Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

24B 246 meg lelkünket, midőn ama sorokat olvastuk. Ha a volt kálvinista professor egyetemi tanár létére egykori pályatársai működését nem tartotta annyira érdemesnek, hogy azzal pár percig foglalkozván, magának az ujabb protirodalomról némi tudomást szerezzen : ám hallgatott volna róla egészen ; akkor a compendium parancsolta rövidség rovására irjuk a mulasztást és tovább semmi szavunk. De ugy írni dolgainkról, amint ama pár sorban történik, az a nagy uri nonchalance-nak és az irói lelkiismeretlenségnek non plus ultrája Kurztól nem egyháztörténelem, hanem „szent történelem" jelent meg, Lange Materialismus története, tudtomra magyarul nem létezik, de ha volna is, nem tartozik a protestáns irodalomba, hanem a philosophiába. Itt ugylátszik, szerző hallotta, hogy harangoznak, de nem tudja hol. Lángtól jelentek meg több rendbeli dolgozatok, erről alkalmasint hallott valamit, s akkor összecserélve Lang-ot Langével, meg lett a Lange Materialismus története. Hagenbachtól németül sem létezik Polemika, s igy magyar fordítása még kevésbé; hanem igen is kijött magyar fordításban Hase Polemikája. Székács sok mindenféle szépet és jót irt, de az alkotmány ügyében sem csupán korszerű, sem tudományos értékű munkát nem adott ki, ha csak „A magyarhoni evangélikusok szabad és nyilvános vallásgyakorlatát biztosító törvények" szövegének kiadását nem bérmáljuk annak. Hunfalvi János maga is elbámulna, ha ott, hol az utolsó 3 évtized prot. irodalomból mindössze négy név hozatik fel, azok között a magáét látná figurálni. — Toldy sírjában is megfordulna, ha látná, mily könnyelműséggel kezelik ma azt a tudományt , melyet ő oly lelkiismeretes gonddal megalapított. KÜLÖNFÉLÉK. Ballagl-alapitvány. A múlt évi május 31-dikén, a dunamelléki reform. egyházkerület közgyűlése alkalmával Dr. Ballagi Mórnak több egykori tanítványa a tanári székből lelépő tanár iránti hálás kegyeletüknek ós tiszteletüknek kifejezést adandók, egy aláírási ivet nyitottak maguk között, majd a távollevő egykori tanítványokhoz egy felhívást intéztek oly célból, hogy a begyülendő összegből egy Ballagi-einlék vagy ha az eredmény kedvező leend, egy Ballagi-alapitv á n y hozassák létre. A felhívás nem hangzott el siker nélkül; némelyek egyszer mindenkorra nyújtott adományokban hozták el áldozataikat a tisztelet oltárára, mások évenkint ajánlkoztak némi összegecskével az alapítvány jövedelmeit növelni, ós igy egy kis mustármagunk már volna, melyből idővel, Isten segítsége mellett talán tekintélyes fa növekedhetik. Azonban azon összegecske, mely eddigelé begyült, vagy felajánltatott, távolról sincs arányban az egykori tanár tisztelőinek számával, de a kezeink között levő levelek is tanúsítják, hogy számosan vannak még, kik anyagi tehetségükhöz képest óhajtanák e téren is tiszteletük adóját leróvni, de várják az ezen ügyben teendő részletesebb intézkedést. Ezen barátainkra, de általában az ezen alapítvány iránt érdeklődőkre való tekintetből a következőket óhajtottam közzétenni. A rault május hó vége óta egyházkerületi gyillésünk, ós igy az egykori tanítványoknak tömegesebb találkozhatására alkalom nem lévén, semmiféle bizottság ezen ügy vezetésére, s az ez érdemben való intézkedések megtételére nem alakult. Én, ki itt a központban lakom, kezembe vettem már több ízben a tollat, hogy az illetőkhöz buzdító szavakat intézzek, vagy legalább, hogy a kegyeletes érzésű tanítványoktól, s egykori tanulótársaktól kapott levelekből egyes lelkes ós lelkesítő, az egykori tanár érdemeit oly melegen s megragadólag ecsetelő sorokat közzé tegyek. De épen azon tisztelet és elismerés, melylyel társaim is, ón is az egykori tanár iránt viseltetünk, megakadályozának abban, hogy szavamat ismételve felemeljem, ugy érezvén, hogy a megtisztelendő iránti tiszteletlenséget követnék el, ha az ő érdemeit, és az ezen érdemek által az egykori tanítványok kebleiben ébresztett szavait az elismerésnek és kegyeletnek épen az ő szerkesztése mellett megjelenő lapban hirdetném; pedig egyéb közeg erre a célra az egyházi lapokon kivül nincs. De talán feleslegesek is Tolnának e tekintetben a buzdító szavak; hanem igenis szükség van arra, hogy az egy ugyanazon vidékeken lakó volt tanítványok ezen ügyet maguk között megbeszéljék, nézeteket cseréljenek, ós a közelebbi egyházkerületi gyűlések alkalmával ezen nézeteket tolmácsoltassák. Miért is most, midőn közeledik a tavaszi egyházmegyei gyűlések ideje, örömmel tudatom az illetőkkel, hogy a kegyelet által megindított ügy nem alszik, és ha kicsi is még a sereg, mely filléreit a kegyelet perselyéhez elhozta, de a sereg folyvást növekedni fog részint a már hivatalban levőkkel, részint olyanokkal kik jelenleg még állomásnélküliek. Másrészt azonban kérem ós figyelmeztetem az illetőket, hogy ezen érdemben ujabb nyilvános felhívást,1

ha csak a nrj ' később 16* •