Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-05 / 18. szám

ily elvből kiindulok már azokat, akik belátják, és ki is merik mondani, hogy jellem, kedély s tetterő, mint a melyek az embernek tulajdonképeni s önálló lényegét teszik, sokkal többre becsülendő, mint minden ismeret, s akik hirdetik, hogy a tiszta erkölcs tesz valamely népet erőssé, nem pedig a nagyzás, hogy a jámborság nagyobb tiszteletet kölcsönöz az embernek, mint a magasabb csillogóbb életpálya, — készek a műveltség ellenségeiként ! feltüntetni. Pedig megfordítva, épen azok a valódi műveltség ellenesei, kik az emberben a fensőbb, szellemi természetet, az önmunkásságu s öngondolkodó lényt, — mely az embert Isten képmásává teszi, — félreismerik • akik nem látják be, hogy egy ily lény önmagából akar valamivé lenni s csakis önmaga által lehet valamivé, minthogy az isteni szikra benne hevül, és hogy épen ezért nincs szüksége a folytonos oktatásra s kézen fogva való vezetésre, hogy életképessé legyen. Az iskolai oktatás a mai alakjában egészen félszeg alapra van fektetve, minthogy ez elfojtja a gyermek egészséges fejlődését. Nagyon is nagy súlyt fektetvén korunk az iskolai oktatásra, mit cselekszik ? A növendéket épen azokban az években, melyek úgy a testi növésre, mint a szellemi fejlődésre nézve oly igen fontosak, túlterheli egy halmaz tananyaggal, egy teljes universallexikonnal, melyet a legtehetségesebb fő sem képes megemészteni. Es miesoda eljárás követtetik arra nézve, hogy az a sok lom bemenjen a gyermek fejébe ? Valljuk meg, bogy korunknak az egész oktatási rendszere tulaj donkép a lecke feladáson s az otthon való tanuláson alapszik. A míg a gyermekeink egészséges fejlődése ellen elkövetett ezen bűntől meg nem szabadulnak, ne várjunk iskolaügyünkben jobbulást. Be kell látni, hogy a gyermekkel egészen 15 vagy 16 éves koráig csak általános s áttekinthető ismeretek közlendők, de semmiféle speciális tudományos ismeretek nem, és azok közlésének is az iskolában töltött öt-hat óra alatt kell megtörténni; azt a , kevés szabad időt pedig, melyet a gyermek az iskola falain kívül tölt, meg kell neki hagyni csorbítatlanul, hogy ne nehezedjék lelkére az a nyomasztó tudat, hogy neki még feladatait kell megcsinálni, mely tudat miatt a gyermek soha nem élvezheti a kellő nyugalmat s a gyermekkorban oly igen szükséges magára hagyatottságot lehetetlenné teszi. Minden gyermeknek megvan saját értelmessége, mely utat igyekszik törni magának ; a kevésbbé tehetséges gyermeket egy hajszállal sem teszszük okosabbá az erőszakos tölcsérezés által, sőt rontunk rajta, amenynyiben elraboljuk tőle a lelki erejének lassú kifejlődéséhez megkívántató időt és nyugalmat. A tehetségesebb gyermekeket pedig sokféle veszélyeknek teszszük ki egy szellemtelen s csupán az emlékező tehetséget elhalmozó oktatás által. A mai kor családjai sokat tudnának beszélni az emiatt érzett szenvedéseik s aggodalmaikról. Valóban az embernek szemét és értelmét be kell csukni erővel az emberi természet követelményei előtt, ha nem akarjuk átlátni, hogy minő erkölcsi veszélyeknek tétetnek ki gyermekeink, amidőn egy majdnem kizárólag ülő életmód folytatására kényszeríttetnek. Hát még a szegény leányok, akiknek már igazán nagy szükségük van egészséges testre s erős lélekre, hogy a természet által kimutatott hivatásukat betölthessék, micsoda vézna, ideges, az élet bajaival való küzdelemre erőtlen lényekké lesznek, a rájuk kényszerített ülő életmód által ? Es azon megbecsülhetlen jóért, aminő az egészséges, erős s természetes fejlődés, avagy mi kárpótlást adunk a gyermekeknek ? Egy halmaz olynemii ismeretekkel megtöltött emlékező tehetséget, melyekre az életben s a valódi műveltség szempontjából vajmi kevés hasznuk van, s melyek által a gyermekek szellemi önmunkásságát, természetes értelmüket s a munka iránti kedvüket teljesen elöljük. Ennek másképen kell lenni és kell, hogy a közvélemény, hogy mindegyiknek eszmeköre egy más, szabadabb s minden tekintélyhittől ment irányt vegyen; s akkor majd mindenkinek, aki önállólag mer gondolkodni, felnyílnak szemei ezen tágjelentésü divatos kifejezés értelme felől: miveltség. Azon talány, hogy a civilisatio és az úgynevezett jó iskolák miért ássák meg az erkölcsiség sírját, meg leend fejtve mindazok előtt, akik belátandják, hogy mind a civilisatio, mind az iskola azon fentebb érintett alapgondolat által vezéreltetnek, miszerint a külső tekintély, magasabb állás, világ szerinti hírnév teszik az ember értékét. Ha az ellenkező, azon egyedül helyes alapelvből indulnánk ki, hogy az ember értéke a szív nemességétől, a jellemtől, a tetterőtől, a valódi erkölcsiség ezen egyedüli alapjától függ, úgy n népet, mint a gyermekeket egészen másképen nevelnénk ; tiszteletben tartanánk minden állást s mindea hivatást, s mindegyik hivatás jogosultságát s a társadalom iránti értékét elismernok, érvényre jutni engednők és különösen tiszteinők azt, aki hivatását betölti és övéit boldogokká tenni törekszik. Hanem persze ahhoz, hogy az emberben az egyéniséget s a szellemi életet felismerjék, szellem szükséges, a szellemet pedig, fájdalom, mai napság a módszer és a tekintélyhit gyakran háttérbe szorítja. F. A »Tiszántúli ref. egyházkerületi középiskolai tanár-egyesület" alapszabályzata.*) (Eredeti tudósítás.) I. Szakasz. Az egyesület címe, célja és eszközei. 1, §. A tiszántúli ref. egyházkerületbeli középiskolák tanárai egyesületet alakítanak, melynek cime : „Tiszántúli ref. egyházkerületi középiskolai tanár-egyesület", központja Debrecen. 2. §. Az egylet célja : általában ugyan az összes hazai, de különösen a prot. felekezeti középiskolai tanügy *) Megvitattatott és elfogadtatott a tiszántúli ref. tanáregyesület ápr. 24-iki alakuló közgyűlésén.