Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-04-14 / 15. szám
Huszonegyedik évfolyam. 15. mx. Budapest, 1878. április 14. PROTESTÁNS egyházi és iskolai lap. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz, 1. em. -Előfizetési d.ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 6 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes szíirnű példányokkal mindég 1 szolgálhatunk. "^Nl Azon t. előfizetők, kiknek elö'fizetésök mult hó végével lejárt, annak megújítására felkéretnek. Néma gyermek szavát anyja sem érti! Alkalmazom ezen példabeszédes közigazságot mindennapi életviszonyainkra. A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi ministeriumtöl a kerületek püspökeire cimezve érkezett egy oly tartalmú utasítás, mely a lelkészeknek a „családi értesítő "-ért beszedni szokott díjköveteléseiről szól, s mely az egyes eseteket fölemlítve, szószeri nt ezeket mondja: „A m. k. honvédelmi ministeriumnál panasz emeltetvén aziránt, hogy az anyakönyvvezető lelkésznek a védköteles egyének fölmentési vagy elbocsátási címeik fennállásának évenkinti igazolására szükségelt családi értesítőknek alig néhány szóból álló megújításáért járó egész dijat szokták követelni, sőt ezen díjnak megfizetését még a szegény sorsú felektől is megkövetelik \a Ily éles, szemrehányó hangon folytatja az emlitettem körrendelet megütközéseit s kevés híjjá, hogy megbotránkozással ránk nem kiált: íme ti szemforgató, ájtatos kópü lelkek, ily zsarolást visztek országszerte véghez válogatott jogcímen. Miután ezen ministeri meghagyás épen kapóra jött, s az alperes szembeötlő, igazolhatlan követelésekkel lép föl, idő- ós alkalomszerű, hogy e tárgyról határozottan ós egyenesen elmondjuk mindazt, mit úgyis régóta gyüjtegetünk esetleges jegyzeteink rovata között avégből, miszerint a legközelebbi esperessógi közgyűlés alkalmával a tárgyalandó ügyek sorozata közé elintézés végett oda tegyük. Igénytelen felfogásom szerint az ily „házi perpatvarkodás" szaklapirodalomban való kimerítő megbeszélése kiválólag azért szükséges, mert az ülésezósek szerfölött rövid ideig tartván, minden oldaláról a vitás kérdést megvilágítani nem lehet, holott igy szabatosan formulázott javaslat az érvek tárgyszerű harcában kipróbált indokokkal ajánlható határozathozatal végett a közgyűlésen. Mielőtt e kifakadó miniszteri rendelettel tüzetesebben foglalkoznám, az anyakönyvekre vonatkozólag teszek egynémely észrevételt. Midőn Magyarországon az alkotmányos élet küszöbén állottunk, csaknem egyetemesen fölhangzott az eget-verő harsona : „ki kell venni az anyakönyveket a papok kezéből!" Tele zavarták az efajta áradozásokkal a levegőt jobbára kenyéririgyes jegyzőcskók, irnokságból magasabb állásra jutni remélt komoly készültség nélküli egyesek, kik államreformátorokul tolván fel magukat, inkább gyűlöletből s jóakarattal édes énjük iránt,^mint a dolgok mélyére, fenekére látó bölcseségből teli torokkal hirdették ezt s még más egyebet is emellett. De mekkora vala meglepetésük a szájhősök ezen kiéhesült tarka csoportjának, midőn nem egy izben ismótlóm előttük, hogy hasztalan s célnélküli minden erőlködés arra nézve, mikép az anyakönyvek vezetése kivétessék a lelkészi kar kezeiből. Nyilván való, hogy a lelkészek a dolgok kezdetétől fogva nem az állam, sőt közvetlenül ós kizárólag egyházi ügyeik szemmel- és rendbentartása, egyéb jelentékeny házi szükségleteik elintézése tekintetéből vezették a matrikulákat épen ugy, mint vezetnék azon föltételes 29