Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

terhén könnyítve legyen: — az a kérdés merül fel, hogy el lesz-e érve a cél és könnyítve lesz-e a tanitó terhén ? Meg se érzi a könnyebbséget; mert a vallás-erkölcsi teendők legbokrosabb, legszebb, de egyszersmind legnagyobb felelősséggel járó munkatere azután is számára lesz fentartva. Mert a kátéban előforduló sacramentumoknak s a három hitágazatnak tanítását, továbbá a különböző keresztyén vallásfelekezetek választanainak megismertetését úgyis a lelkész eszközli a confirmatióra való előkészítés alkalmával. Egyedül az egyháztörténelem tanításától való felmentéssel rázhatna le vállairól egy kis terhet, de hát történelmet úgy is tanit, inkább ebből vagy a földrajzból dobjon egy kis terhet a tengerbe — az egyháztörténelem előnyére. Különben nem is az egyháztőrténelem a fődolog, ezt dióhéjban úgyis megkapja a gyermek a confirmatióra készüléskor. Az még nem okoz nagy bajt a lelkésznek, ha a confirmálandók között sokan vannak olyanok, a kik az egyháztörténeleinben gyöngéknek találtatnak; hanem az már nagy bajt okoz, ha sokan vannak köztük olyanok, a kiket a tanitó még nem vezetett az Istenhez. Itt van tehát Jézuj gyönyörűséges igája, — Istenhez vezetni a gyermeket. Ez már azután • teher; de Jézus terhe könnyű; mert felekezeti iskolákban a köznép nem nagy vonzalommal viseltetik a földrajz, történelem, természettan, polg, jogok s kötelességek stb. tantárgyakhoz, hanem mikor Istenhez vezeti a tanító a gyermekeket, ezen már figyelemmel ós áhítattal csüngnek, ez tetszik nekik; inert ezt értik is. Háladatos tehát ez a munka s ezért könnyű Ebben a teherben concentrálódik a tanítónak legtöbb oldalú teendője. Mert van több út, a mely Istenhez vezet s lehetetlen fel nem említeni a legbiztosabban oda vezető útat: Jézust, a ki azt mondá! „senki nem mehet az atyához, hanem én általam." Tehát az ő evaugeliumával kell hatni ; ha imádkozni kell, az ő imája legszebb; ha erkölcstan fordul elő, a büntelenségnek legvonzóbb példányképe ő, — a megtestesült szeretet. Ha a gyermek 6 — 12 éves koráig a vallás-erkölcs igazságaiban ily gondozást nyer s azután meg a confirmatióra is hiven előkészíttetik : akkor teljesítve lesz a két feladat: Istenhez vezetni, és a felekezet egyházának polgáraivá nevelni a gyermeket. THOMAY JÓZSEF, szegedi evang. lelkész. ISKOLAÜGY. A népiskolák és a magyar nemzetiség. Molnár Aladár azon beszédében, melylyel a III. egyetemes tanítógyűlést megnyitotta s melyet mult számunkban meglehetős bő kivonatban közlöttünk, a többi közt tüzetesen fejtegeti a népiskolák hivatását a magyar nemzetiség fejlesztése körül. A beszéd e részét annyira fontosnak tartjuk, hogy most utólagosan, egész terjedelmében közöljük azt, azon megjegyzéssel, hogy Molnár Aladár nézeteit az emiitett kérdésben, szorul szóra aláírjuk s velünk együtt bizonyára alá fogja írni a hazának minden fia, aki a magyar nemzetiség érdekeit szivén viseli. Mert meggyőződésünk szerint ama nézeteket nem a beteges chauvinismus, hanem az egészséges és minden izében jogosult nemzeti politika sugallta. A beszéd emiitett része igy hangzik: „A harmadik nagy eszme az, melynek, ugy hiszem, az iskolai törvény revisióját is dominálni kell, amelyre már nemzetünk helyzete is paranesolólag int minket, az, hogy a népnevelés a magyar nemzeti cultura nagy isko: Iája legyen. (Helyeslés.) De uraim, oly országban, ahol kétféle nemzetiségű polgárok laknak együtt, engedjék meg, hogy közelebbről megmondjam, mit értek a magyar nemzeti iráuyu műveltség és oktatás alatt, (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy bár e körben, természetes, majdnem kizárólag nevelésről szólunk, mindamellett mi a közoktatást és közelebb a népnevelést nem tekintjük olyan panaceanak, a mely egyedül maga képes egy nemzet minden bajait meggyógyítani s e nemzetet nagygyá tenni. Akik meggyőződéssel valljuk is, hogy a magyar nemzet fönmaradása és létezése eulturai kérdés, elismerjük, hogy a cultura, a eivilisatió nem egyedül a népoktatás által terjeszthető és fejleszthető. Igenis a jól rendezett államélet, a jól rendezett igazságszolgáltatás és közigazgatás, a jól rendezett közlekedés és közgazdasági viszonyok, mind meg anynyi nagy tényezői a civilisatiónak egy nemzet életében, de ezekkel legalább is egyenrangú, nagy tényezőnek tekintendő a közoktatás is. (Elénk helyeslés.) Midőn tehát mi, mint ezen ügynek a munkásai, első sorban, az oktatás és nevelés szükségességét hangsúlyozzuk, ez által nem akarjuk a világot csupán iskolákkal boldogítani. Megelégszünk vele, de azt kívánjuk, hogy a közoktatás, mint a civilisatiónak az államélet egyéb intézményeivel egyenjogú nagy tényezője, ugyanazon mértékben ápoltassék, mintázok. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) A minap az angol parlamentben Anglia egyik ; minisztere nagy büszkeséggel mondá, hogy Anglia hatalmát, a hová az belép, nem elleuállással, hanem mindenütt 69*