséget adtak össze, megalkották abból a takarék magtárt s most' csupán annak a jövedelméből lelkészt, tanítót képesek fizetni. És a takarékmagtárak ügye valóban országszerte igen szépen halad előre. Az ifjú lelkésznek már kiváló gondot kell forditnia e pénzforrásnak, ha még nem volna, előállítására, azután pedig lelkiismeretes kezeltetésére s folytonos növelésére. A lelkésznek, mint egyházkormányzónak figyelmét igénybe veszi továbbá az egyházi épületek jókarban tartása is. Ez alatt nemcsak az értendő, hogy a mi rozzant állapotban van, azt javítani kell, hanem egyszersmind a meglévő épületek jobb állapotba, csinosabbá tétele is. Templomaink nagy része rendkívül puritán, hogy ne mondjam, szegényes (rongyos) kinézésű. Még csak kerítéssel sem bír, vagy ha igen, úgy az nagyon szánandó 89*