Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-27 / 4. szám
óhajtunk, okvetlenül ki kell igazitani. Vagy mindenütt tanteremről, vagy mindenütt iskoláról, vagy pedig mind a kettőről, külön egymásmelleit téve föl a kérdést, — kell bekérni az adatokat. A tauitók fizetése összegezésénél, maga a jelentés ls igy adja Nógrádmegyét: „a tanitók fizetése 65,185 írttal (??) csökkent.* Ha e kérdőjeleket nem egy ministerialis kiadványban látjuk : nincs ellenök kifogásunk. De mivel itt dísztel enkednek, s megjegyzendő, számtalanszor előfordulnak még e kötetben — e kérdőjelek nyilván azt jelentik, hogy a ministeri irodákban észrevették az illető tételek képtelenségét, s még sem tudtak rajta segíteni; ebben az esetben vagy a ministerium, vagy az illető tanfelügyelő véghetetlen gyöngeségét kell konstatálnunk. Avagy nincs-e a minist erium kezében oly eszköz, melylyel egy-egy fizetett közegét, ha nem is pontos, de legalább elhihető adatok beszolgáltatására szoritsa? Igy állván a dolog, ne tulajdonítsunk valami fölöttébb nagy értéket e mű statistikai adatainak, melyek a valósággal csak amúgy »körülbelül* egyeznek meg-A tankötelesek száma 75-ben 2.124,899, 76-ban 2.129,597 ; iskolába járt 75-ben 1.491,121, 76-ban 1.507,031. A népoktatásügyének fentartására és továbbfejlesztésére az országgyűlés 75-ben 1.530,202, 76-ban 1.544,250 frtot szavazott meg. Csekélység biz ez, kivált ha meggondoljuk, hogy a közoktatás ügyében mindenfelől az államot veszik igénybe. Régen volt ugyan, mikor Eötvös József a „Falu jegyzőjében* oly találó tükrét adta a magyar községi nyomornak, s azóta külsőleg sok minden megváltozott: de lényegileg ma is affajta viszonyokkal találkozhatunk községeinkben. Állitásunk igazolásául felhozzuk, hogy 1876-ban az egész országban saját erején, államsegély nélkül, egyedül Hajdu-Szoboszló városa állított fel polgári iskolát. Miként használtatott föl a népoktatásra szánt gyenge összeg, melyet a hadseregnél a teljesen fölösleges csákó, ünneplő kabát, zsinór és egyéb parádés szükséglet is meghalad, — e könyvben részletesen felsoroltatik, ami ugyan nem szükséges, mert az országgyűlési zárszámadásokban úgyis előfordul, s ha kinek érdeklődése tárgyát képezi, azokban is fölkeresheti. Érdekesebb lett volna összehasonlítani egyéb tárcák kiadásait, különösen pl. az ugyanazon időbeli hadügyi költséget a népiskolai szükséglettel, mint ahogyan Morin tábornok 1864-ben Európa valamennyi államának katonai és népnevelési kiadásait egymásmelleit mutatta ki.*) Átalában véve, összehasonlítások tekintetében egyedül Schvarcz Gyula többet tett a múltban, mint a jelenre nézve az egész közoktatási minisztérium. O u. i. »a magyar birodalom elemi közoktatásügyét párhuzamban a *) Séance annuelle des cinq Académies de l'Institut, 16 aont 186á, Discours de M le général A. Morin, p 23. külföldivel*, alaposan adta elő, *) s szemügyre vette azon tanulságokat is, melyeket a párhuzamból vonhatunk. Jelen műben azonban az összehasonlítások csupán csak a Lajtántulra terjednek ki. E szerint nálunk 1876-ban az iskolák száma 15.388, Lajtántúl azonban csak 15.166 és igy túl a Lajtán 115-al kevesebb népiskola létezik, mint nálunk. Tanköteles gyermek itt is ott ns 6 lakosra esik egy. Tovább lapozgatva az izmos kötetet, az állami elemi népiskolák kimutatásához érünk. Aki az ország helyrajzi viszonyaival kellő ismeretséget kötött, — ezek fölállításánál azonnal egy nagyszerű vezéreszmét födöz fel. Mi az a gondolat, melyet az ezen ügyeket vezető ministeri tanácsos nyomon követ, —hiábavaló volna dobra ütni. Annyit azonban mondhatunk, hogy e kimutatás néma betűi hangosan hirdetik a szakértő előtt, hogy Göncy Pál valódi szervező talentum, ki öntudatosan, tervszerűleg dolgozik egy nagy eszme érdekében. S úgy véljük, hogy az utódok, kik az oktalanul pazar és vétkes kormányok biineit, még jobban fogják érezni, mint mink : Gönczi nevét és tetteit áldani fogják, mint'oly egyént, ki a rendelkezésére bocsátott parányi összeggel, egy római patríciusnak is becsületére válandott eszéllyel, számítással és mégis ideális emelkedettséggel dolgozott. Állami elemi népiskoláink gyorsan szaporodtak. 1874-ben még csak 56, 75-ben már 87, 76-ban már 125 állott fönn. Hogy ezen állami intézetek kizárólag csak a közművelődés ügyének kívánnak szolgálni, hogy ellenök a nemzetiségeknek nem lehet jogos panaszuk : legfényesebben bizonyítja az előttünk fekvő táblázatokból kivehető azon tény, hogy pl. egész Liptóinegyében, egész iSzepesben, egész Sárosban, hol számos állami népiskola áll fenn, egyetlen egy tiszta magyar tannyelvű népiskola sincsen ! Részünkről készséggel ismerjük ugyan el, hogy az állami népiskolák ügyében sokat haladtunk : de azért nem mondhatjuk, hogy nem lenne még számos, igen sürgős kívánnivalónk. Ilyennek tartjuk a két vagy több falura szóló iskolákat; midőn ugyanis oly vidéken, hol egymást éri a sok apró község, az iskola az egyik falu szélén építtetik s a szomszéd falu is azt használja. A szülők aztán, kik gyermekeiket ily intézetekbe küldik, mint pl, Zürich kantonban közszokás, együttesen képeznek egy »Schulgenossenschaft"-ot. **) Hasonlóan sürgős teendőink közé soroljuk a v á ndor tanítóságok szervezését, melyeknek legkiválóbb példáját Svédországban találjuk. Ott a tanitó évenként fölváltva oktat két, 3 vagy 4 helyen ***) s ezáltal, ugyanannyi község lakóit menti meg a teljes tudatlanságtól. Továbbá tekintetbe véve, hogy az állami népiskolák többnyire a legkoldusabb vidékeken állíttatnak fel : *) Schvarcz Gyula : A közoktatásügyi reform, mint politikai szükséglet Magyarországon. Pest, 1869. 115—121 1. **) Molnár Aladár : Svájcban és Bajorországban szerzett tanügyi tanulmányok. Pest, 1871. 16, 28 1. ***) Schweden Volksunterrichtswesen Stockholm 1873 S. 11.
