Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-24 / 8. szám
arra nézve, hogy nagyszabású tervét elérhette vohia. A két célt egyesíteni, s kathedrai és exegeticai előadásokat irni ugy »egy füst alatt", — mindenesetre nehezebb dolog, mintsem egy magyar prot. pap az ő közönségével szemben első találkozásra be ne látná. Rácz K. ur művét pedig inkább nevezhetnénk kis bibliai tárháznak, — mely az exegeticai fejtegetések s az exegetálc tanulmányai kivonása s összeállítása, után, — az eredeti szövegnek rövidke népies magyarázatát adja a kathedrának. De ily értelemben is összehasonlítva azt a Wohlfarth-féle »uj testamentomi magyarázattal", — hiányosnak találjuk arra nézve, hogy kézikönyvül válhasson a nép alsóbb rétegeiben. Incze D, Herepei G. is azon óhajtást és szándékot táplálta a — de Wette, Baumgarten Crusius, Schütze, Dinter és Lisco — s más idegen exegeták után — kiadott magyarázattal, hogy az „ kézikönyv( < legyen a lelkészek, iskolatanitók és család atyák számára; — de hogy minő eredménynyel ? Szabad legyen kockáztatnunk azon megjegyzést, hogy a nagy cél megvalósítására tett igyekezet, eredeti szép célját el nem érte ; mert a népies irány és modor ép ugy hiányzik ezekből, mint a művelt német közönség kezébe szánt eredetiből S hogy Weiss, Zahn vagy Seiler után ir-e a magyar közönségnek valaki, vagy Kohlbrügge s Wichelhaus nyomán indul-e el az eredeti sajátságokkal s szellemi felfogással biró magyar közönség előtt : azt hiszem, mindegy annak, ki a népet az életből és a szószékről egyaránt ismeri. Gerokk az Ő hazájában igen kedves pap, kitűnő szónok lehet, — műveit mi is ismerjük és használjuk, — de az ő nyelvén, az ő szájából hallva azt egy magyar prot. egyház szószékén, bizony kevesebb hatású lenne az Pesten, Debrecenben vagy Hód-Mezo-Vásárhelyen — mint volt Amsterdámban. Azt akarom mondani, hogy magyar közönségnek, — ugy a magyar prot. egyházi szószékek számára csak magyar zamattal lehet irni. Aki fel tudja fogni Dobos, Fördős beszédjeinek magyar jellegét, s a kathedrai népies nyelv kezelésében leggenialisabb Kulifait: az érteni fogja, hogy Rácz K. ur »Máté evangéliuma magyarázatát" — bokros s minden bizonynyal messze kimagasló fénypontjai mellett is mi teszi kissé homályossá, — s a németes modor után, melyhez „nem ragaszkodott ugyan szolgailag," mi teszi mégis nem tisztán önállóvá. Rácz K. ur két részre osztja — illetőleg különzi el munkálkodása productumát. A tulaj donképeni kathedrára szánt rövidke »magyarázatokat" — „nyelvi és tárgyi értelmezések" előzik meg. Az utóbbit, értem a nyelvi és tárgyi magyarázatokat, — sokkal több érdekesség, nyelvtani, népsajátsági, földrajzi s részben történelmi ismeretek jellemzik, — mint a tulaj donképeni magyarázatokat. Holott pedig alig követ el hibát szerző azzal, ha jelzett tudományait nemcsak az olvasó, de egyszersmind a hallgató közönség elé is viszi, — mert igy két részre szakítva az egységes „magyarázatot," munkája sem exegeticai kézikönyv, sem kathedrai bibliamagyarázat lényeges hibái miatt egészben nem lehet : mert exegesisnek kevés és nem is szakszerű ; kathedrai magyarázatnak pedig kissé szűkkeretü s az evangélium magas s tágkörü eszméinek legtöbbször nem kifejtése, mint inkább megfuttatása. Vannak több helyütt igen sikerült s megkapó részletei az egésznek, pl a IV. rész 1—17 verseire adott magyarazat; de pl. » a hegyi prédikátió", melyről az öreg Láczay egész vaskos kötetet irt, s Szikszay is hosszú oldalakat szentelt neki, Rácz K. ur alig 13 oldalra összeszorítja azon magos és világot átalakító esztnék fejtegését, — mik az apróbetüs bibliában is 8 egész hasábot foglalnak el. Maga a hegyi pi'édikátiónak felosztása s a magyarázatra lett kijelölése is hibás. Tessék utána nézni a bibliában. Az 5: 1—20; — 5: 51 — 48; — 6: 1—34; — 7: 1—29 részletek, tehát öt alkalommal 13 rövid oldalra terjedő magyarázatban ki lehetne-e fejteni azon eszméket, melyeket a hegyen hozott az idvezitő a sokaság elé ? azt hiszem, nem fog az olvasó Rácz K. ur javára felelni A X. rész (a tanítványok elválasztása s a nekik adott utasításról való részben) a bibliában 42 verset s három tömör hasábot vesz igénybe, — és szerző ur ismét nagykeretü eszméket elégnek tart 2 lapon megmagyarázni. Ezt Szikszay vagy Wohlfarth s talán Kohlbrügge másként magyarázza. Leglényegesebb kifogást — legalább egyéni felfogásom szerint, — a tárgy felosztása ellen tehetnék. Váljon nem sokkal nagyobb eredményt biztosíthatna-e minden magyarázó a biblia ismertetése s népszerűsítése érdekében, — ha elhagyva a német exegetáktól átvett módszert, s a versszerü magyarázat helyett, — a sokkal tárgyilagosabb s itt több eredménynyel is kecsegtető pericopa rendszert választaná ? Részemről jobbnak és célszerűbbnek találnám e rendszer szabályai szerint tartani a bibliamagyarázatokat ugy a népre, mint a sz. könyv tartalmát illetőleg is. Mert csaknem lehetetlen, hogy a pericopa-rendszer ellenében bármi egyéb rendszerrel is, általános ismeretet adhassunk a széleskörű és terjedelmű sz. könyvről; mig a pericoparendszerrel úgyszólván 3—4 - 5 vagy 10 év alatt, á 1-taiános jellemvonásokban kimenthetjük a bibliát. A teremtést, — a természeti tudományokkal párhuzamosítva; a patriarchiális élet, királyság és profetismus, — a theocratia, s az ó- és uj-testamentomi népek politikai és erkölcsi élete ; — a jobb jövő reményéből fejlett hit; — az evangéliumok, az apostoli levelek s az apostoli működés iránya, helyisége stb. a régiségtan és földrajz segítségével lehetővé teheti, többek közremunkálásával azon célt elérhetni, hogy népies nyelven irt, s a nép szellemi érdekének megfelelő magyarázatát adjuk a bibliának Főként ha nem dogmát és hitcikket akarunk a szószéken minden áron magyarázni, hanem a dogma és tan történelmi előzményeit, keletkezését és kifejlését: minden bizonynyal el fogják érni Lessing azon óhajtását, hogy a biblia — kiválólag pedig
