Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

felemlíti a következő részint e célra szánt, részint e célra fordítható alapítványokat : a) Zsedényi Ede-féle a dunáninneni kerületnek a Pozsonyban felállítandó akadémiára ajándékozott és a pozsonyi egyház kezelése alatt levő 5000 frtnyi ; b) Erdődi gróf Pálffy János által az akadémiára nag)^lelküen felajánlott 16.000 frtnyi alapítványt, melynek alapítványi levele Geduly Lajos superintendens ur által a bizottság eredetiben bemutattatott; c) Zelenay-féle 10 000 frtnyi alapítványt s végre d) az egyetem által kezelt és a mult évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyv 22. pontjában kimutatott 27.833 frtnyi jövedelmező theologiai alapot. Ezeknek előre bocsátása után az előirányzat szükségletével és fedezetével ekkép állana : Három tanár fizetése és kisebbszerü vegyes kiadások szükséglete 4570 frt. Erre megvan : Pálffy-alap 16000 frt Zsedényi-alap 5000 frt 21000 frt 5% kamatja 1050 fit. Theologiai-alap 278^3 frt 6% „ 1670 frt. Zelenay-alap 10000 frt 5% „ 500 frt. Összesen : 3220 frt. maradna még fedezendő : 1350 frt. A bizottság azt javasolja, hogy ehhez a bányakerület felajánlana 600 frtot, a többi három egyházkerület egyenkint 250 frtot s igy 1350 frt. összesen 4570 frt. lenne, mely járulékaikat a kerületek akár tőkealapitványok által, akár évi járulék fizetése mellett fedezhetik. 5. A theologiai akadémia szervezetét és igazgatását illetve, a bizottság elfogadandónak véli az egyetemes gyűlés 1875. jkönyv 33. pontjában foglalt a Pozsonyban működött küldöttség által kidolgozott és az egyetem által is helyeselt tervezetét e következő módosítás, illetőleg hozzáadás mellett: a) a tantervet az akadémiai nagy bizottság javaslata alapján az egyetemes gyűlés állapítja meg ; b) a theologia-akadémiai bizottmány üléseit rendszerint Pozsonyban, kivételesen pedig az egyetemes gyűlés idején és helyén tartsa; c) az akadémia belszervezetében az ágostai hitvallás tanaira és az egyházunkban létező különféle nyelvek érdekeire suly fektettessék. 6. A pozsonyi egyház fenntartja az 1875. évi egyetemes gyűlési jkönyv 33. pont szerint tett ajánlatát, óhajtván, hogy neki mint egyik szerződő félnek, mielőtt az akadémia ügyében döntő határozat hozatnék, joga legyen érdemlegesen és véglegesen nyilatkozni, mely kívánalma a bizottság által méltányosnak találtatván ezen jegyzőkönyv neki kiadatik és a pozsonyi egyház felhivatik, hogy az egyetemes gyűlésen nyilatkozzék. 7. Az 1876. évi egyetemes jegyzőkönyv 22. pontjában felemlített tiszai kerület indítványa, mely szerint csak oly tbeologusok bocsátassanak lelkészi vizsgálathoz és nyerhessenek egyházunkban lelkészi alkalmazást, kik hittani intézeteink valamelyikében végezték el, még pedig a teljes tanfolyamot, ezen bizottsághoz utasíttatván, a bizottság ez ügybeni véleménye a következő : égető szükség ugyan, hogy theologus ifjaink a magyarhoni ágostai egyházi és hazafiúi szellemben neveltessenek ; de másrészt nem kevésbé szükséges az is, hogy a protestáns szellem és tudomány bölcsőjénél — Némethonban — ugyanezen szellemben és tudományban nevekedjenek ; a bizottság kívánatosnak tartja kimondani azt, hogy ifjaink theologiai tanintézeteinken legalább is két évet töltsenek. 8. A bizottság jelen jegyzőkönyve az egyetemes felügyelő urnák beterjesztetik azon kérelemmel, hogy azt a kerületek utján az esperességekhez leküldeni méltóztassék. Jegyzette : BACHÁT DÁNIEL, S. k., bizottsági jegyző. BR. RADVÁNSZKY ANTAL, S. k., bizottsági világi elnök, KARSAY SÁNDOR, S. k., bizottsági egyh. elnök. Az én jubileumom. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" hasábjain ujabb időben fel-feltünik egy-egy cikk, mely anyagias korunk természetes szülötteit igaz neveiken nevezve, a valláserkölcsi élet eszményi országát ijesztő szörnyekkel népesiti meg. Elhiszem, hogy ama rajzok teljesen és élethiven tükrözik vissza az írók által ismert helyzetet, de elhiszem azt is, hogy sok oly cikk pihen még a tentatartók fenekén, melyek ha napvilágot látnának, a m gok teljes igazságában ragyogó, de mégis egyszerű öltözetökben, sok jó lélek érezné vállain nagy Mesterünk keresztjét. S mi az oka ennek ? Hol keressük e mindenütt elterjedt, s mindeneket kisebb-nagyobb mérvben megmérgezett bajnak okát? Egyik a szegény és tudatlan, másik a ravasz és roszakaratú népet, egyik az alsóbb, másik a felsőbbrendű, előítélettel teljes közép osztályt okolja; — az egyik kárhoztat mindenkit a lelkészen kivül, a másik Hóseá szavaival felel : „te magad vesztetted el magadat Izráel !u

—- A levegőben van az, hatásától nem menekszik senki • mérgét beszivja különbség nélkül mindegyikünk, csakhogy nem egyforma levén lelki, vallási és erkölcsi életünk szervezete, nem is teszi egyformán pusztitó hatását; — de fájdalom! pusztít az mindenütt, s megejt az kisebb-nagyobb mértékben mindenkit. Péterek vagyunk; s elindulunk a háborgó tengeren, hogy ölelhessük Mesterünket, s kérjük az elsőnek lelkét, de nem vagyunk-e néha önfeledtek, s nem sirhatnánk-e sokszor együtt Péterrel a főpap udvarában ? Oh bizony, ha a dolog mélyére hatolunk, ez általános romlással pusztító járvány közepette nem fogja mondani senki elbizakodva a farizeus szavait: „Isten! hálákat adok neked,