Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

igéret, semmi eskü által. Jelenben igy magyarázzák az Admonet nos constitutiót ; tehát egészen másként annak keletkezésétől, hogy t. i. a pápa le nem mondhat az ő világi hatalmáról s nagyon hihető, hogy XIII. Leo ünnepélyesen meg fogja előde művét erős teni ; amiből azért nem következik, hogy ő is úgy magyarázza azt> mint az ultramontánok. Ha XIV Gergely magyarázhatta azt a maga céljai szerint, magyarázhatja XIII Leo is a szerint, amint az egyház érdekeire nézve helyesebbnek véli. Ennélfogva az ultramontánok azon állítása, mely szerint a pápa nem békülhet ki Olaszországgal, sőt még valamely modus vivendi-féle hallgatólagos kibékülést sem eszközölhet, teljesen alaptalan. Eszközölhet, ha akar. Akar-e ? . . . Ezt már aztán nehéz megtudni; még eddig egyik nyilvános rendelete sem nyújt világosságot az uj főpap benső érzelmeiről. Szavak hiányában tetteiről beszélnek. A pápának kineveztetése után első aktusa az, hogy lakásának szt. Péter homlokzatára nyiló tetejéről urbi et o r b i adja áldását. Midőn az a hír futotta be a várost, hogy Pecci bibornok lett a pápa, roppant néptömeg sietett a Szt. Péter-térre ezen áldás elfogadására. Reményiették, hogy XIII. Leo ezt a kedvezőnek látszó alkalmat fogja a IX. Pius-íéle traditióval való szakításra felhasználni s megjelen a közhelyen. Nem le t belőle semmi. Vagy azért, mert az uj pápa nem akarta ezt ily egyszerre ; vagy azért, mert ilyen magatartással nem tartotta illendőnek elődét meghazudtolni ; vagy végre azért, mert magát ő is fogolynak tekinti, s az urbi e t 0 r b i áldást nem a tér, hanem az egyház felé nyiló oldalról adta. Igaz, hogy csakhamar megvigasztalva lettek azzal, hogy a pápa a Castel-Gondolfoi palota kijavítását elrendelte. Ez a Rómától csekély táv lságra eső, hegyek közt fekvő egészséges levegőjű vár, a pápák falusi laka, épen ugy benfoglaltatik a garantia törvények közt, mint a Vatikán. Egykor IX. Pius minden évben itt tölté a nyári hónapokat, mint a mely alacsonyos helyen fekvő vatikáni lakásánál sokkal egésségesebb De 1870 óta nem volt ott • mert ha Castel-Gondolfoba ment volna, el U ellett volna hagynia a Vatikánt; keresztül kellett volna menni Rómán s világi birtokának egy részén, s ezáltal a fogolyság legendája meg lett volna hitelében ingatva. Castel-Gondolfo tehát 1870 óta nem látott pápát. XHI, Leo elrendelte a nagyon megpusztult vár kijavítását s hiszik, hogy a nyarat ott fogja tölteni. Beszélik, hogy minő fájdalmat okoznak neki azok, kik nem akarják, hogy ő az idei nyáron Rómából eltávozzék. Ennek bizonyára nem valami egyszerű oka lehet. Eszerint az Olaszországgali kibékülés még nagyon távol van, bár némely komolyabb tünetek engedik azt reményleni. Első és legfontosabb az uj államtitkár választása. Simeoni bibornok, ki Antonelli helyébe lépett s a túlzók jelöltje volt, mellőztetett ; Franchi bibornok pedig, kit XIII. Leo választott, mérsékelt szellemű. Másik tény az, hogy XIII. Leo, a Párisban levő svájci követ utján, a svájci szövetségnek bejelentette megválasztatását. Emlékezhetünk rá, hogy Svájc a közel múltban minden viszonyt megszakított a római udvarral s a berni pápai nunciusnak utat mutatott. Ezután nem lehetett várni, hogy XIII. Leo hivatalosan közölje megválasztatását a helvét szövetség elnökével; ha még is tette, ez csak azt bizonyítja, hogy a megszakadt viszony t ismét vissza akarja állítani. Beszélik azt is, bár még távolról sem bizonyos, hogy Orosz- és Németországgal is megkezdődtek az alkudozások. Szóval, azí uj pápa trónraléptekor a római udvart csaknem minden hatalommal annyira meghasonlásban találta, hogy a diplomatiai összeköttetések majdnem mindenütt meg voltak szakítva. Nagyon természetes kivánság tehát azoknak ujolag visszaállítása. Ha e tekintetben hihetünk egy angol lapnak a Standard*-nak, rendkívüli események előestéjén állunk. E lap néhány napja a következő római sürgönyt bocsátotta világgá : „A bibornokok gyülekezete egy rendkívüli ülésben kinyilatkoztatta, hogy a pápa az egyház érdekeire való tekintetből fel van hatalmazva az egyház birtokairól való lemondásra, még az erőszakos kiűzetés esetében is." „E lemondási tan felett a szt Collegium még nem határozott." Eszerint XIII. Leo ahelyett, hogy az Admonet nos constitutióba kapaszkodnék, azzal a kérdéssel fordult a bibornok okhoz, hogy az egyház jóléteért. nem volna-e joga a világi királyságról lemondani, melyre a bibornokok igennel feleltek. Ha ez igaz (mit alig hihetünk), úgy ez e őzménye az Olaszországgal leendő őszinte kibékülésnek s azt bizonyítja, hogy az a körültekintő ügyesség, melynek a kath. egyház fejei annyiszor bizonyságát adták, ma sem hiányzik náiolc. A mi ultramontánainknak pedig borúsra válik ábrázatuk, s ki tudja, hogy Veuillot sorait nem fogjuk-e kevés idő múlva az „U 11 i v e r s" hasábjain olvasni, melyekben a csalhatatlan pápát eretneknek fogja nyilvánítani. Egyébiránt még mindez csak homály. A pápa egy közelebb tartott consistoriumban egy még eddig eltitkolt encyklikát terjesztett a bibornokok elé ; tartalmát ugyan nem tudjuk, de hihetőleg mérsékeltebb hangon beszél, mint IX. Piusé. Nemsokára meg fog jelenni s csak akkor fogjuk igazán megtudni, hogy az uj pápa miként gondolkozik. A Renaissance után HETESY VICTOR, lelkész. IRODALOM. Magyar Lexikon. Szerkeszti Somogyi Ede. I. füzet ára 30 kr. Budapest, kiadja Rautmann Frigyes. Hasznos és hézagot pótló vállalat lesz, ha dűlőre viszik ; tulajdonkép dióhéjban az összes emberi ismeretek reper-