Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-03 / 44. szám

Legyen tehát nyugton, Cs. P. úr s nyerje vissza kellő higgadtságát, mert ahogy a fenn irt házszabályokból láthatja, B.-Somogyban máskép értelmezik a prot. autonómiát, mint a tolnai egyházmegyében, s ennélfogva a ^memorandumos urak4

sem akarnak abból paródiát csinálni, midőn azt kérelmezik, hogy az egyházmegyei gyűlés szavazati joggal felruházott tagjai közé a praeoransok is fölvétessenek. Ennyit láttam jónak Cs. P. úr súlyos támadásaira válaszolni, és most, mielőtt a pennát én is letenném, kérem Cs. P. lelkész urat legyen szives tőlem egy szeretetteljes tanácsot elfogadni. Ne kicsinyelje ön, t. lelkész úr a tanítói hivatalt. Nekem 26 éves tanítónak higyje el: hogy sokoldalú képzettséget igénylő s amellett testet s lelket egyiránt kifárasztó olyan hivatal ez, mely a társadalomnak nyújtott haszon mellett, magának a hivatalt betöltőnek bizony-bizony sok szúrós tövist osztogat. Én nem mondtam soha, s most sem állitom, hogy a lelkészi hivatalnak is ne volnának tövisei ; de tagadhatatlan, hogy vannak biz annak rózsái is; s milyen szép lenne, ha a tanítói hivatalnak, csakis a lelkészek által letéphetendett némely tövisei helyén, egykor mi is virágokat szemlélhetnénk ; a lelkészi kar meg büszkén reájuk mutatva, ezt mondhatná : lássátok, kedves szolgatársaink, ez részben a mi munkánk eredménye. A magyar nemesség, a történelem lapjain fényes helyet foglaló 1848-ik évben a ^noblesse obiige® elvből kiindulva, valamivel több, s tán nagyobbacska jogot osztott meg a nemzet kilenc-tized részével, mint mennyit, s mekkorát mi kérünk most a t. lelkész uraktól a memorandumban, és én azt tapasztaltam, hogy a két különböző osztályt a nemességnek éppen az a nagylelkűsége hozta közelebb egymáshoz. Ha azonban Cs. P. úrnak az általam javasolt szent munkához nincsen elég lelki ereje segédkezet nyújtani: ám keresse a lelkészi tekintélyt a szép és magasztos papi hivatás körén kivül, más úton és más eszközökkel, csak azon, és olyanokkal ne, amelyiken s minőkkel cikke megírása alkalmával hitte föltalálhatni, mert ma már olyan korban élünk, melyben egy olyan fontos társadalmi kérdést, minő a néptanítók anyagi s jogi helyzetének javítása, sem elfogultság, sem szűkkeblűség, nem képesek többé a napirendről levétetni. MOLNÁR ISTVÁN, rinyaszentkirályi praeorans-tanitó. perce a Spinoza szerinti végetlen lánc szemeinek fényesre csiszolásában telik el. De nem végezuek hasztalan munkát, bár anyagi jutalmazást, főleg az önerejökre s az egyes jóltevők áldozatára utasított s az időről időre követelt intézkedések megtételében oly sok anyagi nehézségekkel küzdő ref. gymnáziumok mind ez ideig nem adhatnak. Igy a miskolci gymnásium sem ; mégis több jeles egyént számított már tanárai sorában, kik az idő és kor következményeinek figyelembe vételével mindig kellőleg tudták egyesíteni a gymnazium szervezetében az állam, egyszersmind az ez intézetet kormányozó egyházkerület által követelt tanítási rendszerek összeolvasztását. Biztos reményt nyújt az intézet jövőjére nézve a növendékek testvéries szeretete is, melynek kifejlődésére sokat tesz Miskolc társadalmi köre. E barátságos egyetértés és az ifjúsággal vele járó lelkesedés hozta jelenleg is létre a csendes körben lefolyt, de annál meg hatóbb ünnepélyt, melyet a gymn. ifjúság szeretett két tanárának V eskoy Zs. Jenőn e k oct. 4-én és Kun Pál jelenévi igazgatónak oct. 28-án, 25 éves tanári pályájuk évfordulója alkalmából rendezett, midőn az iskola legnagyobb tantermében történt kölcsönös üdvözlések után mindkettőt ezüst diszserleggel tisztelte meg. Hála a gondviselésnek, hogy miskolci főgymnasium két jubiláltján 25 terhes év letelte után sem látszanak a mindeneket megpróbáló idő gyengítő nyomai; még most is úgy üdvözölhetjük mindeniket mint akik férfi koruk delében tetterejük s jeles szakképzetségük által a tanügynek, közelebbről pedig ez intézetnek még igen sokáig hasznos szolgálatott tehetnek. Sokan vannak bizonyára, kik, ha velem együtt ez ünnepélyes évforduló alkalmából egykori tanáraikat személyesen nem üdvözölhetik is, a távolban nem késnek nékik sok szerencsét kívánni. Meg vagyok győződve, hogy velem együtt igen sokan óhajtanak minden jót az ünnepelteknek; legyen is szerény óhajtásom, őszintén érzett hálánknak az összes nevében elmondott, folytonosan megujuló szerény emléklapja. Dr. KOVÁCS GÁBOR. Két jubileum a miskolci fögynmasiumban-Ha a tanintézetek, — a mint Hugó Victor megjegyzi — a műveltség fénypontjai, úgy e fénypontok , activ világának előállításához kétségkívül legnagyobb erővel, fáradtsággal járulnak a tanintézetet vezető tanárok. Ha az emberiség egy végetlen lánc, melynek fénylő szemeit a köznapiság homályából kiemelkedett, s éltöket a közjóért áldozó egyének teszik, ugy a tanárok, az emberiség azon napszámosai, kiknek csaknem minden TÁRCA. Énekszerzők életrajza. (Vége.) Igy osztán — mint maga nekem méltóztatott mondani — sokkal inkább köteleztetnek mások a Főtisztelendő superintendens úrhoz menni exmissio végett, ha azt látják, hogy még tőlem is megkívánta azt, holott már azelőtt exmittálva is voltam. — E szerint febr. 12. reggel minden censura nélkül megeskettetvén, az exmissionalis levelet is kezemhez vévén vissza indultam, s 14-én fogtam Isten segedelme mellett papi sz. hivatalom rendes folytatásába." 1799. sept. 29. Grönc-Ruszkán tartott superintendentialis gyűlés alkalmával szenteltetett fel. Rövid idő alatt több egyház ohajtá lelkészül, nev. a szepsi-i, —