Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-11 / 32. szám

az elhagyott kis egyház s iskola egy nemes lelkű pártfogóját is tanultuk ismerni és tisztelni, úgy mint ki a tanító dijazására évi 50 frtot ajánlott fel s megigérte, hogy az ezen összegnek megfelelő tőkét is befizeti értékpapírokban, — gyönyörködjék soká nemes tette áldásos gyümölcseiben s adjon az ég egyházainknak sok ily nemeskeblű pártfogót. Elismerésünket kell továbbá kifejeznünk gr. Dessewffy Gyula hugyaji tiszttartója, Palugyai Sándor úr irányában, ki Ízletes villásreggelivel várta a főpásztort és kíséretét. S a geszterédi róm. kath. esp.-plebános és a balkányi ref. lelkész urakat, kik a Geszteréden megérkező főpásztort az ottani ref. templom előtt ünnepélyes küldöttségben fogadták. A nap leáldozóban volt, midőn a főpásztor Rugyajból visszaérkezék Nyíregyházára, hogy jelen idézése alatt az utolsó estvét töltse itt. Midőn igy a tiz napig tartott és következményeiben mindenesetre messze kiható és áldásos nyíregyházi egyházlátogatás leírásának végire eljutottunk, lehetetlen elhallgatnom, miszerint az egyház tekintélyesebb hívei vetekedve keresték a szerencsét, hogy a főpásztort kíséretével együtt házuknál egyszer megvendégelhessék, ki is eszerint az egyház által rendezett közebéden és kirándulásokon kivűl minden délre s estére más-más háznak volt, mindenütt kitűntető tisztelettel fogadott vendége , mely minőségében délen át egymásután Bartholomaides János lelkész, Dr. Meskó Pál, Bencs László, Máj Adolf presbyterek, Leffler Sámuel és Szlabocky Imre tanárok, az estéken át pedig Farbaky József lelkész, özv. Draskócy Sámuel úrnő, Barzó János gondnok, Jánovszky András, Kovács Mihály, Zajác József presbyterek, Materny Lajos tanár, Palánszky Sámuel iskolai felügyelő s az utolsó estvén Palic János derék fiatal polgárnak házát, illetve asztalát tisztelte meg jelenlétével. Örökre feledhetlenek lesznek e kedélyes órák, melyeket így bizalmas körben, a zöld asztalnál amily komoly, a fehér asztalnál ép oly élénklelkű a kedélygazdag főpásztor társaságában tölténk. Jun. 22 -én szombaton, végre ütött a búcsú órája, melyben az egyháznak kedves vendégétői meg kelle válnia. Korán reggel gyűlt az egyháztanács összes jelent meg búcsútisztelgés végett a főpásztornál, mely alkalommal az egyik lelkész tolmácsolása tisztelgő küldöttség nevében az egyház háláját a főpásztori látogatásért s a nyert atyai intelmek s buzdításokért, mire a magas vendég köszönetet mondva a szívélyes fogadtatásért, még egyszer szívére köté a jelenvoltakuak az egyház ügyét s aztán kocsira szállt s a harangok zúgása s ajeleuvoltak lelkes éljenei közt érvén ki a diadal iven át, mely ezúttal friss lombbal volt léi ékesítve újból s belső oldalán köszönté a távozót ezen alkalmi felirattal : „Isten vezéreljen utadon"! a pálya udvarhoz, a reggeli vonattal Miskolc felé vevé útját. F. J. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Spanyolországi képek. Az augsburgi újságnak Spanyolhonból oly dolgokat irnak, melyek a 19-dik század utolsó felében megdöbbenthetnek mindenkit, ki a lelkiismereti szabadságnak, vallási jogegyenlőségnek mielőbbi diadalmát várja különösen Európa nyugoti államaiban. Nézzünk szemébe ezen bárdolatlan állapotoknak. A spanyol alkotmány 11-dik articuluaa a protestánsoknak türelmet köt ki. Azonban ezen ajándékot mindjárt kezdetében a józanabb gondolkodók nagyon problematicusnak tekintették, még pedig azért, mert könnyen lehet a törvény szavait csürni-csavarni, ugy hogy a rosz törvénymagyarázás folytán a protestánsok ellen szólónak is mondathatik. Canova kormányzása alatt ugy látszott, mintha a törvénynek liberális magyarázat adatnék. Ma sem fér kétség hozzá, hogy ezen államférfiú helyes felfogása arra irányú'. Azonban kezdetben ugy volt meggyőződve, hogy az ultramontánoknak sokban engednie kell. De midőn ezeknek egyik ujját nyújtotta, ők az egész kezet megragadták. Calderon Collantes a spanyol igazságügyi miniszter e tábor népéhez tartozik. Igy gondolható, hogy ezáltal Spanyolhonban minő lábon állhat az igazság gondozása. Vagy jobban mondva, gondolni sem lehet • mert oly csúfos arculcsapása az igazságnak, oly szemérmetlen elcsavarása annak, mi jog és igazság, miként ez Spanyolországban napirenden lenni látszik, felülmúl minden fogalmat. Nem akarunk a példákkal adós maradni. Tudva van, hogy I g n at or a. f b a n mi történt. A kath. pap és a polgármester erőszakkal behatolnak egy protestánsnak hajlékába, és onnan egy uj szülöttet és egy kétéves gyermeket magokkal hurcolnak a templomba, hogy ott a harangok zúgása közt megkereszteljék. A botrány köztudomású volt, a dolog komoly, és mégis agyon lett hallgatva. Továbbá egy kétnapos gyermeket anyja öléből kiragadnak, a gyermek e bánásmód következtében meghal, az anya ennek folytán közel áll a halálhoz. Es mi az eredmény'? gyöngéd rendreutasitás. Az egész eljárásra pedig a koronát az teszi fel, hogy e decretum előszavában, mely a rendreutasitás t tartalmazza, csupa hamisság és egyenes ráfogás van leirva, mely szerint a protestánsok a törvény előtt reclamálják a dolgot, ba nem Calderon Collantes az igazságügyi minister. Mert micsoda igazságszolgáltatásra lehet ott számítani, ahol a gyermek atyját ki sem hallgatják ? Alcoyban a dolog még ferdébb világosságban lép fel. A pap a rokonok ellenére egy haldokló prot. nő ágyához tolakodik és jól lehet, a prot. lelkész és a rokonok közbevetése folytán, onnan kiutasittatik, mégis rendőr közegektől kisértetve a kath. pap újra megjelenik, és az öntudatnélküli nőre rá adja az utolsó kenetet. Es most hallja tovább élő világ, és fölötte álmélkodjék : a /