Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-03 / 5. szám

lelke mélyéből gyűlölt. Láttuk már, hogy ugyanaz a kéz, mely a bitón leendő kivégeztetését egy valakinek elrendelte, s in effigie végre is hajtatta, ugyancsak ezen egyént a hatalmában levő legkitüntetőbb érdemjellel ékesítette fel. Hát csak az isteni keblekben lakozzék oly erős harag, mely soha ki nem engesztelődik ? Csak ő szentsége volna az, ki a bevégzett tényekkel soha ki nem tudna békülni? Miért ne tehetne fel egynémelyikünk ilyesféle kérdéseket magának, annyival is inkább, mert amit óhajtunk, azt hamar el is hiszszük. Pedig ki ne óhajtaná, hogy ebben a rosz világban, melyben különben is annyi a baj ós nyomor, legalább a vallási viszályok már egyszer véget érnének. Elég vér omlott már századokon át Istennek dicsőségére, miért még most is a sok tekintetben chaotikus állapotban levő mai államok s társadalmak fejlődési folyamatát egyházi küzdelmekkel is zavarni ? Valóban elég volna már földrészünknek azon harcokból, melyek a békesség fejedelmének nevében vívattak. Csakhogy itt a jóakarat, a kegyes óhajtás vajmi keveset használ. Nem lehet elégszer ismételnünk, hogy a vallásháborúk korszaka még nem végződött be, csak elhalasztatott. Azt igen is megérte a világ számtalanszor, hogy a legszenvedélyesebb gyűlölet lecsillapszik, sőt barátsággá alakul át, hogy a legnagyobb ellentétek kiegyenlíttetnek: de az ellentétes elvek kibékülését hasztalan remónyeljük. A viz elolthatja a tüzet, a tüz elpárologtathatja a vizet; de összeolvasztani a kettőt nem lehet. Igy azon elvek, melyeken a középkori intézmények s első sorban a pápaság s a papuralom intézményei felépültek, megsemmisíthetik azon elveket, melyek első sorban a protestantismus, majd a modern államok s társadalmak alapjait képezik ; viszont ezen elvek amazokat romba dönthetik, de tartós modus vivendit találni ez ellentétes elvek számára semmivel sem könnyebb, mint a kört négyszegletüvé tenni. Azon meggyőződés, melytől ez előtt Hildebrand lelke át volt hatva, hogy t. i. Isten hosszútűrő s épen ezért engedi néha évtizedeken, sőt néha századokon át a bűnt, az eretnekséget tenyészni, de végre az igazságot, azaz a papuralom igényeit mégis diadalra juttatja, ma is ól Hildebrand utódainak lelkében, és egy percig sem szünetelnek azon diadal eszközlésén való munkálkodásukban. Fájdalom azonban, hogy legtöbbje azoknak, kik társadalmunknak liberális irányadói, nagyon cse! kóly figyelemre méltatja ezen soha nem lankadó munkásságát az ellenfélnek, hogy azok legtöbbje saját gondolat- és érzelemvilágát veszi irányadóul a nagy tömeg megitólósónél. Korunk miveltjei, ínég ha hőn lelkesül is keblük a katholicismusért, vagy legalább ennek eszményi alakjáért, érzik, hogy azon kötele a bigottságnak, melyen egykor az apákat mint járszalagon vezette a papság, s vak eszközökül felhasználta, reájuk nézve szétszakadt; ők igen jól tudják, hogy a religio, ugy a mint azt a középkor ! felfogta, quantum potuit suadere malorum, s épen ezért ők élesen megkülönböztetik a szív vallását a papság hivatalos vallásától; de ebből azután következtetik azt, hogy a nálunknál értelmileg sokkal alantabb álló nagy tömeg is úgy gondolkodik, mint ők, ez is épen ugy kiszabadította magát a papságbefolyása alól, mint ők, — s hogy ennélfogva a pap uralom — elveszítve érezvén lába alól a talajt — kész felhagyni a régi küzdelemmel. Igy történik azután, hogy koruknak nem egy tekintélyes államférfia, vagy irodalmi vezórembere, ha a főpapságot itt vagy amott a dolgok uj rendje előtt egy kis időre meghajolni látja, ha itt vagy amott az egyház kényszerűségből áldását adja a modern alkotmányra vagy társadalmi intézményekre, avagy ha a sír szélén álló pápa a haldokló alkotmányos király irányában a keresztyéni szelídség s a humanitas parancsait teljesíti: egy perc alatt felépülnek a rózsás fellegvárak, s a régi idők daemonát az uj idők geniusával összeölelkezve látják. Nem egy nap alatt épült fel Róma, nem is fog az egy nap alatt ledőlni. Ritka szívós erő, bámulatos kitartás fejlesztette ki a papuralmat, s ennek csúcsát, a pápai széket: ugyanily szivósággal és kitartással küzd az a megsemmisititós ellen is Több mint negyedfél száz óv óta folyik már a harc, ós a harcosok most is a régi tűzzel küzdenek, csak hogy a viszonyokhoz képest változtatják a fegyvereket. Egykor az uj idők szabad szelleme ellen harcolva kezet fogtak a fejedelmekkel s a nemzetek nagyjaival: ma a fejedelmi absolutismus, az aristokratia is kénytelen lóvén a liberalismus elvek előtt , meghajolni, hatalmuk alapját a nép alsó rétegeiben keresik. Egykor a szellemi kétséggel övedztók körül hatalmuk bástyáit, majd — nem gátolhatván meg a nap feljöttét — a kezelésük alá vett alsó ós felsőbb tanodákban kerestek maguknak oly eszközöket^ melyeken keresztül a felvilágosodás napjának sugara