Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-14 / 28. szám

az előbbeni helyeken ugyanazon sorrendben végeztetett, I ami után bekövetkezett a búcsúzás és távozás. Nem hagyhatom emlités nélkül azt, hogy superintendens urat és kíséretét, mint többeket Márton Pál ügyvéd ur hivta meg ebédre, hol, a kedélyes felköszöntések, hogy el nem maradtak, emliteni is fölösleges. Vönöczktői mint a szives és vendégszerető házi úrtól búcsút vévén, útját folytatta Sömjénnek, hol az éjet eltöltvén, — másnap reggel junius 14-dikén fényes kísérettől környezve, s az örülő, mint a kíváncsi sokasságtól kisérve, K.-Czellen át N.Dömölkre, a kemenesalji egyházmegye legnépesebb gyülekezetébe jutott. A várva-várt vendéget kíséretével egyetemben a beteg lelkész helyett Berzsenyi Dezső úr, mint a gyülekezetnek felügyelője fogadta. Valóban megható szavakban fejezte ki, hogy mig egyrészről örömnapja van ma a nemesdömölki gyülekezetnek, mert szeretve tisztelt íőpásztorát mint kedves vendégét körében szemlélheti; úgy másrészről nem titkolja el azon fájdalmát, hogy szeretett lelkésze huzamosabb idő óta beteg s még csak reménye sincs ahhoz, hogy valaha hivatalos kötelességét teljesíthesse. Mely fentebbiek után superintendens úr a szíves fogadtatást megköszönvén, kijelenté, — hogy az öröm mint fájdalom az övé is. A nagy templom megtelt a hívekkel s az elhangzott ének után superintendens úr az oltár elé lépett, sziveket megragadó s lelkeket emelő szavakban kifejté egyházlátogatásának célját, ami után buzdította a híveket, hogy az öröklött kincset, a vallás iránt való szeretetet s buzgóságot megőrizni, ápolni és terjeszteni szíveskedjenek. Egyházi beszédet Nagy Sándor s. lelkész tartott a hallgatóság épületére és általános megelégedésére. A tanitók közül nyolcan katechizáltak a gyermekekkel és pedig eléggé szabatosan. Ezek után megvizsgálta superintendens úr az anya- és jegyzőkönyveket s azokat rendben találta. Eközben Pick és Rósenberg kis-czelli izr. lakosok mint a celli izraelitáknak küldöttei megjelentek és tisztelegtek. Búcsú után útját ismét Kemenes-Sömjénnek vette, hová a küldöttséggel s többekkel Bakó Dénes úrhoz, egyházmegyei felügyelőhöz ebédre volt hivatalos. Sokakra emlékezetes maradt ezen nap, az egyházmegyének értei- ! misége itt volt a legnagyobb számmal képviselve. Junius hó 15-én Csöngén tartott egyházlátogatást, hol is a templomnak és paplaknak udvarán megjelenésével a várakozóknak arcaikat örömre gyulasztotta. Az üdvözlő beszédet Örtel János lelkész tartotta, elmondván : hogy az emberiségnek barátja útjában, amerre járt és kelt, érzelmét, gondolatát és cselekedetét mint egész életét eme isteni törvenynek szentelte: „tégy jót". Főtisztelendőséged is eme törvénynek hódolt s jót tett mivelünk, hogy bennünket szerencséltetett. Mi míg egyrészről megtisztelve érezzük, másrészről megörvendez tetve is tudjuk magunkat, — megjelenéseért mint látogatásaért fogadja legforróbb köszönetünket. A sokaság a nagy emberbarátnak útjára zöld ágakat tördelt s virágokat hintett; az öröm néma nem maradhatott, kitört s ezen szavakban nyilatkozott „áldott az, ki jött az Úrnak nevében !" Mi Főtisztelendőséged útjára virágokat nem hintünk — de e helyett szivünk tiszta érzéséből fonunk koszorút s lelkünk felmelegűlt háláiból örömhangokon ezt kiáltjuk : légy áldott te is, ki jöttél hozzánk az Úrnak nevében ! szívünk legszentebb óhajtása pedig az, legyen egyházlátogatásodnak legszebb jutalma az, hogy találj ékes rendben mindeneket közöttünk. A szeretet megható szavaival válaszolt superintendens úr, ami után az egyházlátogatás a templomban kezdődött s a paplakon végződött. Említésre méltónak tartom, hogy a kemenesaljai egyházmegyében ez ideig csakis a csengei gyülekezetben iett kimondva a tandíjmentesség. Junius 16-án esős időben Simonyiba jutott s ott végezte az egyházlátogatást. Az érkező vendéget üdvözölte Mód Lénárd ev. lelkész. A simonyi gyülekezet egyike a kisebbeknek és anyagilag szerényeknek — dacára annak a híveknek egyetértése és buzgósága által az elsők közé emelkedett. Diszes és célszerű paplakja mint két iskolaterme s a tanítói lakás mint a két tanitói állomás betöltése a hivek áldozatkészségének fényes bizonyítványai. Valóban az utóbbit tekintve az anyagilag szerény gyülekezet példáúl és intésül szolgálhat a sokkal népesebb és vagyonilag tehetősebb gyülekezeteknek, hogy a kor szavát meg kell érteniök, elmaradniok nem lehet és nem is szabad. Ugyanezen hó 17-én Szakái János Grércén üdvözölte superintendens úrat, kit a hívek mint kedves vendéget örömmel fogadtak. A szokásos egyházlátogatás megtörténte után superintendens urnái a vasi közép esperességből küldöttségileg tisztelegtek, és pedig Kund Sámuel esperes, Káldy Gyula egyházmegyei felügyelő, Bezerédy N. sárvári szolgabíró , Haffen&eher Károly sárvári, Kiss Imre urai-újfalui lelkész urak és Glayer N. sárvári kereskedő úr. Bobára junius 18-án érkezett superintendens úr? üdvözölte Kiss Lajos lelkész. — Hegyes-Kis-Somlyón 19-én üdvözölte Nagy Károly lelkész. A fogadtatás mint mindenütt, úgy itt is tehetséghez mérten tisztességesen történt. A lelkesedés általános volt, minden gyülekezetben először is superintendens úr tartott alkalmi beszédet, azután a lelkészek a kitűzött alapige alapján s végre a tanítók szintén a kitűzött alapige alapján a gyermekekkel katechizáltak. Ezen egyházlátogatások után superintendens úr egy napig Dukában időzött, részint hogy kipihenje magát, részint hogy az iskolákat s ismerőseit meglátogassa. Dukában superintendens úr s kísérete Takács Antal úr s özvegy Takács Károlyné asszonyság vendégszeretetében részesült. Figyelmét különösen az iskolákra is kiterjesztette, s junius 10—19-ig meglátogatta a gencsi, hőgyészi, magasi, vönöcki, dömölki mihályfalvi, sömjéni, sági, tokorcsi, csengei, asszonyfai, simonyi, sitkei, gércei, bobai, kocsi, pálfai, somlyói, hetyei, borgátai, káldi és dukai iskolákat. Örömmel tapasztalta az anya- és leányegyházakban, hogy nagyobbára mindenütt uj iskolák épültek s szaporíttattak, a régiek