Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-28 / 30. szám
zsinat aztán a munkálatot szentesíthetné. Az unió ugyan nem egyedül az ág. evang. egyház dolga; hozzászólása van ahhoz természetesen a helv hitv. egyháznak is: de minthogy tudtommal az ág. evang. felekezet a zsinati előmunkálatokkal előbbre vau, ugy tartom, őt illeti a kötelesség az egyesülésre a testvéri jobbot a testvér felé kinyújtani." Mit tenni az ágost. hitv. egyház az unióra nézve elmulasztott, a helv. hitv. egyház, mely jelenleg egész erővel a zsinat létesítésén fáradozik, eddig nem pótolta; zsinati előmunkálataiban az unióról szintón hallgat. Sőt e lapokban megjelent, a zsinati dolgokkal foglalkozó cikkek egyikében, melyben az egyesülés óhajtatik, oly jelszó hangoztatott a ref. egyház jövendő megnevezéseül, mely kevés reményt nyújt az unió minél előbbi létrejötte tekintetében, értem a „Magyar egy h á zf t - féle jelszót. Attól tartottam, hogy a zsinatolás, ha azon dogmatikai kérdések fordulnak elő, könnyen „Ignis ardens"-só válhatnék honi prot, egyházunkra, azonban látom, hogy mindegyik felekezet e kórdóseket egész óvatossággal kikerülni törekszik s nyilt határozott álláspontot azokkal szemközt foglalni vagy időszerűnek nem tartja, vagy az ehez szükséges bátorsággal ós őszinteséggel fellépni veszedelmesnek találja. Hogy helyesen-e, ezt vitatni ez alkalommal feladatomnak nem tartom. Azonban igenis vannak szerény észrevételeim a „Magyar egyházw -féle jelszóra, melyeket megemlíteni prot. kötelességemnek tekintem. Ugyanis a keresztyénség, vagyis Jézus tana az által lett világvallássá, hogy a nemzetiségi válaszfalakat megszüntette az Istenimádás terón. A vallás a keresztyénsógben nem egyes nemzetiségnek, hanem az egész emberiségnek vallása s igy a nemzetiségi színezeten felül áll kimérhetlen magasságban. Azórt nekünk, kik a vallásszabadság hirdetői vagyunk, nem az a feladatunk, hogy hitvallásunkat nemzeti -sógi címhez kössük. Tudom, hogy a reformatiói hittan Zvvingli által képviselt árnyéklata, nagyobb egyszerűsége és szabatossága folytán s mert, — mint Szalay László mondja, — nem törekedett a hatalmasok patronatusát kereső Melanchthonok simasága után, magát a magyar fajjal különösen megkedveltette, s hogy a magyar nemzetnek zömét a helv. hitv. testvérek képviselik és hogy igy hazánkban régi szokás, a reform, test- ! véreket „Magyar vallásúak"-nak, az ágostaiakat „Tót vallásúak"-nak nevezni: de a létesítendő zsinaton épen ezen megnevezéseknek eltemetésót szeretném látni, mert eltekintve attól, hogy mind a két testvér-felekezetnek nem csekély számú német ajkú tagjai vannak, kik nyelvökre nézve sem nem magyarok, sem nem tótok, de jó protestánsok ós hfí honpolgárok, be kell vallani, hogy hazánk fentartása és szabadságának megőrzése körül szerzett dicsőségben jogosan osztakozhatnak a két testvéregyházak ós ha a magyar haza fajának gyökere a reform, felekezet, ugy az ágost. egyház nem követ el szerónytelensóget, ha e fán mint ág ós galy szerepelhetni jogának állítja. Ha az általam kifogásolt jelszó jogórvónyre emeltetnék, szerény véleményem szerint az uniót többé remónyleni nem lehetnes akót honi protestáns hitfelekezet ellenségesebben állana szemközt egymással, mint áll a protestantismus a katholicismussal. Napirenden volnának oly esetek, mint nem rógen szomszédságomban törtónt, hol a reform, pap távolléte idejére az egyházában előfordulandó egyházi cselekmények végzésével nem a helybeli ág. hitv. lelkészt, hanem a helybeli róm. kath. apátot bizta meg, ki végzett is egy eljegyzést oly házasulandókkal, hol a menyaszony ág. hitv. volt. Megengedem, hogy ez csak a rokon- ós ellenszenv okánál fogva törtónt, de kétségtelen, hogy ily esetek, épen mert kicsinyek, nagyon képesek elősegíteni azon sajnos körülményt, melynólfogva vallásunk mind saját liiveink, mind különösen a vaskezü kathoiicismus előtt, mely argus-szemmel lesi gyengéinket, leend „Religio depopulata." Egyelőre ugyan még nem mondok le azon hitről, hogy eljövend az idő, melyben a két testvéregyház egyesülni fog, ós mind oly eseményeket, melyek ezen egyesülés akadályaikónt feltűnnek az átmeneti ós előkószülósi felhevülósek jelensógeinek tartom. E hitemet erő siti azon meggyőződós, hogy a jelenlegi zsinati előkészülések folytán csakis a ref. testvérek által ohajtott egyetemes Convent fog létesíttetni, mert az ág. hitv. egyház addig, mig a vallástörvóny az országgyűlésen uj, kedvezőbb alakot nem nyer, zsinatolni nem fog. De ha meglesz a helv. hitv. egyháznak is egyetemes gyűlése, eme fórum az ág. hitv. egyetemes gyűléssel majd kedvezőbb körülmények között előkészítheti az uniót is s a „Magyarhoni prot. egyház" aztán uj, virágzó életre 69*
