Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

kép elébe virágcsokrokat s égő viaszgyertyákat rakott, fölibe pedig egy feszületet illesztett. A püspök irt neki, hogy ez törvénytelenség s felhivta azok kihordására. Sok hivás-halasztás után (a püspöki levél jun. 27-én kelt) okt. 17-én egy tiszteletteljes, de határozott megtagadó levéllel válaszolt. Áll itja, hogy a Szűz képe és a feszület az ő hiveinek nagyon tetszenek s ugy tekintik, mint a keresztyénség két fő dogmáj áuak, — az emberré létei s a kiengesztelés, — bizonyságát. A püspök rendelete megujitásaival válaszolt. 0 a Szűz képében nem az emberré létei, hanem a Máriaimádás dogmáját látja, mi nem egyéb a bálványimádás egy neménél. Egyébaránt nem ez a kérdés. Mackonochie ur esküvel kötelezte magát, hogy püspökének engedelmes- I kedik. Akarja-e igen, vagy nem, igéretét megtartani ? E határozott kérdésre M. úr nem felelt, minélfogva a püspök tudatta vele. hogy az ügyet az egyházi törvényszék elé terjesztendi. Melyre válaszolta, hogy arról nem tehet. íme egy uj per a láthatáron. * * * Ki hinné, hogy az Ind-Fakirok őrültségeihez némely katholikus tartományokban is hasonlókra akadunk. „Egy böjtös pénteken Saguacheból visszajöttömkor — beszéli az amerikai püspöki egyház lelkésze dr. Convert, — véletlenül egy mexikói búcsújáró csapattal találkoztam. Zordon, hideg nap volt, hó borította a földet, fagyasztó szél fújt a hegyek felől. —• Ezek az emberek gyönge öltözetben egy a mezőn felállított nagy fakereszt felé vánszorogtak. Meztelen vállaikat minden lépésnél, egy a mi síkságunkon termő metsző fűből készült ostorral csapkodták. Utjokat vérfoltok jelölék a havon ; vérző és zúzódott hátuk eléggé mutaták bünbánatuk szomorú valóságát. Én saját szemeimmel láttam ; de elmondom azt is, a mit rólok hiteles tanúktól hallottam. Ez egy titkos társulat s pedig annyira titkos, hogy még saját vallásbelieiknek, a római katholikusoknak sem szabad jelen lenni összejöveteleiken. Főnökük minden böjtös pénteken mindegyiknek kijelöli a maga részletes penitentiáját: az egyiknek kaktus és egyéb tövises növények között, hegyes szirtre kell négy kéz-láb felmászni; a másiknak ostorozni kell magát • némelyiknek kaktus ágyakon kell henteregni, vagy magát erősen a földhöz vagdosni. A társulatba bevevés preliminarejául*) négy mély vágás tétetik a háton. A sanyargatás a szt. héten éri el tetőpontját. Némelyek oly roppant keresztet cipelnek, hogy két izmos ember is alig bírná fölemelni. Egyszer egy 12 éves gyermek egy tiz láb hosszú keresztet cipelt. Ha valamelyik szerencsétlen leroskad a suly alatt, társai addig ütik, mig újra föl nem vánszorog. Ezen idő alatt szigorú böjtöt tartanak, csak ecettel és keserű ürmössel élnek. Legnagyobb tisztességben az részesül, a ki legtovább bir egy keresztre kötve lógni. — Ily fanatikus eljárás miatt, — mely egyedüli reményük az üdvösség elnyerésére, — évenkint többen elvesznek. Azt hiszik, hogy aki közülök penitentiája alatt meghal, nem csak a maga, hanem családjának s pedig több nemzedékre kiható üdvét is biztosítja; mi csak buzdítja őket ezen öngyilkolásra. E társulat a mexikói népségnek nagy részét magában foglalja s mindinkább szaporodik. * * * Verona az utóbbi hónapban sajátságos processiónak volt színhelye. Egy szomszéd helységbeliek öt harangot vettek templomuk számára, s uj madonnájuk kiséretében szállították haza. A kiséret rendje San-Florianoba való visszatéréskor e következő volt : Egy lovas, kalapján olajfa galylyal; egy diadalkocsi, szőllővesszőkkel felcicomázva, hat gyönyörű ökörtől vontatva, a kocsin a madonna olyan vörös ruhában, mint valami véresszájú republicánus ; egy másik szekér, a virágokkal megkoszorúzott nagy haranggal, tiz ökörtől vontatva ; utána egy nyolc ökrös szekér a második haranggal ; ezután egy hat ökrös a harmadikkal, s egy négy ökrös a két kis haranggal; több kocsi az énekkar, a zenészek, a harangöntők sat. számára, összesen 70 ökör. A „Cristiano evangelico" azt mondja, hogy az egyházközség egyik tagja 10G frankot fizetett, csakhogy az ő kocsiján vitessék a madonna. * * * Uj-Zeeland benszülöttei a Mavrik, legalább az értelmesebbek belátták, hogy az erős liqueurök használata — melyet ők különbség nélkül az angol grog névvel neveznek, — rájok nézve veszedelmes. S az a nevezetes, hogy árúsitásának betiltását magok kérelmezik a gyarmati parlamenttől. Ide igtatjuk a Hajmona-té-Avterongaféle 167 aláírással ellátott petitiót, úgy a mint az, 1874. aug. 18-án a nev-zeelandi követek házában benyujtatott. „Minden alólirottak kérelme, minden parlamenti taghoz, mely szerint a parlament és a kormányházának törvénye a veszedelmes grog ellen, mely bennünket megront, hogy megszüntettessék az iszákosság, ez a minden bajok kútfeje, mely a Mavrikat sujtolja. E bajok a következők : Bennünket elszegényít ; gyermekeink betegen és gyöngén jönnek a világra, ha az atyák sokat isznak megkábítja embereinkben az agyvelőt s kábultságokban váltóknak is aláírván, alájegyzésük tönkre teszi őket. A grog a Mavrik értelmes népét ostobákká és bolondokká teszi , a g r o g számtalan betegségnek okozója. Sok szerencsétlenségnek szülője; miatta majd a lóról esünk' le, majd a vizbe esünk bele. Sok pörpatvarnak és dulakodásnak eszközlője. Miatta előszámlálhatatlan bajok sokasodnak a Mavrik népére. Szigorú törvényt kérünk tehát a veszedelmes, sok bajt szerző grognak tőlünk távoltartására." A Renaissance után HETESY VICTOR lelkész. *) Ajánlandó némely pénzügyminiszternek. A ford.