Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-31 / 13. szám

411 412 volt — meglátogatta a béssi, lipcsei, hálái és berlini i egyetemeket, főleg a bölcsészet- és természettan tanul- s mányozása végett. Haza jővén Németországból az 1846. év tavaszán Debrecenben s. lelkész, még'? azou évben Szikszón rendes pap lett. Itt élte át a forradalom időszakát, melynek mozgalmas napjairól, minthogy lakása az utazó hadseregeknek kitéve volt, sokat és érdekesen tudott beszélni. Az 1852. évben Sz. a tiszántúli kerületbe jött vissza, melyhez különben Szikszó is régóta erős kapcsokkal van fűzve, s a szép jövedelmű és nyu- 1 godalmas lelkészség hirében álló felső szabolcsmegyei Szentmihályba költözött át. Szentmihály gyönyörű kilátással bir a tokaji hegyekre, az alföldi rónaság egyik végső pontát képezi. Áldott határa s békeszerető jó falusi népe van. E félreeső és csöndes hely egészen hozzá illett Sz. tudományos hajlamaihoz és kedélyéhez. A hivataltól jutott-maradt elég ideje a philosophusi merengésekre és a háboritlan tanulmányokra is. Sz. mint pap, főkép az emberi lelket tette tüzetes vizsgálata tárgyául ; ennek tehetségeit, munkálkodását, törvényeit és kórtüneteit 5 rendszerbe önté azt, a mire oda vonatkozólag tapasztalat és elmélet utján eljuthatott ; s e téren érvényesíté és alkalmazá bölcsészeti elveit és tanait. Igy képzé magát és műveié a tudományt évek során át, a nélkül, hogy a nagy közönségnek vagy akár csak a szomszéd lelkész társaknak is sejtelmök lett volna az ő tudományos búvárlatairól s azok értékéről. Gr. DessewfFy Emil a m. tud. társaság akkori elnöke azonban Szentmihályon földesúr lévén, koronként érintkezett a bölcsész pappal s talán neki róható fel, hogy Sz. végre kilépett elvonultságából s tanulmányainak gyümölcseit a nyilvánosság előtt is feltárta. Az 1856. nov. 17-én az akadémiai gyűlésben ily cimü értekezés olvastatott fel tőle : „Egy kő az egyezményes philosophia templomához." Ez értekezésre Szontag Gusztáv azon évi decemberben szintén az akadémia előtt ellenvetéseket tévén, Szalai fel volt híva tételeit bővebben kifejteni és alkalmazni. Szalai ezt egy terjedelmes dolgozatban hajtá végre, melyet »T a pasztalati Lélektan" cim alatt az akadémia bírálata alá terjesztett mely azt 1858-ban saját kiadásában közrebocsátá s szerzőjét még azon évben a bölcseleti szakban levelező tagjai sorába választá ! Sz. ezután csakhamar kiragadtatott falusi magányából. A szentesi egyház Révész Imre helyébe, ki innét Debrecenbe költözött, egy szintén országos hírű férfiút kívánt papjául- megnyerni s ily célból kereste meg 1859-ben Szalayt. Ez gyermekeinek sorsát tartva szem előtt engedett, Js egy ránézve merőben uj világba lépett át. Bár gyülekezete ragaszkodása ellen panasza nem lehetett; de az egykori zavartalan óráknak örökre vége lett. Szentes, mint minden nagyobb alföldi papság, súlyos terhet rakott lelkésze vállaira, s e sorok irója előtt a bold. kijelenté, hogy mennyire sajnálja elhagyott csöndes magányát ! A lelkészi bokros teendőkön kivül csakhamar még egy uj hivatal terhe is nehezült Sz. vállaira. Uj egyházmegyéje főjegyzőnek választá el s ő a szívből jött bizalmi nyilatkozat elől ismét nem akart kitérni. Ettől fogva kevesebb időt szentelhetett tudomáuyos buvárlatolcra, de régibb tárháza rakva volt alapos gondolkodásának terményeivel s ezek körül minden nagyobb fejtörés és hosszabb előkészülés nélkül adhatta közre egymásután szelleme nyilatkozatait, ugy hogy a közönség méltán ítélhetett akkép, hogy az ő irodalmi nagyobb tevékenysége, melylyel a Protestáns egyházi lapokat koronként felkeresé, szentesi papságának idejére esik. Még nincs két éve, hogy az egyházak szavazatai által esperessé választatott. A nagy teherrel járó uj hivatalt elfogadta, de azon elhatározás mellett, hog/ nem sokára önként lefogja azt tenni. Igy találta a mult év vége, midőn november hóban, állitólagos gyomorromlás folytán hirtelen hagymázba esett, melyből származott tüdő szélhűdés okozta halálát. Szalay lelkiismeretes és buzgó egyházi tisztviselő, csöndes természetű, de amellett egyenes és szókimondó ember volt; kevés beszéddel élt, de mikor szólt, tiszta látást és helyes Ítéletet árult el. A teketóriát és képmutatást semmibeu sem szerette; s bár józan értelménél fogva a hagyományos tanokat nem egy ponton elvetette, békeszerető természetéből folyólag általában a conservativ párthoz kivánt számláltatni. Az egyházi közügyek mellett teljes jóakaratú és pontos, de a maga nézetét másokra nem tukmáló, engedékeny volt. Nyilvános fölléptében igénytelen ; társaságban derült, családi körben merő jóság és hűség. Szikszai pap korában 1847-ben lépett házasságra H. Böszörményben Somossy Máriával, Somossy Mihály hajdukerületi tisztviselő leányával, kitől négy gyermeke maradt, u. m. Miklós ügyvéd, Mária hajadon, István polg. isk. tanitó, és Jolán hajadon. Mindnyáját gondosan kivánta növelni és kiképeztetni, — de rájok ugyszólva semmi vagyont sem hagyhatott. Sz. fentebb említett személyes tulajdonaiért valamint tudományos hireért köztiszeletben és kedvességben állott. Senki sem tudja, hogy ellenségei vagy akár csak ellenfelei lettek volna ; nem csuda tehát, hogy egyháza és egyházmegyéje osztatlan fájdalommal sőt megdöbbenéssel fogadta a még kevéssel azelőtt teljes erejében lévő férfiú halálát. A mely órában ez megtörtént, a szentesi presbyteriuin kinyilatkoztatta, hogy a temetkezésre vonatkozó mindennemű intézkedést teljesíteni kész s az összes költségeket viselni fogja. Igy készült el a sírbolt is, mely a család tulajdonába bocsáttatott át. A temetési hosszas szertartások alatt a rend fentartási intézkedéseket az egyházi főgondnok tette meg a legszebb eredménynyel. Szalay István műveinek jegyzéke következő : 1. Egy kő az egyezményes philosophia templomához. Uj Magyar Muzeum 1857. 79—114 1. 2. Rendszeres párhuzam az unitária vallás és racionalismus közt Sárosp. Füzetek 1857. 907—935. 1. 3. Tapasztalati lélektan. Önállóan megjelent Pesten 1858. Az akadémia kiadásában 1—95 1. ára 60 kr.