Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-11 / 32. szám

és maradjanak. Midőn kevés időre hagyják is el, akár hivatalos, akár magándolgaik elintézése következtében gyülekezeteiket : gondoskodjanak, hogy a netalán előállható, lelkészi szolgálatot igénylő esetek, könnyen és az egyháztagok terheltetése nélkül elintézést nyerhessenek 5 a huzamosb időre, 2—3 hétre terjedő eltávozásukat, akár hivatalos, akár nem hivatalos, magánügyeikben, tartoznak az egyháztanácsnak, illetőleg az esperesnek bejelenteni , s a helyettesítésre nézve, a szükséges intézkedéseket megtenni. 162. §. A lelkipásztorok öltözetükben is a társadalmi illem követelményeinek megfeleljenek; magánforgolódásukban s a házuknál is legyenek mindig egyszerűen, de tisztességesen öltözködve ; midőn pedig hivatalos tisztökben járnak el: rendszeres egyházi ruhát viseljenek 5 nevezetesen : tisztességes kalapot vagy magyar süveget, egészen fehér vagy fekete nyakkendőt, hosszú fekete atillát, palástot, átalában minden öltözetet feketét; e törvény ellen vétők fegyelmi eljárás alá esnek. 103. §. A lelkipásztorok tartoznak az egyházi hatóságok intézkedéseinek és felhívásainak készséggel engedelmeskedni ; azok határozatait és végzéseit pontosan teljesiteni és végrehajtani. — Az egyházi elöljárók és hatóságok törvényes intézkedéseinek nem engedelmeskedők, vagy azokat nyilvánosan kigúnyolók, vagy kissebbitők : fegyelmi eljárás alá esnek. (Vége következik). KÖNYVISME

RTETÉS. Egyházi rendtartás a dunáninneni ágost. hitv. evang. kerület számára. A kerület megbizásából kidolgozott javaslatképen, kézirat helyett kinyomatva. Pozsony, 1878. E 160 lapra terjedő javaslat, amint a cím mondja, „a kerület megbizásából kézirat helyett" lett kinyomatva, s így tulajdoképen nem a nagy közönségnek, hanem csak a megbízóknak szánt munka az, melyről ítéletet mondani az a testület van hivatva, mely a megbízást adta. Minthogy azonban szerkesztőségünkhöz a munka egyenesen a bizottság elnökétől jött, azt hittük, az illetők intentiója szerint cselekszünk, ha azt a nagyobb közönséggel is ismertetjük, annyival inkább, miután olyannak ismertük fel, hogy egészben úgy, mint részleteiben a legőszintébb elismerésre, föltétlen dicséretünkre méltó, sőt amennyiben a gyakorlat által üdvösöknek bizonyult utasításokat bizonyos elmélet szerinti rendben adja elibünk, nem kételkedünk kimondani, hogy az a tudománynak is javára fog szolgálni. Rég megjöttünk mi onnan, hogy társadalmat papiros törvényekkel lehessen boldogi tani. Azok a papíron levő törvények olyanok, mint drága eledelekkel megrakott asztál — képben : a szem gyönyörködhetik benne, de az éhezőt jól nem laktatja. — Ellenben a gyakorlati [ életből, a kor szükségeiből merített megállapodások, különösen, hol a társadalom vezetői fölmentve az uralom I után törekvő küzdelmek alól, minden törekvésüket a 1 benső élet emelésére összpontosítják, az aktualis szükségnek megfelelők, és rendesen az eszmét is megközelítik. Csak hasonlítsuk össze e dolgozatot a 60-as évek elején készült „Hamaliár-féle bizottmányilag átdolgozott utasításokkal" és azonnal meggyőződünk a mondottakról. Akkor, az egyházi élet 12 évi szünetelése után az emberek az uralkodó eszmék alapján a hivők egyetemét minden fokon az illető hivatalnokkal szemben háttérbe szorították ; mindent a pap, felügyelő, esperes stb. által intéztettek el, mig a jelen dolgozat a megfelelő esetekben mindenütt a presbyteriumot, az esperességet stb. szerepelteti, a hivatalra és nem a hivatalnokra fekteti a súlyt, mi tudvalevőleg a protestantismus szellemével inkább egyező. Ami már a munkálat tartalmát közelebbről illeti, miután a bizottság feladata nem volt, hogy „uj alapokon uj, az eddiginél talán tökéletesb egyházszervezet állittassék fel, — mire egyes egyházkerület nem lehet hivatva — hanem, hogy a majd itt, majd ott már is tettleg fennálló s életképesnek s üdvöseknek bizonyult szabályok egy rendszeres egészbe foglaltassanak": magától ; értetik, hogy itt nem elméleti rendszerről, hanem az egyházi élet gyakorlati kérdéseire szolgáló útmutatásról lehet csak szó. Ezen anyag berendezése pedig következő : Rövid bevezetés a megállapítandó rendtartás hatáskörét jelöl ki, és kimondja egyszersmind, hogy az egyházközségeknek szabadságukra hagyatik ezen rendtartást helyi körülményeikhez s szükségeikhez képest külön részletesb szabályzatokkal bővitni és kiegészíteni, föltéve, hogy az újonnan alkotandó szabályzatok e rendtartás elveivel ellenkezésbe nem jönnek. (A helyhatósági szabadságnak dicséretre méltó tiszteletben tartása). E rövid bevezetés után az első rész szól az egyházi testületről: egyházközségről, egyházmegyéről és egyházkerületekről. A második rész szól az egyházi személyekről a) az egyházközségben, b) az esperességben, c) az egyházkerületben. A harmadik rész szól az egyházi cselekvényekről s egy ehez ragasztott függelékben : a) a parochialis és stolajogról, b) az anyakönyvekről. A negyedik rész szól az egyházi vagyonról. Az ö t ö d i k rész az iskolaügyről. A hatodik rész végre az egyházi törvénykezést tárgyalja. Berekeszti az egészet egy függelék, melyben a különböző egyházi hivatalokba lépéskor leteendő esküminták közöltetnek. E kereten belől az egyes tárgyak casuisticával határos részletességgel világosan és szabatosan vannak földolgozva, így pl. mikor az egyházközségi gyűlés egybehivásáról ekép intézkedik: „A közgyűlést a két elnök egyetértoleg hivja egybe; ha az elnökök az egybehivásra nézve megegyezni nem tudnak, az, aki a gyűlést 64