Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-13 / 2. szám
hitünk, de sőt szerény várakozásunkat is megfogja haladni. Engedjék meg, hogy legyen nekünk a mi erős hitünk szerént! Nem várunk mi jelentékeny összegeket, korunk józan jelszava: „egyesült erővel, megerőltetés nélkül!( < Es ez praktikus; mert valamennyien a megerőltetés nélküli apró segélyezést meg nem érzik, s az illetőn mégis nevezetesen segitve van. íme a tenger is cseppekből áll, és »gutta cavat lapidem, non vi sed saepe cadendo ! * Kiss Lajos úr, az abaujvári ref. egyházközség nagyérdemű lelkésze e napokban főgymnasiumunkban tanúló fia látogatására levén, ez alkalommal mint egyik tanárát engem is szerencséltetett becses látogatásával. Egy fél órai látogatás után, segélykiáltó cikkem lölhivására 5 frtot adott át az illésfalvi leányegyház fölsegélyezésére. Ismerni tanulván e rövidke idő alatt is az ő nemes gondolkodásmódját, meg vagyok róla győződve, hogy minden iziben elismerésre s köteles hálaérzetünk kifejezésére érdemes szép tettének ilyetén kikürtölésével méltó visszatetszéssel fog találkozni: de engedje meg, ha becses személyével szemben némi indiscretióba esem is, az ügy szentsége mentse ebbeli lépésem s eljárásomat. Azonfelül pedig tartozunk vele a közönségnek, mint a mely előtt minden szeretetadomány és küldeményről, ha még oly csekély leszen is, számolni fogunk. Vajha adna ily nemes kebleknek minél nagyobb módot az ég, hogy szivök szerént adhatnának annyit, a mennyit óhajtanak. Azonban az ilyetén adományt nem a mennyiség, hanem ama lelkület és szivjóság szerént Ítéljük meg, a melylyel nyujtátik, s mi tudjuk, hogy ez adományt igazán az ügy iránti meleg érdeklődés, lelkesedés, és valódi atyafiságos szeretet szentelvén meg, annak benső becsét és értékét előttünk véghetetlenül emeli. 0 az első adományozó, az ő szívj óságának legyenek szentelve ez elismerő szavak ; s midőn legbensőbb hálaköszönetünket ezennel nyilvánítanánk, kívánjuk hogy legkésőbb vágyai és reményei teljesedésbe menjenek, s az ég Ura hosszú és boldog élettel áldja meg ! Ha igaz, hogy „exempla trahunt*, akkor imhol a szép és dicső példa, kedves atyámfiai, mélyen tisztelt lelkésztársaim ! Önök érdeklődése és ügyszeretetétől függ, hogy éljünk s el ne züljünk. Elhagynának Önök veszni, Önök, kik a ker. felebaráti szeretetet hirdetik ? Mily bűnös és sértő föltevés! Engedjék még, tán a túlságos aggodalom íratja velem e szavakat, melyeket önök, nemes emberbaráti keblök sugallatától unszoltatva, hisszük, fényesen megfognak cáfolni. Mindössze néhány szavukba kerül, s rajtunk segitve leend. A hívek mostan is tudnak melegen érezni, s ha megértik az égető szükséget, filléreiket most is a szorongatott atyafiakkal szívesen megosztják. Ez érdeklődést kérjük önöktől, s mi bizton hisszük és reményijük, hogy leszen nekünk a mi hitünk szerént. JESZENSZKY PÁL. ev. lelkész. A nógrádi ev- egyházmegyéből A gutái eddigi lelkész Geduly Bogyoszló úr 52 évi lelkészkedése után nyugalomba lépett. Rendkívüli tökélyü szónok volt. A pátens idejében magára vonta az akkori kormány figyelmét, s ettől superintendentialis Administratorsággal is megkináltatott, mely ajánlatot azonban Geduly határozottan visszautasította, inkább megmaradván szerény falusi állásában, mintsem hogy megtagadta volna autonomicus s hazafias érzületét s meggyőződését S épen ez oknál fogva őszinte tisztelettel keressük fel olykor e jeles férfiút magányában, s tekintünk reája mint a nógrádi lelkészi kar legjobb oratorainak legkitünőbbikére, azon óhajtással, vajha tudnók mi is oly hatással hirdetni az Úr igéjét az Ur templomában mint Ö. Helyére Putz Lajos surány-terényi lelkész úr választatott lelkészül Gután; még pedig egyhangúlag. A beigtatást Vladár Miksa sziráki lelkész s alulírott végezték dec. 23-án. Szép és jó rendben történt itt minden, a miért itt Vladár János főesperes urunk is méltó dicséretet érdemel. A gutái egyház jó választást tett, s mi csak azt kívánjuk, hogy a mindenható mind a gutái egyházat mind annak uj lelkészét éltesse. A lelépett s nyugalmazott lelkész urnák pedig kívánjuk, hogy boldogan és megelégedetten töltse élte hátralévő napjait. WALLENTINYI SAMU, dengelegi ev. lelkész. RÉGISÉGEK. Töredékadatok a barsi ref. esperesség múltjából. Fegyelem laikusok-, egyházi hivatalnokok- s gyülekezetekkel szemben. Evangéliumi, humánus szellemű korunkban, midőn polgári s katonai hatóságok száműzék a kalodát, a derest s az egyház is ugy bánik hibázó, vétkes gyermekeivel, mint a hű orvos betegeivel, azaz : minden lehető szép és szelíd módot elkövetünk, hogy erkölcsi betegünk állapotát megjavíthassuk: ily viszonyok közt nagyon szembetűnő ellentétet képez a 17- és 18 dik század kemény, zord egyházfegyelme, mely mindennemű vétség elkövetésénél nem az evangeliomra, hanem a kánonokra utalt. És e kánonok — az akkori idők szelleméből folyólag — a bűnös irányában nem ismernek irgalmat. Nem a megjavítás, hanem a bűnhődés, az elrettentés volt céljok. Azért a füstölgő gyertyát s a -töredezett nádszálat nem erősitgeték, az elveszett juhot nem keresték fel, s a tékozló fiút — bár mily forrón esdekelt bocsánatért, nem fogadták újra kegyelembe.. Az erköj.
