Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-26 / 21. szám

esetekre a törvényben egyenes és világos intézkedést nem tudok azon lelkész ellen, kinél a hirdetési bizonyítvány mintegy letéteményezve volt, az 1860. évi 53. tc. 16. §-a értelmében utasítottam a házasulandó ifjú embert eljárni. Mely eljárásnak az az eredménye lett, hogy a putnoki róm. kath. plébános ur két tanúnak jelenlétében csakugyan kinyilvánította azt, hogy a kérdéses hirdetési bizonyítvány az ő kezei között van, s midőn továbbá a vőlegény e bizonylat kiadását újra és ismételve kérte volna, azt a plébános ur ismét megtagadta; a két tanúnak azon kérdésére azonban, hogy a kérdéses hirdetési bizonylatban nincsen-e jelentve a kótaji plébános ur által valamely, a házasság megkötését gátoló akadály '? e kérdésre a putnoki plébános ur a vőlegényhez intézve ismét szívélyesen a szót, igy felelt : „Nincsen fiam! nincsen semmi akadály bejelentve, csak jöjj mennyasszonyoddal bármikor, szívesen megesketlek." De honnan e szíves készség mindkét részről a vegyes házasság megkötésére s honnan ismét a tisztelendő urak törvény iránti tiszteletlenségük, midőn a vegyes házasság megkötésénél prot. lelkész szolgálata vétetik nagyon is jogosan igénybe, mint a jelen esetben is, lévén a mennyasszony ref. vallású ? ? Ne bolygassuk, tudjuk ezt mindnyájan jól ! A két tanúnak elébb előadott eljárásukról felmutatott bizonylat alapján, én a jegyesek összeesketését végrehajtottam. Végrehajtottam pedig azért, mert a hirdetési bizonyítvány a kótaji róm. kath. lelkész ur által csakugyan ki lett állítva és meggyőződtem afelől is, hogy abban nincsen házasságot gátló akadály jelezve, mert hiszen ha lett volna benne ilyesmiféle jelezve, úgy gondolom a putnoki róm. kath. plébános ur sem ajánlotta volna az összeesketésre készségét oly szívesen s előzékenyen ! Végül soraimat azzal zárom be, hogy miután az 1868. évi 53. tc. 10. §-ban csak ez van : „hogyha valamelyik fél lelkésze vonakodnék az elbocsátó levelet kiadni stb." nem volna-e kívánatos, ha a kultuszminiszter ur aziránt is intézkednék, hogyha a két illetékes lelkészek valamelyike egy illetéktelen harmadikhoz (hiszen a jelen esetnél is mi köze volt a putnoki plébános urnák, mikor a vőlegény szabolcsmegyei illetőségű róm. kath. ifjú, a mennyasszony pedig eretnek) teszi át a hirdetésről szóló bizonylatot, hát ekkor hogy és miképen járjunk el a törvények értelmében ? SzENTPÉTERI JÓZSEF, a Recske-Szent-Királlyal egyesült ref. egyház lelkésze. A külső-somogyi ref. egyházmegye közgyűlése. Folyó hó 2. s 3-ik napjain tartá egyházmegyénk ez évi közgyűlését Kilitiben, Mocsy Antal esperes és Décsey Lajos segédgondnok urak elnöklete alatt, A szép számmal egybejött gyűlési közönség elsőben is az Isten házába sietett, hogy lelkes éneklésben s buzgó imádkozásban kérje a szent lélek megáldó s megszentelő kegyelmét fontos teendőinek teljesítésére; minek megtörténte után az e célra csínnal berendezett iskolai teremben, esperes ur rövid fohásza- s gondnok ur szokott lelkes beszédével a közgyűlés megnyittatott. A képviselők igazolása s formaszerü megalakulás után felolvasta esperes ur hosszú, de mindvégig érdekesés egyházmegyéje beléletének szinte minden aprólékos mozzanataira kiterjedő hivatalos jelentését, szigorúan azon utasítás szerint szerkesztve, melyet az esperesi jelentések lehető egyöntetűvé tételére mult évben kinevezett egyházkerületi bizottság, élén főtiszt, püspök úrra), megállapított. A feszült figyelemmel s élénk éljenzéssel fogadott jelentésből, örömmel győződtünk meg arról, hogy e.-megyénkben a vallás-erkölcsi állapot általában kielégítő, sőt amennyiben a korviszonyok engedik, haladást mutat, miről a jelentésben felsorolt jótékonysági tények, kegyes adományok, végrendeleti hagyományok stb, eléggé tanúskodnak ; az anyakönyvek, egyházaink e féltett s drága kincsei, mindenütt megbízható kezektől s hűséges pontossággal vezettetnek, a másodpéldányok az illető megyei levéltárba — ha jól emlékszünk, egynek kivételével — minden lelkészi hivatal részéről beterjesztvék. Felekezetközi viszonyainkkal, bár azok még folyvást hagynak kívánni valót, ez évben még meg lehet elégednünk, mert csupán egy plébános törvénysértése jelentetett be a közgyűlés előtt, mely feletti megütközésünket s fájdalmunkat legalább némileg paralyzálta az a másik értesítés, hogy a németszékelyi ref. és ágost hívek a már egyszer megkötött uuió elejtett fonalát ismét felvenni s az egyesülésre ujabb modus vivendi-t keresni igyekeznek. Vajha megtalálnák ! . . Esperes úr azon bejelentése folytán, hogy egy egyházunkban a gondnoki hivatalt épen nem sikerült az illető h. lelkésznek betölteni, felmerült azon kérdés, nem volna-e cél- és időszerű az ily eshetőségekre praeventiv rendszabályokról gondoskodni s végzésileg kimondani, miszerint jogokat s előnyöket megfelelő terhek és kötelességek nélkül élvezni nem lehetvén, a közbizalom és kötelesség szavának makacsúl ellenszegülő egyének, bizonyos pénzbirságra Ítéltessenek az egyház pénztára javára? Pro et contra élénk vita keletkezett e tárgy felett s végre a közgyűlés többsége oda dönté el a kérdést, hogy a nobile officiumoknál legkevésbbé lehet kényszerítő rendszabályokat alkalmazni, s miután a bejelentett eset, szerencsére még csak kivételt képez, általános intézkedés szüksége nem forog fenn. Sajnosan látván a közgyűlés esperes ur jelentéséből, hogy 38 egyházból álló egyházmegyénkben, csupán 8, mondd nyolc egyház biztosítja tűzkár ellen épületeit : addig is, mig más egyházkerületek példájára, egy egyházkerületi tömeges biztosítás iránt intézkedés történnék, 42*