Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-28 / 30. szám

Huszonegyedik évfolyam. 30. »m. Budapest, 1878. julins 28. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: Vlii. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési <3iij: Helyben házhozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál" 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij kiilön 30 kr. JjpgT" Teljes számú példányokkal miiixlég* szolgálhatunk. Fides íntreplda. Midőn e lapok ez évi folyamának 3. 7., ós 12-ik számaiban közzétett „Crux de cruce", „Crux de coelo" ós ,,Lumen de coelo" eimű szerény és futólagosan szerkesztett cikksorozatot írtam, e címeket az ismeretes róm. katli. pápákra vonatkozó mondából nem a falusi kényelem szeszélyónéi fogva, hanem azon meggyőződésem folytán választottam, hogy ez által egyrészt legélesebben kifejezésre hozzam a protestantismus oppositióját a róm. kath.' és a görög keleti egyház hierarchikus tendenciái ellenében, másrészt legőszintébben hangoztassam azon szabadelvű irányt, mely kiválólag a magyarhoni protestantisinustól a tartandó zsinaton: méltányolandó és számításba veendő volna.. • Tagadni ugyanis nem lehet, hogy mig a róm. kath. és görög keleti egyházban — amint ez utóbbi az orosz caesaropapismusban kifejezését találja — a rendithetlen hit az, hogy világuralom utáui vágyaik teljesülni fognak: a szabadelvű, hitfelekezeti szükkeblűségtől ment protestánsok tántorithatlan reméuyük másutt és minálunk is az, miszerint a protestantismus két testvér- egyháza majdan mégis egyesül s korszerű haladásáról tanúbizonyságot teend. E körülmények folytán lelkemben is azon hit honosodott meg, hogy azon egyedüli alap, melyen magyarhoni prot. egyházunk a tartandó zsinaton hitéletünknek uj, hivatásunkhoz méltó lendületet adand, fel fog találtatni Üdvözítőnk következő szavaiban: ,,In hoc cognoscent omnes quia discipuli mei estis, si dilectioiiem habueritis ad iiivicem". — Mert, ha mindegyik honi porotestáns hitfelekezet külön akar zsinatolni csak azért, hogy kerületeink alkotmányos rendszereit, melyek jelen minőségükben eltérők egymástól, egyöntetűekké tegye s igy a hierarchikus centralizatiónak egy protestáns nemét létesitse, üres templomainkban a buzgóság hévmórője magasabb fokra nem fog szállani s különösen műveltebb világi köreink az egyházi élet iránt megmaradnak az eddig gyakran tanúsított hidegségekben, miután az új szervezés is csak a szigorú confessionalismus álláspontjából eredne s ennek féltékeny megőrzésére szolgálna. Az érintett jézusi figyelmeztetés alapján azonban képesek lettünk volna, testvéri zsinatolásunk alatt a megváltozott világnézetet ós az ennek folytán átidomított vallási fogalmakat méltányolni, a tudomány igazságteljes vivmányai ós az egyházi tan között felmerült ellenmondásoknak kiegyenlítését s igy a vallásos tudatnak korszerűbb kifejezését, mely után a jelen nemzedék műveltjei kiválólag sóhajtoznak, legalább nyelvezetére nézve nagy mértékben megközeliteni. Magától érthető, hogy ez uton a magyarhoni két protestáns testvéregyház között fenálló szigorú hitfelekezeti válaszfal legalább oly mértékben eltávolíttatott volna, hogy kezet nyújtván egymásnak, mind nagyság, mind tekintélyre nézve a haza szellemi fejlődésére kiváló befolyással rendelkező testületté vált volna a magyarhoni protestáns egyház. E magasztosabb cél elérése után már azért is kellene törekednünk, mert azoknak száma igen nagy, kik a protestáns igazhitüséget ma már nem kizárólagosan a reformátorok által felállított váltanokban, hanem ama legfőbb keresztyén parancsban keresik, mely szerint az Istent mindenek fölött, a felebarátot j mint önnönmagát kell szeretni.