Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

/ Elénk vita volt afölött, hogy a 32. §-ban a presbyteriumok tagjainak száma meghatároztassék-e ? Szász K. a presbyteriuin egész szervezetét kibagyandónak és az egyházkerületek által elintézendőnek kivánja. Hasonlóul Szász Domokos. 0 és Kolozsváry S. előadják, hogy Erdélyben a presbyteriunmak a választottakon kivül tagjai a tanítók és patronusok is; s ezt ők fenn kívánják tartani. Ily értelemben szól Nagy Péter is. Molnár Aladár. A presbyteriuin szervezetét mint az egész egyházalkotmány lényeges momentumát az országos törvényben óhajtja megállapítani ; a tagok számára nézve azonban csak a minimumot és maximumot kivánja kimondatni, ugy hogy a Révész dolgozatában indítványozott számok mondassanak minimumul s azok kétszerese maximumúl. Ezenfölül Erdélyre mondassék ki, hogy a tanítókat és patronusokat illetőleg az eddigi gyakorlatot továbbra is fentarthatják. Nagy Péter és Szász D. szerint az mondatnék ki, hogy Erdélyben az egyházközség és presbyteri hatásköre fontai tátik. Molnár A. Ha uniót akarunk, különállást Erdélyre nézve csak abban említsük fel, amiben mulhatlanúl szükséges inkább tegyük ki minden egyes szakasznál ; a hol pedig konkrét differentia nem indokolható, nincs, ott áll a közös intézkedés. Beöthy pártolja, hogy minden konkrét esetnél felemlítessék az erdélyi eltérés, a mennyiben az egységgel szemben megengedhető. A felelősség rajtunk van. A két albizottsági véleményt a konventre terjesztés előtt megvitathatják a kerületek. A többség Molnár A. javaslatát fogadja el, de Erdélyre nézve később fog formuláztatni ily értelemben a kívánt fentartás. A presbiterek 10 évre választásának elve elfogadtatott. A 38. §-ban Beöthy Zsigmond, Révész Bálint, Kun Bertalan, Nagy Péter felszólalásaikra a fogadalom helyett eskütétel határoztatott. A 40. §-ba betoldatott, hogy templom csak egyházi célokra engedhető át, s azokra politikai pártjelvények ne tűzessenek föl. Az esti ülésen az egyházközségekre vonatkozó összes §-ok lényegesebb módosítás nélkül megállapittattak, s ezzel a Révész I. dolgozatában formulázott tervezet letárgy altatott. Végül élénk vita keletkezett afelett, hogy a leányegyházaknak az anyaegyházakhoz viszonyára Tóth Sámuel művében levő részletesebb határozatok felvétessenek-e ? Révész I. figyelmeztet , hogy erre nézve a már elfogadott 10 §-ban van intézkedés. Szász K. szükségesnek lát még intézkedést, s egy uj §-t indítványoz. Molnár A. szerint a 10. §. lenne bővíthető, de ugyanazon tárgyban nem lehet csak még egy §-ban intézkedni, mert zavart okoz. — Hosszabb vita után Szász K. indítványa elfogadtatik. Az egyházközségek után következett az egyházmegyékre és egyházkerületekre vonatkozó határozatok megállapítása, melyekre nézve Tóth Sámuel munkája vétetett a tárgyalás alapjául. (Vége következik ) BELFOL D. i Baksay Sándor esperesi székfoglaló beszéde. Midőn e széket az egyházmegye akaratából elfoglalom, azzal a tudattal teszem e zt, hogy e pillanatban csak személy- s nem egyszersmind elv- és irány-változás történik. Az elveknek, melyek szerént az egyházmegye e helyről kormányoztatott reálizálásában bizonyos fokig eddig is közreműködtem; másként vagy nem ültem volna évek óta e szék jobbján, vagy most nem ülnék itt. Nem kell uj ösvényt nyitnom : ez könnyebbségem. De az ismert ösvényen lesz-e erőm előbbre menni ? Ez aggodalmam. Ha magamnak kellene felelnem e kérdésre, a felelet erősítené aggodalmamat: de mivel az egyházmegye szavazatai eredményében meg van adva a bátorítás : én is merészkedem az egyházmegye kinyilatkoztatott bizodalmára, önbizalmamat alapitani. Mik lesznek teendőim ? Hogy elfogadtam e tisztet, e tényben nyilatkozik erre nézve Ígéretem. Miként igyekezem teljesíteni, arra is eskümmel feleltem. Teljes tehetségem szerént. Ha ez a tehetség messze talál maradni a teljességtől, marad belőle annyi, amennyivel fel birok kelni székemből, hogy hivatottabb erőnek engedjem át. Kétségkívül egy ily hivatalnak, mint a miénk, — s egy ily tisztnek, mely a lelkészt a lelkészek, sőt az egyházmegye élére állitja, sok nemű feladatai között lesznek, amelyeknek működésemben — ha Isten megáldja igyekezetemet — nagyobb figyelmet fogok szentelni. Ezek egyházi életünknek azon nyilatkozatai, amelyeknek lelkészi működésemben eddig is nagyobb fontosságot tulajdonítva, erőmet szenteltem, s amelyek felől úgy vélekedem, hogy épen az ezen irányban kifejtett csekély munkásságomat részesítette az egyházmegye figyelmében , és épen ezen irányra kivánt mondani helyeslést esperessé lett megválasztatásom által. Onjogu, saját erejére támaszkodó, erejét önmagából merítő egyház hive, lelkésze, oda fogom irányozni igyekezetemet, hogy egyházaink bírjanak a függetlenség anyagi feltételeivel, s ezek között azzal amit egyházunk a megelőző időkben elv — sőt tüntetésszerüleg nélkülözött, — s aminek nélkülözésére külső tényezők által is kénszerittetett. Ertem az anyagi fejlődést és jóllétet, melyet nem lényegesnek, de még is szükségesnek tartok. Maga a lélek is anyagot használ eszközül, s egy oly világban, hol társadalmi értelmében sokkal inkább mint az egyénekre nézve igazolható az éplélek tana egészséges testben, — egy oly világban, mely épen az anyag j erejével harcol ellenünk, jó, ha ugyanazon anyagból