Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-14 / 28. szám

Patakon korán elhalt; de a fiak már növekedtek anynyira, hogy önerejükön folytathatták tanulmányaikat. Elvégezvén Péter iskoláit, Szabolcsmegyében a gazdag s magasmiveltségü Zoltán család fiai mellett vállalt nevelői állást; annyival örömestebb, mert bátyja József, kivel példányszerü testvéri szeretettel viseltettek végelválásukig egymás iránt, már akkor a megyében bereeli lelkész volt. Nevelői állásán sajátította el azt az igazi elegantiát s ritka társadalmi műveltséget, mely köztünk csak keveseknek tartozik tulajdonai közé. Tudományos készültsége és szónoki hírén kivül éppen az imént mondott tulajdona is egy ok volt arra nézve, hogy a számos mivelt úri családot számláló búji ref. gyülekezet az 1842. év tavaszán az ékesszóló és lánglelkü ifjút papjául hítta meg, mely meghívást elfogadott s ott is maradt haláláig; tehát 36V3

éven át. Az ötvenes évek közepe táján lépett házasságra a szintén ároni családból származott Tóth Erzsébet asszonynyal, ki most két növendék leányával gyászolja a leghűbb és szeretőbb férjet s leggyöngédebb és gondosabb apát. Miután rendes lelkészszé választatott s gyakorlatilag is kezdett foglalkozni az egyházi, valláserkölcsi ügyekkel s tanulmányaiba mind mélyebben bocsátkozott, akkor vette észre nagyra hivatott szelleme, hogy neki a hazai egyháztársadalmi s valláserkölcsi viszonyokat ismerni kevés, ily szük körrel nem elégedhetett meg; tehát ismeretei gyarapítása végett útra kelt s bejárta Európának majdnem minden ismeretesebb és míveltebb országát. Nevelősködésében megtakarított fillérei s papi jövedelme fedezték az utazás költségeit. Elindulása előtt azonban egy nemeslelkü barátja Bleuer Lipót izraelita gazdag földbirtokos keveselvén utrakészülő barátja pénzét egy külföldi bankházhoz címzett 1000 frtról szóló utalványt adott kezébe, hogyha pénze fogyatékán lesz, csak vegye fel az ezer forintot bátran ; ha pénze lesz valaha, — megadja, ha nem adhatja — az se baj • Őt 1000 forint nem szegényíti meg. S hogy viszonozta az idvezült a barátságot ? úgy, hogy szűkre szabva kiadványait, elvitt pénzével igyekezett kijönni; az utalványt pedig köszönettel visszaadta barátjának, kivel a baráti viszonyt máig fentartá és készült, hogy 4 év múlva 50 éves barátságuk emlékét megülik. . . Az embert és barátot eléggé jellemző történet mutatja, hogy egy feddhetetlen tiszta jellem szállott a sirba a boldogultban, a mely tiszta jellem az idő növekedésével csak izmosúlt, csontosodott. Midőn utazásaiból haza érkezett, az időtájt járta a Hégel pliilosophiai rendszere feletti vita Magyarorságon, mely vitában Tarcy és Szeremley vitték a szerepet. E tudományos eszmeharcba Litkei Tóth Péter is belebocsátkozott „Buji levelek" cimü szellemes és magvas értekezéseivel, intézvén leveleit Tompa Mihály pap és költő barátjához. Itt találom helyén felemlíteni, hogy a boldogult levelei között Tompa Mihálynak is számos levele van, melyek közül az értékesebbeket kiválogatni az elhunyt koszorús költő iránti tisztelet s az irodalom jól felfogott érdeke is parancsolja ; nehogy majd századok múlva régészeti kutatásokat s levéltári búvárlatokat eszközöljünk oly dolgok ismerete miatt, melyek most önként kínálkoznak. A „Buji levelek* a „Prot. egyh. és isk. lap" 1847. évi számaiban jelentek meg. 1849-ben mint a nemzetőrök papja vett részt a szabadságharcban. Ennek leveretése után az ő érzékeny lelke is mély bánatba merült a haza sorsa s jövendője felett és hallgatott. Csak midőn a haza ébredezni kezdett az erős nyomás következtében, akkor kapott ismét lelket, kedvet a küzdelemre Litkei Péterünk is s részt vett az akkori időben a prot. egyházi élet teréről kiinduló minden hazafias mozgalomban ; milyenek voltak a Kazincy, sárospataki háromszázados ünnepélyek s a debreceni patenses gyűlések. Itthon pedig 1859 márc. 8-án Tasson az egyházmegyei gyűlés megnyitása alkalmával egy szabad és szabadsági eszméktől ragyogó beszédet tartott, melynek azonnali kinyomatását tartalmazó inditványt Bónis Sámuel felszólalására csak azért ejtették el: „nehogy zaklatásokra nyújtsanak alkalmat a kinyomatás által akkor, midőn elismerést kifejezni szándékoznak szerző iránt az indítvány foganatosítása által." Igy a jeles mű, melynek címe : „Az emberiség szellemének legmagasabb fejlettségi foka s közelebbi legfőbb teendője", csak 1871-ben jelent meg nyomtatásban, addig az egyházmegye levéltárában őriztetett. 1860 május 20-án intelligens buji hallgatói és a községben levő minden felekezetbeli papok s lakosok előtt gróf Széchenyi István requiemén tartott megint egy jeles beszédet, mely ugyanazon évben Sárospatakon jelent meg ily cím alatt : „Mivel érdemelte meg gróf Széchenyi István a legnagyobb magyar cimet?", melyben magasröptű szellemének járásához méltó bevezetés s változatos, lekötő tárgyalás utáu felmutatja, mit — nemzeti egyházi szakadozottságunkat tekintve — ma sem árt ismételni a benne rejlő eszméért, mikép azáltal érdemelte meg a legnagyobb magyar nevezetet, hogy. testben-lélekben beteg nemzetünket lábra állítván s benne önbizalmat és munkaösztönt ébresztvén, vele a szabad egyesülés korszerű és világmozgató elvét, nem elméletileg megismertette, hanem tettleg megkedveltette j s ezáltal az uj, eddiginél dicsőbb magyar nemzeti életnek rendithetlen alapját megvetette" stb. stb. Kétségbeejtő vonásokkal tárgyalja a nemzet viszonyait Széchenyi előtt; lelkesedéssel, mint egy apostol, rajzolja a legnagyobb magyar hatását, fellépésének emelő befolyását s testvéries szeretetre, önzetlen együttműködésre inti a nemzet minden vallású és állású fiait. Litkei Péter alakja nemcsak egyházmegyénkben volt megszokott jelenség a gyűléseken, hanem közönségesen ismert s elmaradhatlan egyéniség volt ő a kerületi gyűléseken is. Ott, mint itt s mindenütt és mindig a szabadelvüség zászlóját lengette magasan ugy, hogy az ő neve az egyházkerületen maga egy zászló volt. Egyházmegyén, kerületen csüggedetlen kitartással, lankadatlan buzgalommal küzdött föllépésének első éveitől kezdve házmegyéknek a kerületen való képviseltetés e