Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-03-10 / 10. szám

mérvben fog kamatozni az iskolai nevelés- és oktatásiig}* emelésére és felvirágoztatására, — kétség nélküli igazság lévén az, bogy rendes körülmények között az iskolák szellemi értéke, az azokban működő tanitólc helyzetének javitásával fokozatos arányban nagyobbodik. Csak a tanítói hivatal tűrhetőbbé tétele által lehet reményiem, hogy több-több jeles képzettségű egyén lép e pályára s marad is meg ezen, hogy szellemi tőkéjét a nevelés ügyének felvirágoztatására kamatoztassa. Az itt nyújtandó balzsam közvetve az iskola javára liozand áldásos következményeket mert annál szívesebb igyekezettel s mint biztosan hisszük, annál nagyobb sikerrel fogunk közreműködhetni, hogy midőn a kedves magyar hazának értelmes, hű és becsületes polgárokat nevelünk, neveljünk egyúttal buzgó és áldozatkész, kegyes és istenfélő egyháztagokat ker. anyaszentegyházunknak, melynek mi is hű és munkás tagjai óhajtunk maradni utolsó szempillantásunkig. A b.-somogyi helv. hitv. egyházmegyebeli VI népiskolai kör tanitói nevében és megbízásából : Héjas Dániel, rinya-ujlaki-, Molnár István, rinya-sztkirályi preoránstanitó, Szalóky Dániel, csckonyai-, Vecsei Sándor, visontai tanitó. T Á R C A. A hazai népmozgalom statistikája. Közelebb jelent meg a tiszáninneni helv. hitvallású superintendentia 1878. évre szóló névkönyve, melyből — összehasonlítván azt ugyanezen egyházkerületnek előbbi névkönyveivel — midőn a statistikai hibák egész tömegét böngésztük ki : ismét meggyőződtünk népmozgalmi statistikánk jelen szervezetének és kútforrásainak tökéletlenségéről. Maga a főösszeg, mely az emiitett egyházkerületbe tartozó hivek számát tünteti fel, a legnagyobb mértékben megbizhatlan. A superintendentiában levő hivek száma ugyanis az 1876 ki névkönyv szerint — kerek számban — 227 ezer, a 77-ki névkönyv szerint 239 ezer, a 78-ki szerint ismét 227 ezer. Meglehetősen van szerencsém ismerni a kérdéses superintendentia viszonyait, de egyátalán nem vagyok képes felfedezni azon rendkívüli körülményeket, melyeknek behatása alatt a superintendentia népessége egy év alatt 12 ezerrel emelkedett s már a következő évben ugyanannyival megfogyhatott volna. De még annak is, aki a körülményeket nem ismeri, kétségbe kell vonnia az emiitett statistika alaposságát, ha figyelmesen végig lapozza a három névkönyvet s azokban az egyes egyházközségekre vonatkozó adatokat egymással összehasonlítja. Oly képtelen adatok ezek, hogy még csak megközelítőleg biztos alapul sem szolgálhatnak a statistikai fősummák megállapításához. Példának okáért van egy község, melyben a lélekszám három év óta mindig 1848. E számadatokkal az illető lelkész ur legfölebb talán politikai érzelmeit fejezi ki; de midőn ekként izetlenkedik s midőn hivatala hatáskörén belől efajta gyermekes juxot követ el, a közügynek nagyobb kárt tesz, mint tenne akkor, ha politikai nézeteit a hordó tetején vagy uj ságpapiroson hozná | nyilvánosságra. Nem kevésbé feltűnő a superintendentia egy másik, nagyobb egyházának, az iskolakötelesekre vonatkozó adata. Az iskolakötelesek száma e szerint 3—4 év óta mindig 1060, s a tényleg iskolába járóké ugyanannyi. Nem is véve tekintetbe a csudát, hogy 3—4 év alatt az iskolakötelesek száma nem változik, bámulnunk kellene ama másik csudán, hogy az iskolakötelesek kivétel nélkül mind járnak iskolába, ha nem tudnók, hogy épen azon, különben érdemes egyházközségben a népoktatás ügyére bizony nem fordítanak annyi gondot, amennyivel ilyen, a hihetetlenséggel határos eredményt lehetne felmutatni. Vannak ismét egyházak, a melyekben 3—400 fiu születik és leány egy sem, íme egy másik csuda ! De nem szándékom felsorolni mindazon hibát, mely a superintendentialis névkönyvekben előfordul. A fentebbieket is csak például hoztam föl annak illustrálásául, hogy az említett egyházkerület statistikája a valóságnak nem egészen felel meg. A tiszáninneni h. hitv. superintendentiának tartozunk azonban annak a kijelentésével, hogy ama szemrehányás nem csupán ezt az egy superintendentiát s nem csupán a helvét liitvallásuak egyházi hatóságait, hanem általában csaknem mindazon egyházhatóságot illeti, mely statistikai adatok gyűjtésével hivatalból foglalkozik. Általános, és pedig a fennebiekből is kitűnik, hogy méltó a panasz statistikusaink részéről, hogy a hazai népmozgalmat nem lehet csak megközelítőleg sem híven feltüntetni, mert az anyakönyvek vezetői, a lelkészek, nem bírnak a megkívántató érzékkel ebbeli működésük fontossága iránt, s ennélfogva sem elég lelkiismeretességgel, sem elég komolysággal nem járnak el, nem anynyira az anyakönyvek vezetése mint inkább statistikai adatoknak az anyakönyvek alapján való összeállítása körül. A panasz, ismételjük, hogy teljesen jogosult A baj csakugyan megvan; s miután ismerjük annak forrását is, természetes orvosszere az lenne, hogy a lelkészek kezéből vétessék ki az anyakönyvek vezetése s adassék az át a polgári hatóságnak. Ez esetben vagy a községi hatóság bízatnék meg a népmozgalmi registrumok vezetésével, mint 1792 óta Franciaországban *) és 1865, óta Olaszországban ; vagy *) A polgári lajstromokról tünetesen intézkedik a Code Civil 2-ik címe hatodik fejezetben, mely intézkedés 1803-ban lépett életbe. A polgári lajstromok alapján készítendő tabellákról pedig az 1807,, 1833. és 1855-ki rendeletek intézkednek ; az 1807-ki rendelet, kimondván, hogy a polgári lajstromokból három példányban évenkint és tiz évenkint táblázatok készítendők. B. G.