Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-07 / 14. szám

Tárgyválasztás vagy a szónoki műalkotás első lépése- *) Arra nézve, hogy a szónok műalkotási teendőit megkezdhesse, az első nélkülözhetlen és elhatározó lépés a tárgyválasztás ; melynélfogva, mindenekelőtt a gondolatok, közelebbről a vallás-erkölcsi eszmék tágas és változatos világából, egy alkalmas, feldolgozására használható tárgyat vagy beszédanyagot kell keresnie és megállapítania ; tehát a melynélfogva elsőbben is ama kérdés felett kell biztos megállapodásra jutnia: mi az, a miről szónoki művet kiván alkotni ? Nagyjelentőségű, messze kiható előmunkálat ez a szónok részéről és sok tekintetben ettől függ a további szerencsés, sükeres munkálkodás. Egy alkalmatlan, terméketlen, a pillanat elhamarkodó hevében tetszetősnek látszó, de lényegében mégis üres, talán nehezen kezelhető vagy épen erőnket felülmúló terjedelmű tárgyon, a legügyesebb szónoki képesség is épen ugy megtörik, mint a mint egy porló kőtömeg, a leghivatottabb szobrász vésője alatt sem fog egy határozott, bizonyos szellemet, valamely gondolatot magán hordó alakká kidomborodni ; mig, megforditva, egy jó, egy sikerült gondolat, magától nő és fejlik, mint a tenyészetre képes mag, mihelyest megvannak részére a különben szükséges életföltételek. Ezért mondhatta Racine, midőn darabjaihoz már megtalálta az alkalmas anyagot: „művem teljesen készen van; legfelebb még a verssorok hiányzanak**).* Ily fontos szerepe levén a tárgyválasztásnak, a további műalkotásra nézve, méltán merül fel ama kérdés, melyek azon szabályok és elvek, a melyek szemelőtt tartása által, az egyházi szónok, az igy kivánt választást szerencsével megejtheti s melyek azon körülmények, a melyek, részint a vallás-erkölcsi tanitás, részint az egyházi beszéd céljából és természetéből kifolyólag, rá nézve, az anyag megválasztásánál befolyással birnak ? Dacára annak, hogy e kérdés első, úgyszólván alapvető elvi kérdése az egyházi szónoklattannak, talán egy sem ment keresztül annyi ingadozáson s oly mérvben talán egy sem volt alávetve a divatnak, mint épen ez; igazán végzetes következményeket hagyván maga után az egyházi szónoklás terén s nem egyszer komolyan veszélyeztetvén a vallástanítás óhajtott eredményeit. Igy neveztesen Campe s ő utána sok ideig, egy egész iskola, egyrészről túlságba vive, sőt félremagyarázva az egyházi beszédnek azon kellékét, melyet közönségesen épületességnek szoktunk nevezni; másrészről, ugy fogván fel a templomi tanitás célját, mint a mely abban a korban, tagadhatlanul, majdnem egymaga volt hivatva I a népnevelést és oktatást végezni: megveti az úgynevezett hasznossági iránynak alapját ; elvül mondván ki a tárgyválasztásra nézve azt, hogy a lelkész általában beszélhet a szószékről mind arról, a minek a hallgatóságra nézve csak bármi tekintetben is haszna van. Ennek az iskolának kifolyása lett aztán az, hogy Schlez, Zerrenner Steinbrennner, Salzmann és mások, nemcsak Németországban irnak ily tárgyról egyházi beszédeket, sőt sokszor egész köteteket: Földmivelési prédicatiók ;" „Hogyan kell az életet a Hufeland-féle elvek alapján meghosszabbítani ;" „A selyemtenyésztésről ;" „A legújabb szerkezetű ekék használási módjáról ;" „Hogyan kell a keresztyén embernek magát viselnie a beállott marhavészszel szemközt;" „A kávé ártalmas voltáról;" „A sétálás hasznáról ;" „A tűzre és gyertyára való vigyázatról ;*)" hanem hazánkban, még oly jó izlésü, s különben a kor színvonalán álló egyházi szónokok is, mint Nógrádi Mátyás, a méltán hírneves Tóth Ferenc, Kulifay Zsigmond és mások, irnak II. Krónik XXXIII : 6. vers alapján, „A varázslásról**)/ vagy Jerém. IX : 21, vers alapján, „A gyermekek beoltására kötelező okokról***) ; Jerém. VIII : 7. „Az ember repülő tehetségéről" és I. Mózes. XXI : 16. vers alapján, ,,A beoltás ellen tétetni szokott okokról****). Mások, belátva ez irány áldástalan következményeit ; azt, hogy ily módon a vallás erkölcsi igazságok majdnem egészen leszoríttatván a templomi szószékekről, maga az egyházi szónoklás és tanitás, épen saját céljainak ellenére, egészen kicsinyes, földies érdekeknek áll szolgálatába ; nemcsak, hanem egészen is lealacsonyítja a templomi nevelés méltóságát és komolyságát : élesen hangsúlyozták, hogy a lelkész, a templomon kivül, talán e célra külön rendezett körben és arra szánt alkalmakkal, anyagi, a földi boldogulásra vonatkozó ügyekben is lehet ugyan hallgatóinak vezére, tanácsadója ; de mint egyházi szónoknak, a hasznossági elvvel ellentétben, a magasabb korszerűség és közérdekesség elvét kell alkalmaznia a tárgy választásnál. Ilymódon aztán az egyházi szónoklás odahagyta ugyan a lapos utilitarismus prózai légkörét, de, mint ezt az egyházi szónoklás igazi célja megkívánta volna, a vallásos kedély szükségeinek kielégítésére, elvont és magas képzeleti világban járó ideálismusa által, épen oly keveset tőn, mint az azt megelőző romlott irány. Ha az elsőnek bűne az volt, hogy az egész keresztyénséget merő okossági szabályok összegévé tette, az utóbbi hibája abban rejlik, hogy könnyelműen veti magát oda az ingadozó napi vélemények örvényének s egy kedély és szivnélküli divat keresztyénségnek szegődött fel szolgálatába azáltal, hogy alig volt bölcsészeti irány, mely ezen korban a templomi *) Mutatvány a szerzőnek sajtó alatt levő, ily cimíí munkájából : „Egyházi szónoklattan, tekintettel a magyar egyházi beszédirodalomra". **) L. „Grundlinien der Liturgik und Homiletik.® Von Dr. K. R. Hagenbach. Leipzig. 1863. 90. lap. *) L Lentz idézett műve. II. k. 238. lap. És Tóth Ferenc idézett műve. 70 lap. **) L. Lelki próbakő'. Nógrádi Mátyás. Debrecen. 1651. ***) L. Tóth Ferenc. Fürdős Lajos: „Papi dolgozatok tára.® X-ik füzet. Xlll-ik beszéd. ****) L. idézett műve. XIV. beszéd.