Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

volna tán valami önállóbb, függetlenebb s magasabb hatóság segítségét venni igénybe. De az akkori politikai viszonyok e szándok valósítását nem engedték. Míg végre az alkotmányos aera hajnalán megkerestük a megyés hatóságot, hogy nyújtson segédkezet az állandó és ismétlő iskola behozatalára. Itt azon kedvező választ nyertük, hogy „a járási szolgabirák a legszigorúbban utasitvák minden tőlük kitelhető közbenjárásra". Azonban az egyházmegyék csakhamar azt tapasztalták, hogy minden ebbeli reményűk alaptalan, mert a szigorún utasitott szolgabíró urak nagyon keveset vagy egyátalán semmit sem tőnek ez ügyben. Átalános a panasz egyházmegyei és kerületi jegyzőkönyveinkben a szolgabirák lanyha eljárása ellen, kik megyei és országos rendeletek s törvények dacára a hozzájok beterjesztett mulasztásokjelentések-, felhívásokat simpliciter „ad acta" teszik, legkedvezőbb, esetben kiküldik végrehajtásúi a községi bíráknak, ezen tehetetlen nátiónak, akivel már egy század óta hiába próbálgattuuk rendszeres iskolázást teremteni. A községi biró, ha még megmételyezve nincs, csakugyan felszólítja az illető szülőket, még tán mokánykodik, ijesztget ós fenyeget is; de látva ennek sikertelenségét s tapasztalva, hogy főnökei, a szolgabirák sem veszik ezt valami nagyon komolyan, hanem csak olyan forma kötelességszerű dolognak tartják mint p. o. a currensek, belügyminiszteri rendeletek továbbítását, eddigi buzgalmát szegre akasztja s tovább már nem hinti a borsót falra, — s az iskola november vége felé népesül meg, hogy kora tavaszszal ismét üres falak közt járjon a tanító. A civilizáltabb k. birák pedig már egyenesen kimondják, hogy ez nekik ingyen nem kötelességük — az ő tisztük az adószedós, újoncok beállítása, muszka bogács irtása, de nem az, hogy naprólnapra gyerekeket kergessenek az iskolába s kardos asszonynéppel veszekedjenek. Váljon hol veszik e mogyorófa pálcás birák ama modern argumentumot, hogy ez nekik nem kötelességük? Nem a fejtől romlott-e itt a hal? Annyi tény, hogy a dunántúli kerület 350 iskolája közül csak 149-ben van állandó tanítás, a többiben nemhogy ismétlő, de nyári iskola sincs. (1877. e. k. gy. jkönyv 254 f.). S nem is lesz mindaddig, míg a szolgabíró urak oly hanyagul járnak el e tekintetben, mint eddig. Rájok nehezedik a mulasztás, a tanügy pangásának minden vádja. Nemcsak tiszti, de még erkölcsi kötelessógöknek sem tartják valódi buzgalommal, erólylyel fölkarolni ez ügyet. Ha szemrehányást teszünk nekik, kezöket mossák. .Ők nem Istenek, hogy mindent megtegyenek. Nincs a világon oly hivatal, melyre annyi teher volna rakva, mint a szolgabiróság. Szorosan vett tiszti kötelességük puszta seriese oly hosszú, hogy felér egy nagy böjti prédikációval. Óriások- s félisteneknek kellene lenniök, ha csak ezeknek meg akarnának is felelni ; s mennyi azonkívül a ráadásul rájok aggatott félhivatalos s morális kötelezettség. Ki tudná, ki győzné mindazt elvégezni ? Hisz a községi bírákra s, a felekezetekre is lehet tán bizni valamit?" Igy védekeznek a birák s rendszerint épen azért járnak el átalában egyéb hív. ügyeikben is oly lanyhán, hanyagul, azért végeznek oly keveset • mert csakugyan sok van rájuk bizva. És éppen a fennebbi körülménynél fogva — már t. i, hogy keveset tesznek — nagyon ráérnének a rendes iskolázás feletti őrködésre, a hanyag szülők csak egy izbeni megbírságolására, mert többször már nem óhajtanák ki a pandúrt; — s okvetlen lenne állandó, sőt még ismétlő iskola is. Még ha ezek lennének is, még akkor is marad fenn számos oly akadály, mely miatt nehezen, nagyon döcögősen haladhatna a tanügy szekere, így 2. A tömérdek sok tan tár g y. A dunántúli kerület 1876-iki tanterve a népiskolai 16. osztályban nem kevesebb mint tizenkét tantárgyat jelöl meg s ezeknek majdnem fele (5) vallási. Mindezek, mind a reál tantárgyak között vannak olyanok, melyek mivel fejlettebb értelmiséghez szabvák, részint az ismétlő iskolások, részint a konfirmandusoknál taníthatók sikerrel; sőt vannak olyanok, melyeket nem is könyvből, hanem az életből tanulhatni el. Igy p. o. az illemszabályok vagy gazdaságtan, melyek szinte külön tantárgyul jelöltetnek, ki. Egyháztörténelem, bibliai isme, hit- és erkölcstan a konfirmációi tankönyvben lenne legméltóbb helyen ; természet-, földrajz, alkotmány- ós gazdaságtan az ismétlő iskolásoknak tanítható rendszeresen, a nézlettan s magasb számmüveletekkel együtt; elébb e tárgyak csak az olvasókönyv anyaga szerint tárgyaltassanak. Eszerint a 12, sőt a minist, rendeletek s országos törvények szerint még ennél is több tantárgy a szám- és nyelvtanra (kapcsolva az irás- és olvasással) s vallás alapvonalaira olvadván le, a kevesebb anyagot több sikerrel dolgozhatná fel a tanító s a gyermek. Érdekes tudni, hogy a már emiitett Ónody barsi esperes, második okúi „a miért a gyermekek oly keve-