Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-12 / 19. szám

való! Valósítsuk meg a 20 év előtt már pályát futni indult szép gondolatot. Egyházkerületi gyűléseinkhez intézzünk kérelmet, hogy az összes egyházi s iskolai szükségleteknek jövedelem, birtok aránylagos hordozását tegye zsinati tárgygyá. En, s hiszem lelkésztársaim is megtesszük ami csekélységünktől telik, s mire e sorok megjelennek, társaimmal, kik, remélem, lesznek, beadom a tiszántúli egyházkerülethez az e tárgyra vonatkozó határozati javaslatunkat. — Hogy pedig necsak szóval tegyünk, nem várva be mig a zsinati határozás következtében ezt tennem kellene, az országos egyházi közpénztárba fizetésre, 600 frt évi 1 e 1-k ó s z i fizetésem után 6 frt, fejem után 1 frtot és k ü 1 rn issiókra 1 frtot. összesen 8 frtot évenként felajánlok s mihelyt a zsinati határozat meg lesz, vagy a tökének lefizetésére, vagy kötvény kiállítására magamat kötelezem! Egymás terhét hordozzátok s u g y töltsétek be a Krisztus törvényét, azt mondja az apostol; s nekünk, ha keresztyéni nevünkre s evaugyéliomí voltunkra in é 11 ó k akarunk lenni, ezt kell cselekednünk, hogy Magyarországban a protestantismus. necsak f e n n á 1 1-hasson, hanem Isten segítségével s önerejének diadalával tovább mehessen! CZELDER MÁRTON. TÁRCA. Fogyunk. A protestantismus Szepesben hajdan és most. « „História est testis temporum, lux veritatis et vox veritatis testis extingvi nequit.* Kellemetlen és szomorú természetű azon tárgy, melynek megvilágositását célúi tűztem ki magamnak. Talán mindenki azt hiszi, hogy seholsem nyugszik eresebb alapon a protestantismus, mint Szepességen és hogy tagjainak száma seholsem indul örvendetesebb növekvésnek, mint éppen itt. De ez csakis úgy látszik ! Valóságban folytonosan fogy a protestánsok száma Szepességen, mint azt alább látandjuk a történelem száraz, de kétségbe vonhatatlan számaiból és adataiból. Valamint az sem tagadható, hogy épen azon arányban, melyben fogy az evangélikusok száma, mindig nagyobb számot képesek felmutatni a katholikusok. Nem akarok itt az egész reformátió és ellenreformátió leírásával*) előlépni Tárgyunkhoz nemis szükséges az. Tárgyalásomat azon időponton túl kezdem meg, melyben a szepességi protestánsok a legnagyobb zaklatásoknak és pusztításoknak voltak kitéve. Ertem itt a 1672—1674-iki időszakot, mely alatt egy külön küldöttség : V o 1 k r a gróf, Bársony szepesi prépost, több fő- és nemes úrral, többnyire karhatalom kíséretében helységről helységre, városról városra mentek, és a protestánsoktól a templomokat, iskolákat és egyéb egyházi jószágaikat elrabolták, melyeket 150 évig háboritlanul használtak. A szepesi ev. lelkészek akkor többnyire Sziléziába és Lengyelországba mentek számkivetésbe. Ha ilyen veszélyes idők és ily vad vallásos üldöztetések befolyása alatt fogyott volna a protestánsok száma, akkor azon nem akadna fel senki, mert hiszen a hősök száma is gyérül folytonos harcban, túlnyomó és erőszakos ellenség ellen. De épen az a feltűnő és szomoritó a dologban, hogy a külzivatar lezajlása és a „lutherani comburantur" veszélye után, a nagyobb vallásos türelmesség és egyenjogúság idejében, csökken az ev. egyházak lélekszáma. Következő hiteles történetírók állítása, a mai viszonyokkal összehasonlítva, tökéletesen igazolandja nézetemet. S t ü b e 1 1690-ben irta történetét, melyben Magyarország vallási viszonyairól mondja : Miután Dr, L uther Márton a hitjavitás művét megkezdte volna, mindjárt 1522-ben több deákot küldtek a magyarok Wittenbergába. A vágy az ev. vallás iránt mindig növekedett. A protestantismus azonban nem általában fogadtatott el, hanem vannak mainap sokan, kik a kath. vallást is követik.**) Ezen sorokból kivehető, hogy ezen időben a protestánsok száma Magyarországon legalább nem volt kisebb a katholikusokénál. Ezen viszony még kedvezőbb vala Szepességen, hol a német hitjavitási iratok hamarább terjedtek el és általában a német Luther műve mélyebb gyökeret vert ezen lakosok között, kik vele nyelv és nemzetiség tekintetében még ugyanazonosak valának. Ugy történt, hogy még a XVIII. száza ban az ev. vallás a túlnyomó, majdnem kizárólagos volt, mint azt egynehány példából láthatjuk Bél Mátyás p. o. Lőcséről, Szepess é g fővárosáról még úgy Írhatott***) : „Religio multis Romano Catholica, plerisque Evangelica est." (Sokak vallása a római katholikus, de a legtöbbeknek *) Ez most jelenik meg az „Österreichischer Protestáns cimű lap hasábjaiban. **) Beschreibung des Königreiches Ungarn und der dazu gehörigen Lander. S 104 ***) Hungáriáé antiqua et nova prodromus . , . auctor Mattkias Belius Pannonius, Norimberga MüCCXXlll pag. 90.