Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-06 / 1. szám

legos munkát tennénk, ha iti mo.st annak körülmónyesb ismertetésébe bocsátkoznánk. Keiés vidéke van hazánknak, mely ez áldott intézet jótékonyságát egyegy ügyefogyott árva érdekében igénybe nem vette, és viszont alig van egy-egy protestáns község, mely adakozási filléreivel annak fenntartásához nem járult volna. E merőben humanitási vállalatnál, mint valami neutrális téren, szeretetben találkozik lutheránus és kálvinista, orthodox hitű és modern irányú, tanúságot tevén arról, hogy nemcsak egy űt vezet a jóhoz s minden jók kútfejéhez. BALLAGI MÓR. A papi egyenruha. Első tekintetre azok közül való lesz talán e tárgy is, melynek nem volna érdemes hosszú hasábokat szentelni; azonban kissé körültekintve a dolgot a magyar protestáns — vagy közelebbről, ha úgy tetszik, csak a magyar ref egyház cultusa érdekében befogja ismerni az olvasó, hogy e tárgy is megérdemel egy pár rövid hasábot e lapok keretében. S éppen akkor, midőn többek tollából oly érdekes közleményeket olvastunk a temetési s egyéb egyházi szertartásaink vidéki és helyi szokásoktól átalakított külformáiról, mintegy önként jön ezek után a másik kérdés : hát a papi egyenruha? — miben a szertartásokat, s általában a cultusra tartozó teendőket szoktuk végezni. Mert nálunk nemcsak a szertartás, de a szertartásoknál használandó papi öltöny is, ma már igen sokféle. Talán egy felekezet körében sincs a külső egységre nézve akkora disharmonia, mint épen minálunk. Budapest és Debreczen vidékén a palást dívik ; Dunántúl a rever e n d a, -- emitt palásttal, más helyen palást nélkül! Tiszáninnen pedig vegyesen, — de mindenütt, minden kötelező szabály nélkül az illető pap egyéni ízlésére bízva az egészet. Hogy helyes volna-é a külső egyformaság tekintetéből, valami kötelező szabály vagy szokáshoz alkalmazkodni : azt hiszem nem szükség bizonyítani. Az ige ereje ugyan nem a reverenda, palást vagy sálon öltönyhöz van köttetve, — mert a prot. egyház, mint tényleg egyetemeskirályi papság, az ige hirdetőinél nem annyira a kiilső formaságokat, mint a belső kellékeket szokta keresni. Nálunk az ige az első és fődolog — a többi mind csak mellékes. De más részről tagadhatlan, hogy a külső disz, az egyformaság és aesthetica hozná magával, hogy minden ref. hitfelekezetü gyülekezet papja, — egyforma, egyszabásu öltözékkel jelenjék meg akkor, midőn }>

az úr oltára körül* bárminő szertartás között forgolódik. S hogy melyik alakú és minő szabású öltönyök lennének ide vágólag elfogadandók, nem e cikk akarja kijelelni, miként azt sem óhajtaná feltétlenül, hogy a zsinat vagy kánon határozza meg; ámbár, ha pld. a tani tói testület utasítva van a legújabb zsinati javaslatokban is a »tisztességes* öltözékbeni megjelenésre, miért ne lehetne zsinati intézkedéssel dönteni a papság egyenruhája felett is? A mostani szűk, állítólagosán francia olasz szabású reverendákat a reformátorok egyike sem használta. Luther, az evang. hitfelekezetnél általán használatba vett u. n. »Luther kabátot* viselte. Kálvin is bő és gallérral szegett tógaszerü öltönyt viselt, s Zvinglit és Melanchthont szintén e féle öltönyökkel látjuk rajzolva; s a gályákra hurcolt ref. papokat ugyan ilyszabásu öltözékben látjuk az akkori képeken elénk állítva. A debreceni főiskolai könyvtárban letett eredeti példány legalább ezt mutatja. A reverenda görög eredetű, sőt az alsóbbrendű zsidópapság övvel átszorított egyenruhájára emlékeztet. Róma keletről hozta magával, s egyházi rendszabályai s intézményeivel ezt is meghonosította, s a papi egyenruhát nagyrészben templomon kívül is hordozzák. Haynald érsek, erdélyi püspök korában, hivatalos körrendeletben utasította az alsóbbrendű papságot, a papi egyenruha folytonos hivatalos functiokon kívüli viselésére. A ref. papság mint készen levőt^ minden utógondolat nélkül elfogadta, s privát passió és egyéni izlés szerint legfeljebb azon változtatást tette az egészen, hogy a palástot vette fel a reverenda hijján, vagy megfordítva reverendát palást nélkül, a hogy a cassa engedte, vagy az illető privát aestheticai ízlése szebbnek hitte. E sorok írója a külső máz és formaságok iránti előszeretet nélkül, azon nézetet táplálja a kérdésbe tett tárgyra nézve, hogy a papi egyenruha érdekében is egyformaságot kellene létre hozni akár zsinati határozattal, akár másnemű közmegállapodással, s a szűk és minden történelmi jelentőség nélkül álló reverenda helyett,nem volna idegen az evang. papság egyenruháját mint prot. papi egyenruhát, a „Luther kabátban" elfogadni. Avagy érdemes-e e dolog felett is szót váltani ? s fog-e akadni ki a felvetett szót magáévá teszi — az a közönség dolga. BARAKONYI KRISTÓF. ISKOLAÜGY. A nök felsőbb iskolázása. E. Düh-ring. Der Weg zur hóhérén Berufshildung der Frauen. 1877. A porosz közoktatásügyi min'szter, szerzőt, ki Németország philosoph gondolkodói között tekintélyes helyet foglal el, múlt szept hó 7-én kelt rendeletével, a berlini egyetemen 14 évig folytatott magán-tanári állásától fölmentet,te. E fölmentés az egyetemi tanulók, a berlini polgárok közt és Németország némely vidékén nagy izgal-