Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

Ha már a Rómából kapott törvények védpaizsa alatt a mi „cultus"-miniszterünk is ily különös szabadalmat látszik biztositani a róm. kath. klérus számára : Kérdem, nem jött-e el még az idő arra, hogy a zsinatra készülő hitsorsosaink figyelme erre is irányuljon? Szabadjon kérnem az e kérdésben avatottabb tollú lelkész társaim véleményét. THOMAY JÓZSEF, szegedi evang. lelkész. ISKOLAÜGY. Tisza Kálmán kormányelnök és a lutheránus iskolák-Vezérige : Közdolgokban szoros igazságot szólani s tenni, bár esseren vegyék is kedvetlenül, el nem engedhető kötelesség. Kölcsey. A legnagyobb igazság a leghasznosabb tett is, és a becsületességnél jobb számítás e földön nincs. Széchenyi. A magyarhoni prot. egyháznak, hazánk közmívelődési, sajátlag pedig nemzeti csinosodásunk műveleteinél előkelő szerep jutott osztályrészül. Hivatása első sorban az istenországa áldásos céljait odaadással szolgálni, a hivek üdvét munkálván, biztositani számukra a lelkiismereti szabadság, az értelmi s szellemi javak összes malasztjait. De nem kevésbé nyomós teladata, ellesvén a kor, a helyzet, és körülmények parancsolta igényeket, egyeseket és testületeket hozzáférhetőkké tenni azon segélyeszközökhöz, minők közvetítésével a szivek földi boldogulása eszközölve van. Az egyház eme ikertestvér feladata széttagolhatlan s egymással annyira karöltve jár, hogy eme erkölcsi szövetkezet mennél több méltánylattal tekint tagjainak ezen anyagias jellegű szükségletei kisegítésére: a gyülekezet egyeteme annál elévülhetlenebb tényekben képes nyilatkozni a vallásos élet ébresztése, fentartása s emelése körül. Ezen kölcsönös érdekközösséget fölismervén halhatatlanul dicsőült jeleseink ragyogó sora, vagyonuk egész területeinél az egyházat jelölték ki végrendeletileg törvényes örökösül s a mult tényekben gazdag láncolatával igazolta, hogy ily alapitványok letéteményezése által nemzetünk értelmi s műveltségi izmosodása hatalmas mérvet öltött. Egyházunk autonomicus szervezetének természetszerű folyománya a hivek hamisithatlan érdekeinek képviselése. Innen azon örvendetes látomány, mikép széles Európában nem ismerek prot. államot, mely a közhaladás vívmányainál ne mint kezdeményező szerepelne, vagy hogy a polgárisultság szinvonalán alul állván a szellemi s tudományos mozgalmak körében az apród és a csatlós szolgálataira lenne kárhoztatva. Ellenkezőleg, hol a reformátió napja a középkori megszálló ködöt áthasitá fényt lö1

^ elő sugaraival s a szabad, emberies szellem meguralhatta a kedélyeket, ott átalakitólag, teremtőleg hatott s még az idegen felekezetek merevségén is enyhitőleg idomított. Az egyház törvényes szülöttje az iskola. Mig ez magasztos küldetését szeme elől nem téveszti s idegen érdekek zsoldosává s uszály hordozójává nem szegődik ; míg a viszonyok által ráparancsolt kívánalmaknak természetszerűleg megfelel : a társadalom és a haza, a közemberiség üdvének legkitűnőbb emeltyűje. Hol azonban személyes hivatásáról letér a tiltott bűnök fertőjébe, feladván szerepkörét természetellenes I célokra; hol bénitólag akar hatni az események fokoza -tosan tértfoglaló meneténél, ott beáll a hanyatlás s a tespedés üti fel rémfejét, melynek nyomát sorvadás és nyomor jelöli. Sajátos jelentményben véve a vázoltakat, a magyarhoni evangélmi szentegyháznak létérdeke közvetlenül hívei szükségleteit szemmel tartani, gondozni, s másod vonalban becsületére, díszére válni azon társadalmi körnek, melynek kebelében él. Mielőtt tárgyunk tüzetesebb taglalásába bocsátkoznánk, tegyünk előzetesen alföldi rónás vidékünkön cse kély történelmi körűitekintést. Ki a történelem könyvét bár egy pillanatra is figyelmére méltatja, s futólagos tekintettel halad végig alföldünk jelenlegi társadalmi, nyelvi, vallási, nemzetiségi viszonyain, felötlő leend rá nézve ama csodálatos jelenség, mikép az egykor magyarlakta Tisza-Dunaköz s az ország szive tája, melynek minden talpalatnyi földje történelmi nevezetességű, idegen népelemmel van el| özönlve, holott a városok, községek, tanyák magyaros elnevezései egyenesen rávallanak hajdani magyar birtokosaikra s az eseményekre. Hol van Cinkota nagyitcés kántora kath. vallású magyar híveivel s habozó papjával ? Mind hasztalan keresnők az ev. tótajku egyébképen derék, szorgalmas, hitbuzgó község lakosai között! Hol „boldog Rákos'' tanácsot, törvényt szabó nagyjai, nemesei, főurai, zászlósai, vitézei s hol unokáik, a késő maradék minden ize, tagja, nemzedéke ? Az emberiség élete és tetteinek, viselt dolgainak könyve megőrizte nemzeti kegyelettel a hely nevét, azok dicsőségét és harcait, ámde véreik letűntek az élők szinteréről s nevénél „szivünk bubánatban összefacsarodik", édesenbús érzelmek közepette torlódik emlékezetünkbe Kisfaludynk fájó sóhaja : „fáj szivem fáj, ha ezt látom, hazám földjét sírrá szántom." „Szánt, szánt, csendesen szánt, csak siró füttye hallik.* Hol Egyháza dunaparti ős népe ? Csonka tornyát kevés évtizedekkel ezelőtt mosták el az országos folyam sörényes hullámai. Nevezzem-e sorra az egyes falvak, városok neveit itt és Békés, Csanád, Arad, Torontál, Temesvármegyébcl ? Mindannyiról érdekes történelmi adatot lehetne felsorolni.