Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

urak a 2-ik, illetőleg a 3-dig pontban részükre meghatározott illetményekért, a melléjük veendő néhány iskolás gyermekkel, kik azért az illető egyházaktól évenként köztük egyenlően felosztandó 5 forinttal együttesen dijazandók, tartoznak az illető temetőkben, és ugyan J...-ban családi sírboltomnál, A..-on pedig boldogult szüleim sírjánál minden évben „Halottak emlékezete, vagyis iiov. 2-ik napján" a hallottakra általában vonatkozó néhány énekverset elzengeni, s rövid imát tartani; mely szertartás a halálom után bekövetkozŐ halottak emlékezete napján már kezdetét veendi.* (Tehát már ez évben; mert a végrendelkező meghalt a f. é. aug. l-jén.) „5. A 4-ik pontban elrendelt s körülirt halottak emlékezeti napjáni szertartás nem teljesítésével s mellőzésével az alapítvány is az azt nem teljesítő egyház részére megszűnik, s megszűnik ezzel a 2-ik, 3-ik és 4-ik pontokban előszámlált illetményfizetés is." Eddig a végrendeletnek buesujárást elrendelő része, mely a 4-ik pontnál még csak azt sejteti, hogy csupán a lelkész s tanítók kötelezvék a halottak napjai énekzengés és imatartásra; de az 5-ik pontban már az azt nem teljesítő egyház is említtetik. Igy hát e bizony a t . . .-i és á . ,-i ref. egyházak által évenként nyilvánosan tartandó reformált búcsújárás lesz — ha Isten is úgy akarja ! Még pedig valószínűleg harangszó alatt; mert egyházi gyülekezetet anélkül összehívni alig lehet. Szíveskedjék, t. szerkesztő úr e tárgybani nézetének becses lapja utján kifejezést adni, és ha érdekesnek véli, másokat is véleményök nyilvánítására hívni fel. Nekem megvan ref. egyházunk hitelvein alapuló saját egyéni nézetem, mely Csel. VHI: 20-al áll összhangzatban : de, mint érdekelt fél, mások nézete nyilvánulását megelőzni világosan nem akarom. Egy veterán us. Különösnek elég különös biz az a végrendelet, melyet levelezőnk itt bemutatott; azonban ha az egyházra s a lelkészre nézye egyéb nincs benne, mint ami közölve van, nem tudotn belátni, mily alapon akarja levelezőnk a Csel. VIII. 20 (A te pénzed veled együtt vesszen el, ki azt gondolád, hogy az Istennek ajándéka pénzen megvehető) ez esetre alkalmazni. A végrendelkező sem egyháztól, sem paptól semmit sem követel, mi legtávolabbról is a Simon bűnéhez hasonlítana. Mert hogy valaki emlékezetét azzal akarja megörökíteni, hogy évenkint bizonyos napon „halottakra általában vonatkozó néhány énekverset elzengetni és rövid imát tartatni" kiván, abban én semmi sz. lélek elleni bünt nem látok; pedig egyébről : harangozásról, egyházgyülekezetről, bucsujárásról stb. szó sincsen. Az 5-ik pontban emiitett „egyház" kifejezése is, miután teljesitendőkről van szó, nyilván per synekdochen a papról, tanítóról és az éneklő gyermekekről értendő, kikre a hivatolt elébbi pontokban egyedül vannak teljesitendők szabva. Levelezőnk puritán lelkiismeretét, ugy hiszem, különösen a botránkoztatta meg, hogy a végrendelkező a dolgot halottak napjára tette, ami az egésznek pápista szint kölcsönöz. Ámde a felsorolt teendőknek csak is a s z i n e pápista, valóságban pedig semmi sincs bennük, mi a missa pro defunctis-hoz valahogy hasonlítana. Más a fekete miseruhában gyászravatal előtt nagy ünnepélyesen mondott könyörgés a purgatoriumban szenvedő lelkekért és ismét más ,,a halottakra általában vonatkozó néhány énekvers elzengése, s rövid ima tartásaamaz az egyház szentesitette vallási cselekmény, ez magánkegyelet egyszerű kifejezése. Szóval: a végrendelet, szerintem, semmi olyat nem követel, mi ez egyházat a hagyaték visszautasítására jogosíthatná. Egyébiránt szóljanak a kérdéshez mások is. B. M. BELFÖLD. Dr. Szeberényi Gusztáv ev. superint. kánonszerü egyházlátogatása alsó Nógrádban. Bányakerület legnagyobb esperessége, ami az egyházak létszámát illeti, a nógráídmegyei esperesség, mint amely 46 anya — és 231 leány, — ez utóbbiból 54 rendezett — gyülekezetet számlál; 46 rendes, 5 segédlelkészt és 103 rendes tanítót működtet az Úr szőlején. Esperességüuk a jelen évvel már harmadízben tiszteli körében szeretett főpásztorát, ki ez úttal alsó Nógrád következő gyülekezeteit szerencsélteti kánonszerü látogatásával, u. m. Dengeleg, Szirák, Bér, Vanyarc, Gruta, Legénd, Agárd, F. fetény, Bánk, A. Bodony, Surány - Terény, Szécsény, Szügy és B.-Gyarmat anyaegyházait. Midőn ő főtisztelendősége bejelentette magát az esperességnek hivatalos vendégül, azon óhajtásának adott kifejezést, hogy fogadtatása alkalmával, a gyülekezetek részéről kerültessék minden fény és pompa. Ámde valamint nem lehet az ilyen dolgot megrendelni, úgy attól eltiltani, még kérelem, óhajtás alakjában sem lehet: a kit szeretünk, tisztelünk, bizony mi azt akkor, midőn házunk, vagy egyházunk vendégének mondja be magát, tőlünk telhető fény nyel, pompával szoktuk várni, fogadni és meg is vendégelni. S e tekintetben úgy a gyülekezetek, mint egyes kiválóbb protestáns családok fölülmúlják egymást, adván azzal mély tiszteletüknek határozott kifejezést. Főpásztorunk a hatvani vasútállomástól báró Radvánszky Antal úr ő méltósága, a bányai egyházkerület