Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-20 / 3. szám

követ el a szórend, az ige, és jelző ellen (a ma- I gyarban). Mégis a mit eloád, azt a tárgyat jól megválasztja, képeinek cimei már magokban megnyerők, egyesekhez vissza-vissza vágyunk,ha a képgallérián végig mentünk. Mindenesetre tehát Ebenspanger János úr „hazai történelmével* jó uton törtet nemcsak, mert a ministeri tanterv is ilyen eljárást követel, hanem, mert ez az egyedül igazi helyes út a történettanitásban népiskoláink falai közt. Igy minden jeleztem fogyatkozásai mellett is használható könyvet nyújt szerző az ő dolgozatában a tanítótestület kezébe. Hátha kicsiszolni akarná a csorbát, mit hiszek is, hogy tenni fog, ha előbb nem, mikor könyve második kiadást ér. Üdvözlöm azért e téren a felsőlövői tanintézet jeles képezdefonökét s azon reményben vagyok, hogy könyve elterjedésnek fog örvendeni széles e hazában, mert nagy szolgálatot tett kinyomatásával a népnevelésnek s jó irányban indult, jó irányban haladott könyve kidolgozásának ideje alatt. S e reményem annál biztatóbb, mert nemcsak magyar ajkú gyermekek és tanitók használhatják, de a német ajkuakról is van gondoskodva, a mennyiben német nyelven is közre bocsátotta. Mielőtt könyvét becsuknám, s tollamat, melylyel a shazai történelem* ismertetéséhez fogtam, letenném ; legalább e képtár falaira aggatott képek címeiből nevezek meg. A mint benyitsz, legelői áll Traján, felséges és szeretetre méltó alakja. Meglátszik rajta, hogy kormányzásra termett. Mellette a kis termetű, de erős és bátorságra mutató Attila, kit különben is ugy ismerünk, mint Isten ostorát. Nagy Károly az okos és törvényes uralkodó. Árpád, a honalapító. Szent István az első keresztyén magyar király. A remetéskedő S a 1 amon. Szent László, ki testi lelki tulajdonokban mindenkit felülmúl. Magatartása nemes, tekintete méltóságos. Könyves Kálmán, ki korát felvilágosultságban megelőzte. A görög neveltségü III. Béla, kinek takarékossága oly példás volt, hogy alatta a kincstár szükséget nem látott. IV. Béla, a hon második alapitója. Nagy L aj o s, kiben az ország hü atyát siratta meg, s hatalmas királyt gyászolt, mikor meghalt. A derék Hunyadiak. A szigetvári hős Zrínyi. Bocskay, Bethlen, T ö k ö 1 y i, Pázmán. I. J ó zsef. II. Jó- j z s e f, egyik legnemesebb és lelkübb uralkodó, a jószívű Lipót. V. Ferdinánd, és népének boldogít ására törekvő, nemzetével karöltve járó (» viribus unitis* jelszava szerint) I. F e r e n c J ó z s e f, ki bezárja a képcsoportot. BOGNÁR ENDRE. ! BEL FÖ L D. Egy csapásra két Arany János hirneves költőnk igy kezdte egyszer versezetét. »En is Árkádiában... hohó — engem se a gólya költött." í En is, midőn cikkem címét elkezdtem leirni, meghökkentem, hogy oly nagyot igérek, mit beváltani képes nem leszek ; de már »Isten neki* csak folytatom a „Prot. egyh. és isk lapok" 1-ső számában megjelent két cikk fölötti igen szerény észrevételeimet. Az egyik cikk, az „üres templomok"-okát fejtegeti s leginkább Szoboszlay D. S. urat cáfolja; a másik egyenruhát akar a ref. papságra szabatni. Mindenik cikknek meg van a maga jó oldala, és én nem vonom kétségbe egyiket is, sőt szívesen pártolom ; csakhogy 1-szőr az elsőt tekintve, nekem azaz egyéni vélekedésem, hogy bár sokat írtak és bölcsen az „üres templomok" okáról: a valódi okot még sem találták el, mert igazuk van ugyan azoknak is, kik a hallgatókban, azoknak is, kik a lelkészekben találják okát az üres templomoknak; de az én szerény véleményem szerint fő oka ennek a szabadabb mozgás, mely 1848-tól datá" lódik. Régen ugyanis parancsolva volt, hivatalnokoknak, mesterembereknek, segédeknek, tanuló ifjúságnak a templombajárás büntetés terhe alatt, a kereskedőnek be kellett zárni boltját : tehát mindezek templomba mentek ; a szigor 48 után megszűnt s a szabadságot minden kaszt arra használta fel, hogy a templomból elmaradt, s miután a szokás természetté válik, nagyon bajos azon erőt venni, elszokik az ember természettel a templomtól, nem érzi annak szükségét. Igy van a dolog az urvacsorázásra nézve is, mely vegyeshitű helyeken még élesztetik is más felekezetűek ily forma szavaik által : „én már 20—25 éve nem gyóntam, sem áldoztam;* de tovább megyek, a régibb időben a szegény emberre nézve is könnyebb volt a megélhetés s ruházat, most az akadályozza a szegény sorsú embert a templombamenésben, hogy tisztességes ruhája nincsen, „csak az adóra tudnék keresni", igy szól akárhány hivünk, és egy kis ennivalóra! S ez igaz is, midőn állami adó, megyei-, városi-, közmunka- s egyházi adó alatt nyög a föld népe, s ha még ezekhez hozzá adom a „gőzerővel" bejött magasb divat majmolását, mely kis városban is annyira fészket vert, hogyha nem öltözhetik utolsó divat szerint a „nőféle", iukább elmarad a templomból: megközelíteni vélem az „üres templomok" főbb okait. Én egyébiránt erős reménységet táplálok keblemben, hogyha énekeink annak idejében vonzóbb melódiákkal láttatnak el, mint péld. a r. cath.-nál, s ha a télinagy hidegek alkalmával egy kis melegítésről is gondoskodva leend: lassanként visszaszoknak elpártolt uraink a templomba, ezeket követi — mert a példa ragadós — a köznép zöme és a jól kidolgozott egyházi beszédhez alkalmazott ima és szép zengésű éneklés azt eszközlik, hogy: „a szabadságban, melylyel minket Krisztus megszabadított, megfogunk állani". Adja Isten!