Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

Int, szives olvasó, itt bírod rövid vázlatban ezen három derék egyház canoniea visitatiója történetét, En a püspöki kísérettől ezennel búcsút veszek, a tisztet ezúttal esp. főjegyzőnk foglalván el. Majd később a szügyi elsőrendű egyház visitatiójánál ismét lesz alkalmam fölvenni tollamat s tudósítást adni az érdeklődő közönségnek. A bányakerületi Superintendens urat pedig ezen kőrútjában Isten kegyelme vezérelje ! Puiz LAJUS gutái ev. lelkész, esp. jegyző. B e 1 m i s s i ó. A lefolyt ezévi bonyhádi kerületi gyűlés a föntebbi cím alatt elmefuttatásra késztet. Nevezetesen egy incidens adta elő magát, melyet utólag sem hagyhatunk szó nélkül, annyival inkább, mert az illetők esetleg üdvös okozatnak levén okozójává, eljárásukat még utóbb megállhatónak, helyesnek declarálhatják. A dunántúli ev. egyházkerület egyik határszéli városában tudvalevőleg állami reáliskola létezik, melyet prot. növendékek szép számmal látogatnak. A cultusministerium ez okból kellő időben felszólította az illető város prot. gyülekezeti hatóságát, hogy hitoktatóról gondoskodjék, felszólított.: anélkül, hogy salariumot biztosított volna az illető hitoktató számára. A gyülekezet a felszólításnak az értelemben ígért eleget tehetni, ha az állam a hitoktatót díjazni hajlandó. Az állam illetékes közege erre azt felelte : az állam nem rendelkezik e célra alappal, különben is állami intézetekben a hitoktatás a felekezet körébe tartozván, a netán felmerülő terhek is az egyház vállaira esnek Miután az állam így subventionálni nem volt hajlandó, az egyház pedig ujabb teher vállalása nélkül lelkészeit nem kényszeritheti, a lelkészi kar szinte továbbra nem ajánlkozik, — a hitoktatás ügye nevezett városban elakadt. E visszás helyzet a kerületi gyűlés zöld asztalára került, s a discussio tárgyát képezte. Az eredmény az lett, hogy világi elnök ur, miután az érintett városban működő lelkészi kar vonakodása felett méltán indignálódva az eljárást protestáns ellenesnek s a protestáns egyház karakterével épen meg nem egyezőnek enuncialta volna, mert nagyon is belmissiónkhoz tartozik állami intézetekben különösen a hitoktatás, — 10 d a r a b aranyat tűzött ki oly városi lelkészek megjutalmazására, kik állami iskolákban a hitoktatást buzgalommal és odaadással kezelik. Es ígérte, hogy ezt ismételni fogja, míg kerületünkben hivatalt visel. Az enunciatio és a tett indítvány, illetőleg adomány határtalan közhelyesléssel fogadtatott, igy enunciatiója az uralkodó közérzü]«tnek talált kifejezése volt. HasonJó célra világi főjegyző ur is 5 darab aranyat ajánlott fel. Legyen szabad ezek után szerény észrevételemet kockáztatni. Évente tárgyalás alá kerül, mert jelentés tétetik róla, a külmissió ügye. Nevezetesen Slavoniában sporadice élo hitsorsosaink vallásos gondozása. E célra több év óta adományozások folynak be, melyeknek egy részét a somogyi esperes tőkésiti. Helyén valónak tartom, hogy azokra is kitérj eszsz Lik gondjainkat, kik tőlünk | távolabb esnek, és a vallást, annak intézményeit magok erejéből nem képesek fejleszteni. Helyén valónak találom, hogy Somogyból évente legalább egyszer Antonovae és Hrastovác prot. telepek meglátogattatnak és a vallás áldásaiban ők is részesülnek. Sőt vándor lelkész-tanító állomást kellene számokra berendezni állandóan. De midőn ezt egyházunk érdekkörébe vonjuk, ugyan akkor nem szabad megfelejtkeznünk arról sem, hogy XcdejziüTSQov eoxL záyaza ty^odca tcai y.TÍűao&ai. Nem szabad felednünk, hogy szép, ha az egyház a kíllmissióra anyagi áldozatot fordít; de egyszersmind szent kötelességünk a belmissió terén megtenni mindent, mit az ügy égető volta tőlünk áldozatok árán bár, megkíván. Ilyen belmissiónk van a szóban levő állami intézetekkel szemben. Itt nem szabad vonakodnunk, különösen nem nekünk lelkészeknek, mint egy alkuba ereszkedve előbb az állammal, hogy hát te állam ! nekem ezért mit adsz ? De van még a belmissió terén más tennivalónk is. Azt tapasztaljuk, hogy különösen egyes városi gyülekezeteinkben, abol a prot. lelkészi állomások rendezése ujabbkeltü, nem hogy szaporodnának híveink, inkább évről évre számilag is fogynak. A gyakori néphullámzás következtében jövője épen nincs biztosítva ez ideig sem az egyháznak, sem a benne munkálkodó lelkésznek. Vannak egyes falvaink is, melyekben szinte majdnem a mindennapi gondok terhe alatt vesz el az illető hivatalnok. Mi volna itt a teendő ? Ily helyeken belmissiónkra fontos feladat várakozik. Szerintem az ilyen állomásokat legelsőbben is oly alapra kell fektetni, amelyet esetlegességek nem ingatnak meg. Bánni úton-módon teremtsünk számukra oly ! tőkeösszeget, a melyből a belhivatalnokok nagyobb j gond nélkül megélnek. Nem szeretem én, ha különösen ; ily helyeken, hol a prot. egyház positiót akar foglalni I egy hatalmas és tekintélyes egyházzal szemben, akár ! a lelkész a mindennapi szükséggel küzdjön, akár a ' hivek megadóztatván túl terheltessenek, Mindkét esetben ' a cél tévesztve van. Erős lábra egyházunk így ott nem fog állhatni. Folyton csak a betegeskedésnek jeleit ' láttatja emelkedni, terjeszkedni pedig nem képes. Mig ha a hivek túl nem terheltetnek, a lelkész jól dijaztatikj biztosan hiszem, hogy egyházunknak nem lesznek különösen ily helyeken, hol térfoglalás a mi feladatunk, korcs szülöttei, de erőben és tekintélyben megállja a ! maga helyét. Tudnék nevezni egyes falusi községeket is, melyek csak ugy oda vetve vannak, más gyülekezetektől 1 elszigetelve. Hivatásuk ezeknek is nagy és fontos, az , egész vidék savává válhatnának. És mi történik velők ? Vallásilag tönkre mennek, mert lelkészük alig hogy élni tud. Itt volna helye az aranyoknak, itt többet 74*