Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

oda, s törvény ide, törvény oda : beül az iskolába 7 — 8 órakor reggel, nyárban még korábban is és küszködik, izzad, farad, nyeli a port és mérget déli 12 óráig ; d. u. 1 vagy 2 órától 4—5—6-ig, hogy csak ugy izzad bele. Igen, igen, mert még templomba is kell menni délután épen úgy mint reggel, még sokszor temetés is van, néha napján kettő-három, tehát azt sem kell kifelejteni a számításból és azt nem lehet ám mindig tudni, hogy mikor kondul meg a harang. Kijöttek az iskolából vagy templomból vagy elvégezte hivatalos óráit? Azt sem tudja, ehetnék-e, ihatnék-e, a következő tanórákra készüljön-e elő, vagy a beszedett dolgozatokat nézegesse át, vagy naplóját vegye elő s a tanitás folyamában szerzett tapasztalatait jegyezze be, vagy ha dolgoznak neki itt vagy amott, a munkásokat és a munkát nézze meg, hogy hiába ne fizessen s még amellett nagyobb kárt is ne valljon ! S mit választ a sok közül ? Azt, hogy kenyér után lát. És ez, uraim, a legtöbb helyen igy van. A tanító a nemzetnek igazi napszámosa, mégis mi és milyen a fizetése ! ? Lehet-e aztán valakinek ily viszonyok között pihenése, nyugodalma, főképen, ha még a lelkészszel nem is jó viszonyban van. S milyen a lelkész élete a tanítóéhoz képest, teendője a tanító kötelességéhez mérve! Hát még, ha azt a felelősséget is figyelembe veszszük, melylyel a tanító minden lépte-nyomáért még a legutolsó egyháztagnak is tartozik ! A tanító csak egyszer ne menjen templomba, különösen ünnepben és vasárnapon, mikor leginkább elrándulhatna valamely rokona vagy jó ismerőse látogatására ; csak egyszer ne legyen otthon valamely temetés alkalmával, vagy csak egyszer mulassza el tanítási kötelességét, már az egész egyház arról beszél s az egyház tagjaival találkozván, nem győz felvilágosításokat adni, hogy és mi okon mulasztá el kötelességét. A lelkész ellenben szünetelhet annyit, amennyi csak ráfér ; hétről-hétre távol lehet, az fél se tűnik, csak legyen, ki érette helyt álljon, bárha Pityi Palkó lenne is az. Es honnan van ez ? Onnan, mert a tanító a lelkészt legtöbb esetben helyettesíti vagy gondoskodik helyettesítéséről ; de a lelkész legtöbbjének ez derogál. Továbbá, mert a tanító ellen a consistoriumban még a harangozóinas is vádaskodhatik, mert hisz a vádlott nincs jelen ; hanem a tisztelendő ur előtt és ellen nyíltan kukkani sem mernek, sem az egyháztanácsban, sem az egyházlátogató küldöttség előtt. Ily viszonyok között lehet-e kárhoztatni a tanítói testületet, kárhoztatni azért, hogy először a lelkészt az ő elviselhetlen terheinek könnyítésére, másodszor erkölcsi tekintélyének emelésére szólítja, illetőleg kéri fel. S sülyed-e a lelkész tekintélye ott, hol egyenlő körülmények között a tanítóé emelkedik? Tapasztalatom s felfogásom szerint épen nem. De hiszen nem is az itt a baj, hanem csak az, hogy biz a gyermektanitás nem valami kedves dolog, főképen, ha az még felelősséggel is jár. Azt, hogy a pap a templomban mikor, mit, mennyit és hogyan prédikál, nem kérdezi, nem vizsgálja senki ; ámde a gyermektanitás szigorú vizsgákkal van összekötve. Hej, pedig azok a vizsgák, azok a vizsgák ! megemésztik az embert. S én épen ez okból legkevésbé sem csodálom, hogy a tisztelendő urak nem akarják magokat megemésztetni, mert hisz emésztődtek már ők anélkül is eleget ; de azt meg nem foghatom, hogy a tanítók sanyarú és szánni való helyzetét elismerni, — roppant terheiket könnyíteni — bennök az anyagi, szellemi és erkölcsi erőt fejleszteni nem akarják még akkor sem, mikor az semmi áldozatukba és semmi terheltetésökbe nem kerül. Mert tekintsünk el csak a vallástanítás kérdésétől, miket kiván a somogyi memorandum többi pontja ! GrÉREC KÁROLY, sárospataki helv. hitv. tanító. (Vége következik.) SYNODALIA. A ref. convent egyik albizottságának működése Debrecenben. (Folytatás.) A 21. és 22-ikén délelőtt és délután tartott ülésekben folytattatott s be is végeztetett a Révész Imre dolgozatában levő szakaszoknak, s az eközben felmerült általános elvi kérdéseknek tárgyalása. Az 5. §. a 4. §-nak uj szerkezete következtében Molnár A. javaslatára oly szerkezetben fogadtatott el, a mely szerint kimondatott, hogy „a magyarországi ref. egyház egyetemének szervezetét az egyházközségek, egyházmegyék, egyházkerületek alkotják. Ennek megfelelő fokozatokban a gyűlések, hatóságok és bíróságok is egyházközségiek, egyházmegyeiek, egyházkerületiek és országos egyháziak." Ugyanezen két szakasz tárgyalása alkalmával elfogadtatott a Révész Imre által hangsúlyozott s kivánt (és Tóth Sámuel javaslataiban az egyházmegyékre és kerületekre nézve keresztül is vitt) azon elv, hogy az egyházi bíráskodás a közigazgatástól minden fokozaton elválasztassék. Egyszersmind Molnár A. indítványára kimondatott, hogy a bíróságokról szóló összes határozatok egy külön fejezetben fognak összeállittatni. A 4. és 5. §. elfogadott szerkezetében s a bíróságokra kimondott határozatokban tulajdonkép megállapittatott az egész egyházalkotmány tervezetének kerete és főbb beosztása vagy rendszere. A 6. §-ban kimondatik, hogy a fokozatos egyházi testületek mindegyikének joga van az országos egyházi törvények sérelme nélkül szabályrendeleteket s utasításokat alkotni, a közvetlen felsőbb hatóság helybenhagyásával. Molnár A. kimondatni kívánja, hogy az alsóbb fokú testületek statutumaik alkotásánál nemcsak az országos egyházi törvények korlátai, hanem egyszersmind a felettök álló közbenső testületek (p. o. az egyházme-