Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-28 / 30. szám
a politikai és földrajzi viszonyok csakugyan úgy állottak, i amint az olvasókönyvben jelölve vannak. A könyvet átnézte akkori superintendens Székács József is s a szerkesztőket nemcsak megdicsérte, de sőt azt az egyházaknak a legmelegebben ajánlotta. (Lásd az 1868. egyházkerületi jegyzőkönyvet.) A könyv további kiadatási joga a bcsabai lelkészek és tanítók által mindjárt az első kiadás alkalmával egy ismert nevű pesti prot. nyomdászra ruháztatott. Ha tehát még az 1871-ik észt. kiadásban is „ausztriai császárság" fordul elő és nem „magyarosztrák birodalom; < az nem a főtisztelendő úr hibája, hanem az illető kiadó tulajdonosé. Egyébiránt, midőn a főtisztei, ur ezen olvasókönyvet a bácsi testvéreknek ajánlotta, bizonyosan nem az 1871-ik esztendei, hanem a canonica visitatió alatt már sajtó alatt volt 3-ik kiadást ajánlotta, melyben Magyarország már az 1867-ik eszt. kiegyezéshez hiven szerepel. Hogy mit ért Steltzer ur a hazafias szellem alatt, mely szerinte az olvasókönyvből hiányzik, azt persze legjobban tudná megmagyarázni ő maga. Én azonban azt hiszem, hogy az oly könyvtől, melyben semmiféle szláv aspiratiók nincsenek, melyben semmiféle Szvatoplukoknak, Cirilleknek, Methodoknak sat. életrajza nincs, de ellenkezőleg megvan szent István és Mátyás királyoknak életleirása, a hazafias irányt és szellemet eltagadni nem lehet. Egyáltalában kár volt Steltzer lelkész urnák superintendensét compromittálni akarnia, kivált igy ok nélkül, mielőtt a dolgok állása felől magának kellő tájékoztatást szerzett volna. Most az egyszer puskája csakugyan csötörtököt mondott. Ha ismerné ugy a főtisztei, urnák, valamint általában a bcsabai lelkészeknek működését, biz onyosan bevallaná, hogy azok legalább is oly hű magyar hazafiak, mint Steltzer Frigyes. Ennyit felvilágosításul és igazolásul cikkére. EAAN LAJOS. E nyilatkozat megmagyarázza, de egyáltalában nem cáfolja, sőt megerősíti a tényt, hogy a bácskai tótajku evangélicus iskolákban oly tankönyvből tanítottak, mely nem csak, hogy nem hazafias jellegű, de egyenesen államellenes adatokat is tartalmaz. Ez annál veszedelmesebb ott, hol magyarfaló tanítók kezében van a jövő nemzedék nevelése s a közszellem pánszláv világboldogitásokkal van megmételyezve. Ilyeneket tapasztal va lehetetlen föl nem sóhajtanunk: egyházfelsőbbsógi felügyelet hol késel az éji homályban ?! Mert hogy ily esetben későre valamikor az állam részéről [ a tanfelügyelőnek is közbe kell szólania, magától értetik. De váljon autonomiánk javára szolgál-e az állam afféle közbeszólása, és nem az volna-e egyházi felsőbbségeink kötelessége, hogy az állami avatkozásnak mindenképen elejét vegyék ? Annyi bizonyos, hogy ez irányban kifejtett buzgalommal ügyünknek nagyobb szolgálat volna téve, mint az által, hogy Hurbán nyomdokit taposva lapunkat iparkodnak az egyházaktól távol tartani. Szerk. A VI. sz. k. városi áj. h. ev. esperesség közgyűlése. A VI. sz. k. városi ág. h. ev. esperesség f. év és hó 17-én tartá Kis-Szebenben évi közgyűlését. Az egyházi és iskolai ügyek iránti buzgó érdeklődés elismerésre méltó szép jelenségének vehető, hogy e gyűlésen kivétel nélkül valanienyi egyházuuk nemcsak a lelkészi kar által volt képviselve, hanem hogy a világi elem is szép számban egybegyűlt. Magának a gyűlés főbb mozzanataínak jelzésére a következőket emlitem : Sztehlo János főesperes úr előadott évi jelentéséből, valamint a gyűlés tanácskozásainak vezetéséből, amint egyrészt örömmel értesült az esperesség arról hogy lankadatlanul buzgó és szeretett ezen vezére, mely tapintatteljes eljárást és gondos sáfárkodást tanusit közügyeink biztos vezetése és fejlesztése körül, ugy másrészt lelki élvezettel vett tudomást arról, hogy esperességünknek az ősöktől öröklött vallásbuzgósága is az Úr oltárára tett nagylelkű hagyományokban és áldozatkész adakozásokban nyilvánul, valamint hogy egyes egyházaink szükségeiken a magok erejéből is igyekeznek közelismerést érdemlő vetekedéssel segíteni. A többi közt kiemelendő e tekintetben különösen Késmárk, hol az egyház tőkevagyona ez évben is 1,100 frtnyi végrendeleti alapítvánnyal gyarapodott s ahol a monumentális templom kiépitlietésére (az épités jelenleg szünetel) évenként mindig megujuló nagy áldozatok után a hivek magok közt ez évben is 3075 frtot gyűjtöttek. Az elemi népoktatás s e téren különösen a magyar nemzetiség fejlesztése és terjesztése, — némely sláv íiliáknak kivételével — városi iskoláinkban ez évben is szép lendületet nyert. Az eperjesi kerületi jogakadémia ez év szeptember havában fog halottaiból feltámasztatni, újbóli életbe léptetése és életerős fennmaradása már-már biztositva lévén az eszközlött és még most is folyamatban lévő adakozások által, melyekhez fennkölt lélekkel más vallású honpolgárok is igen bőven járultak s melyek a 60,000 frtot már is túlhaladják. Esperességünk egyes egyházainak egyházi és iskolai bajaink iránti meleg részvétéről és lelkészeinknek a szűkölködő egyházak felsegélésére irányzott buzgó utánjárásáról tanúskodik gyámintézeti gyüjtésünk is, mely a mindinkább mostohábbra forduló időviszonyok dacára ez évben is mintegy 500 frtot eredményezett. (Többet tehetnének e részben tót egyházaink ; a bártfai tót egyház ez évben sajnosan mit sem gyűjtött.) A gyűlés tanácskozmányainak két főtárgyát a tavaly kiküldött kerületi bizottság által kidolgozott „Népiskolai tanterv" és „a Pozsonyban felállíttatni szándékolt theologiai akadémia" képezték. A „népiskolai tanterv"-et az esperesség (hét egyháznak szavazatával három ellen) el nem fogadta. Az el
