Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-06 / 40. szám

volt ennek, — ab. gyarmati egyház hivei fényes fáklyás menettel tisztelték meg főpásztorunkat, s érzelmeiket Sztrenyovszky Géza ifjú ügyvéd úr tolmácsolta talpra esett magyar zamatu beszédében ; mire főtisztelendő úr megható szavakban megköszönve e megtiszteltetést, bucsut vett a tisztelgő közönségtől. Megjegyzendő, hogy Főtisztelendő urat e diadal útjában Plachy Gyula, Sréter Alfréd, Edvi Illés Ödön, Szontagh Pál, Laszkáry Gyula urak mint helyettes esperességi felügyelők hűségesen kisérték; valamint a legale testimoniumként működő Oláh József, Veres János, Szojka Emil és Szerény Gábor szolgabíró urak. Végre sept. 5-én bucsut vett főpásztorunk Nógrádtól, becses emléket hagyván maga után sziveinkben* Mert az általa elvetett mag sziveinkben mély gyökeret verve, nemes gyümölcsöket fog teremni, és ama hazafiúi láng, melylyel szivünkre koté édes honi nyelvünknek egyházaink és iskoláinkban való müveltetését, eredmény nélkül nem maradhat, s a haza oltárán drága gyöngyként ragyogni fog, és ama mindenre kiterjedő figyelem, tanácsadás, a csekélységeknek látszó, de következményeiben meszire kiható utmutatás egyházi életerőnk megerősödését fogja vonni maga után, és ama atyai szeretet, gyöngédség, eszélyesség és főpásztori méltóság előtt meghódoltunk mind annyian, s becses marad emlékezete előttünk ; és végre midőn ő mint szerető atya és nem szigorú biró lépett körünkbe s távozott abból, működése lehetetlen, hogy áldásteljes ne legyen. Mi szivünk őszinte érzésétől áthatóttan kívánjuk, hogy az úr tartsa meg drága életét protestáns egyházunk javára s kisérje az ő áldása további utján. Közli WLADÁR MIKSA, esp. főjegyző. Lelkészi jubileum. K o c s (Komáromvármegye) oct. 1. Meghatón szép egyházi ünnepélynek volt színhelye Kocs községe mult hó 29-én. László József kocsi lelkész, a tatai helv. hitv. egyházmegyének nyugalomba lépett esperese, a dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának egyházi gondnoka tartotta Kocson hivataloskodásának 40-ik évi fordulati ünnepélyét. Rövid idő az örökké valóságba ömlő idő folyamában, de hosszú ez még is egy embernek életében s boldog az a férfi, ki 40 éves pályafutására visszatekintve láthatja ott áldó működésének közjóra gyümölcsöző eredményeit, mert jelszava volt: „Nulla dies sine linea" és ezen jelszónak megfelelő volt az élet maga. Istenitiszteletet előzőleg szép vendégkoszoru gyűlt össze a lelkészi lakon, ott voltak : Pap Gábor superintendens Révkomáromból (ki most egy éve tartotta életének 50-ik, lelkészül fölszenteltetésének 25-ik év fordulati ünnepélyét.), Pázmándy Lajos tatai egyházmegyei segédgondnok s főiskolai világi gondnok Kömlödről, Pály Lajos tatai egyházmegyei esperes, Kálmán Rudolf Komáromvármegye árvaszékének elnöke, a tatai egyh. megyének lelkészi kara (kik közül egy harmadrész az ünneplő férfiú mellett működött segédlelkésziminőségben s ott sajátította el a gyakorlati lelkészeinek értékes tapasztalati kincseit.) Az összes presbyteriuin megjelent a lelkészlakon, ott üdvözlendő szeretve tisztelt lelki vezérét, ki 40 évig vezérelte volt az erkölcsi életnek kies mezőin, táplálván őket majd tejnek italával, majd keményebb eledelekkel, ki sülyedettségéből nem csak kiemelte, hanem a virágzásnak magaslatára is fölemelte az egyházat, ki letisztáztatta a lelkészlak épitése folytán fönnmaradt terheket, kí az Ur dicsőségére fényes templomot emeltetett s azt orgonával is feldíszítette, kinek áldásos működése a gyülekezetnek nem csak szellemi, hanem anyagi életében és minden lépten nyomon észlelhető. A gyülekezet részéről üdvözlő szónok Kiss Móric községi jegyző volt, ki találón — virágos kifejezésekkel állította össze az ünnepelt férfiúnak egyháza hazája iránti s a népnevelés és felső oktatás terén szerzett fényes érdemeit s találó hasonlattal kiemelvén, hogy ha a hősnek, ki diadalról diadalra vezeti seregét, díszkardot nyújtanak át, hogy azzal jutalmaztassék, amivel küzdött és győzött: illó, hogy a szellemélet vezérének, a valláserkölcsi élet hősének azon fegyvert nyújtsa a hála s a kegyeletes érzés: a mivel vérontás nélkül és mégis áldástbozólag győzött, a valláserkölcsi élet fegyverét, a könyvek könyvét, a bibliát, melynek átadására — az ünnepély — a köztisztelet és szeretet fölkent lelki bajnokának éltetése mellett felhívta az egyház gondnokát, ki bársonyba kötött, ezüsttel gazdagon ékített díszkötésü bibliát nyújtott át az ünnepeltnek. László József meghatottan s a jelenvoltakat megható beszédben válaszolt, nemes egyszerűséggel, keresetlen szavakkal, melyeknek éppen keresetlensége tanúskodott arról, hogy szívből fakadtak, de ugyan azért szívhez is szóltak azok. E beszédnek magas értékéből töredékekben felmutatása által nem akarván semmit levonni, tartózkodom vázolásától, csak annyit emelek ki, hogy Péter apostolnak szelídsége ragyogott vissza azokból, kiterjedt az üdvözlő szónoklatnak minden egyes részletére s oly hatást idézett elő, hogy nem volt szem, melyet könnyük ne nedvesítettek volna meg. Kiss Móric azután az egyházközségnek és presbyteriumának nevében a jelenvolt szuperintendenst, mint a kit ez alkalommal üdvözölhet körében, a kocsi egyház szívélyesen üdvözölte és éltette, melyre az üdvözölt meghatottan válaszolt, örömét nyilvánítván a felett, hogy épen ily ünnepély alkalmából jelent meg először is e gyülekezetben, hol látja az Isten lelke szerinti egyházi szolga 40 éves lelkiismeretes működésének áldó eredményeit, látja a vallásos érzelmű, erkölcsileg kifogástalan érzetü hívek emelkedett szellemi életében, látja a hála és kegyeletes érzésnek fényes nyilatkozataiban azon fér fiúval szemközt, kinek köszönhetik mindazt, mit a szellemélet kincseiből birnak, mit az anyagi haladás terén 80*