Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

és rendkívüli dolgon, hogy a stundisták fejeit Oroszországban az odessai törvényszék előtt felmentették. Egyszerű parasztok ezek, kiknek semmiféle magasabb pártfogójuk nem volt; elitéltetésük bizonyosnak látszott s így felmentésök annál meglepőbb. Az újságok közölték a per lejáratát, melyet mi is, valamint a sekta x-örid történetét, sietün olvasóinkkal megismertetni *, annyival érdekesebb ez reánk nézve, amennyiben e sekta nem protestáns ugyan a szó szoros értelmében, de hitnézetére, vallásos szokásaira nézve világos rokonságban vau vele, A stundistákat az uj-testamentum olvasgatása indította arra, hogy szakítsanak a görög, vagyis igazi néven az orthodox egyház némely gyakorlataival. A sekta legelső terjesztője Ratuny nevű paraszt, Odessa mellett Osova faluból. Némi befolyása levén a környék parasztjaira, reávette őket, hogy ne a templomba járjanak, hanem ő hozzá evangélium hallgatására. Midőn aztán számuk jól felszaporodott, elhatározták, hogy a keresztjelvényt elvetik, s pópa nélkül, saját magok végezendik az orthodox ritus formalitásait. Az uj tan gyorsan terjedt a szomszéd falvakban. A kiewi törvényszék csak 1871-ben lépett föl ellene s egyik fejét Vitenko Balabokot, az orthodox egyház és hit elleni lázításért egy évi börtönre s bizonyos jogok elvesztésére ítélte. A khersoni egyházi consistorium is azt állította, hogy a stundisták eretneksége veszélyes, mivel elveti a képek tiszteletét és kétségbe vonja a sakramentumok s az orthodox eultus fontosságát Ratusny és hívei ellen 1873-ban indíttatott vizsgálat, melyben az Ítélet öt év lefolyása után, felmentőleg, mondatott ki. A törvényszéki elnök, a tanúk kihallgatása után, kik kivétel nélkül mind jó bizonyságot tettek a vádlottak tiszta erkölcse és józan élete felől, megengedte a szót Ratusny és Vitenko Balabok vádlottaknak. Az első igy szólott: (ne feledjük, hogy ez egyszerű muzsik). „Midőn a kihallgató bíró hozzám jött, a tömeg épen együtt volt, a pap is megjött. A vallásos életről beszédet tartott, de a pópa a szentírásból semmiféle bizonyságot fel nem tudván hozni, a nép arról győződött meg, hogy a papok nem igen ismerik a szentírást." „Elfogattam ; a parasztok tudták, hogy ez velem az evangélium olvasásáért történt. Mindinkább megdöbbentek azon, hogy hát így jár az, aki az új-testamentumot megszerzi és olvassa?. . . A hitet nem volt célom megtámadni ; mi olvasni akarjuk az evangéliumot és azt cselekedni, amit az Úr rendelt, hogy megnyerhessük a mennyei boldogságot." »Másodszor ismét bebörtönöztettem ; ami azt eredményezte, hogy a nép figyelme mindinkább felköltetett az evangelium iránt. Igy terjedt a tan ; s nem én terjesztettem, mint némelyek gondolják. Büntetésre méltó-e hát az, hogy cselekedtem, mit kellene minden valódi keresztyénnek cselekednie, megszereztem és olvastam a sz. írást? Istennek hála, hogy azt olvashattam! Nem nevezhetem én azt keresztyénnek, aki lop s hazudik, aki részegeskedik, aki kicsapongó életet folytat; az ilyen nem keresztyén, az ilyen a keresztyénség gyalázata, mert okot ád a más vallásuaknak a mi gyalázásunkra." Tanítványa Vitenko Balabok így szólott: Esküdt urak, a mi bűnünket meghallották a közvádlótól. Mit ie cselekedtünk mi ? Vétkünk, hogy olvastuk az evangéliumot, Isten beszédét. Hát csakugyan megsértettem én a törvényt vagy ellenkezésbe jöttem a vallással, hogy olvastam az uj• evangéliumot ? Ne gondolják önök, hogy a mi tanunk ellenkezik az állam törvényeivel s a vallás dogmáival. Nyolc évig nyugtalanittattam, bebörtönöztettem, vasba verettem s azt mondják, hogy hamis Isteneket hiszek Én hiszek, mint önök, a Jézus Krisztusban. Istenem ugyanaz, aki önöké. Nem részegeskedem, nem teszek semmi olyat, a mi Isten törvényével ellenkezik ; íme ebből áll egész vétkem, tessék felettem ítélni. Az evangelium nem arra való, hogy elrejtessék, hanem hogy kinyittassék azok előtt, kik abban lelki üdvöket feltalálni óhajtják. Vigasztalóul, mint szt. Pál, zsoltárokat énekelünk. Igaz, hogy nem hiszünk a képekben; ámde sem az Ur, sem az apostolok nem tanították azok tiszteletét. Ez csak az egyház traditioja, azért nem is ismerjük el szentségnek . . . Több mondanivalóm nincs." E két védbeszéd után az esküdtszék tagjai visszavonultak s öt perc múlva kijöttek, kimondván a felmentést. Az orosz lapok ezt a gyors határozatot annak a benyomásnak tulajdonítják, melyet a vádlottak oly vallásos, egyszerű s meggyőződésből származott beszéde keltett. Azt is megemlítjük, hogy az orthodox egyház sohasem tiltotta el, mint a katholika egyház, a biblia olvasását. Egy katholikus csak abban az esetben olvashat bibliát, ha arra különös engedélyt kap. Egy orthodox, egy görög nem sérti meg az egyház törvényét az uj testamentum vevésével és olvasásával; ez volt szerencséjük a vádlottaknak, kiket az esküdtszék alanyi tényálladék hiányában fölmentett. Ha egyházi törvényszék itélt volna felettük, valószínű, hogy a dolognak egészen más kimenetele lett volna. A Renaissance után HETESY VICTOR, lelkész. IRODALOM. A tiszántúli ref. egyházkerület Debrecenben máj. 11—13. napjaiu tartott első közgyűlésének jegyzőkönyve. Ivrétü 73 lap. Tartalmáról, illetőleg a gyűlés lefolyásáról lapunk 25 és 27. számában Tóth Sámuel egyházkerületi főjegyző ur avatott tollából eredt kimerítő tudósítást közöltünk. Lampel Róbert kiadásában megjelent: Mértani szerk e s z t é s t a n. Irta Schröder Károly, körmöci állami főreáltanodai igazgató. A reáltanodák IV. és V, osztálya számára és magánhasználatra irt oly tankönyv,