Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

a pap szombaton (puszta bosszantásból gondolom) így ; vagy amúgy tehet tanítójával. A tanítók állása, ha csak annyira is képzettek volnának mint papjaik, minden bizonynyal tisztelttebb és tekintélyesebb volna. Mit tapasztalhatni képzettség dolgában? Azt, hogy a tanítókörök kivált kezdetben és sok helyütt ma is, saját ügyeik intézésénél nem tudták s nem tudják nélkülözni a papokat. Ilyen gyűlésnek magam is voltam tanúja. Igazán mondom, örültem az alkalomnak, melylyel bepillanthatok a tanítók lélekvilágába. (Gúnyolódni nem akarok, félie teszem a nemtelen fegyvert). De ne kérdezzék benyomásaimat, mert elborul lelkem, ha visszagondolok. Nincs másként a gyakorlatban sem, ide nem értve a dicséretes kivételeket. Egy más alkalommal kijutott a szerencse hivatalosan is jelen lehetnem egyik közgyűlésen. Meglehetősen ment egy kis darabig, de aztán jöttek olyanok, kik a napi kérdések színvonalán levő s kitűzött tárgyakról olyan botrányosságig menő tudatlanságot, kritikátlanságot mutattak be, hogy jellemzését adni fájdalmasan esnék. Szerfelett tévesztett dolog lett volna pedig legott kifejezést adnom tapasztalataimnak, — bár nem tagadhatom, volt köztök örvendetes is, — mert K. P.-lal azonnal készen lett Ar

olna a bölcs válasz : „N e m a mások véleménye, h a nem a saját öntudatun k képezi becsé rze tünké t." Ez alaphangja a somogyi memorandumnak is, pedig igaz az, hogy csak a valóság szülhet, teremthet elismerést, míg az ábránd soha. En, ha tanító volnék, semmit sem látnék hivatásom körében hasznosabbnak, mint a szülők bizalmának, szeretetének, helyes uton megnyerésére való törekvést, mert befolyásomat így csaknem korlátlanná tehetném. Ahol a tanító ezt felfogja, érti és tudja : ott virágzik a tanügy. Ismerek, hála Isten, ilyen tanítókat, s mondhatom teljes tisztelettel és elismeréssel viseltetem irántok. A legtöbb azonban olyan viszonyban van gyülekezetével, mint a somogyi memorandumban jeleztetett. Miért ? Azért, mert mikor már — mindenhez kapkodva — lejárják magokat, nem azon vannak, hogy visszaszerezzék az elosztottakat, hogy az új nemzedékeket megnyerjék, hogy necsak tanítsanak, hanem neveljenek is, nemes magvakat hintsenek a fogékony szivekbe, mondom nem, hanem mennek tovább a lejtőn s egyik szélsőségből a másikba esnek. Midőn előbb hajhászott népszerűségnek örvendettek, lett belőlök (kivétel mindig van) únott és olyan tanító kiktől szívesen szabadulnának. Midőn előbb nyájas, s mint a nép oktatóihoz illik, érdeklődők voltak, később lett belőlök makacs, perlekedő, ki a legcsekélyebből is casus bellit csinál. Az ilyenek aztán sem jó kedvvel, sem széles látkörrel, sem befolyással nem bírnak, s ha a hivataltárs (a papot értem) belátva a veszélyes következményeket, int, figyelmeztet, megszületnek a memorandumos kifakadások, s megszületik a vád, mit az ártatlan reactionariussal jeleznek a több nyelven beszélő tudósok. íme innen a dissonantia még a hivataltársakkal is. Tudnék még sokat mondani, írni, de minek. Nagy részok úgy hangzanék, mint vádaskodás, s lehet, hogy még egyszer azon kellemetlen helyzetbe jutna animositásom, hogy K. P. kilépne contemplatiójából s haragjában ismét össze-vissza inaskarázna. Bizony nem olyan hangon kell komoly dologról beszélni, hanem szerénységgel, türelemmel, átgondoltsággal, akkor aztán nem panaszkodhatnak a tanító urak és védnökeik lehurogatásról, piaci argumentumokról, mert nem leszen reá ok. Elfoglalja helyöket a szelidség, jóakarat és türelem, melyeknek K. P. úrban is csak úgy megkeltene lenniök i mint egy papban. Ugyvan, készülődjenek zsinatra a tanítók, de ismétlem újabban is, ne az első memorandum paralogiájával, hanem ellentmondásokat nélkülöző, jogos hangon tartottal, s akkor én is üdvözleni fogom őket. VÉRTESALJAI. SYNODALIA. Az egyházalkotmány tervezetkészitésével megbízott konventi albizottság munkálata. i. A magyarországi reformált egyház alkotmányának tervezete. Általános határozatok. 1. §. A magyarországi s törvényeinkben helvét hitvallású evangélikusnak nevezett, vagyis reformált keresztyén egyház a kijelentett vallás ösmeretének forrásául, és a hit és erkölcsiség ügyében szabályozó és döntő tekintélyül, egyedül az ó és uj szövetségi szent iratokat ösmeri el; s ezeknek alapján a XVI. századi reformáció helvét irányzatához tartozónak s azon országos egyházak testvérének vallja magát, amelyek a külföldön is református, vagy reformált nevet viselnek. 2. §. A magyarországi reformált egyház magában foglalja mindazon reformált vallású egyházközségeket, melyek a magyar koronához tartozó országok és tartományok területén léteznek. 3. §. A ref. egyház alsó és felső iskolái, mint hazánkban a szabad vallásgyakorlati joggal lényeges kapcsolatban álló intézmények s az egyház önfentartá; sának eszközei, mindenestől az egyház testéhez tartoznak s az egyházi hatóságok alatt állanak. 4. §. Mindenféle egyházi és iskolai belügyeket, a fenálló egyházi törvények és rendszabályok szerint, a királyi Felség legfőbb felügyeleti és védelmi jogának sérelme nélkül, a jelen egyházi törvényben megállapított fokozatos képviselő testületek, kormányzó hatóságok és biróságok, úgy szintén a törvényesen választott egyházi tisztviselők intéznek.