Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-02-24 / 8. szám

Huszonegyedik évfolyam. mm* Budapest, 1878. február 24. PROTESTÁNS OLAI LAP Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IpggT Teljes H^síitiii példány okkal mindég- szolgálhatunk, A protestáns szószék. „A Prot. egyh. és isk. lap legközelebbi számában, érdekes polémia merült fel azon kérdés körül: ki prédikáljon a prot. templomban ?" E szavakkal kezdi cikkét „Fides", az Ev. prot. lap egyik munkatársa. S miután, e bevezető sorok után előadja e kérdést illető nézeteit, csillag alatt megszólal maga a szerkesztő is, s olyan indítványt tesz, mely előtt szemet hunynunk becsülettel alig lehetséges. Ex ok indít már engem is, hogy megfogjam, ily célból régesrégen nem fogott tollamat, s elmondjam, legalább főbb vonásokban, idevágó szerény nézeteimet, ugy a mint egyházunk iránti szent szerelmem szólni kényszerít. A prot. szószék! Én is örömmel vallom, hogy szebb emelvényt a világon ennél nem ismerek, és sehói a föld kerekségén nem tudnám magam boldogabbnak érezni, mint éppen e helyen. Óh, de gyönyörű és áldott emelvény is a prot. szószék, melyről a valláserkölcsi alapon nyugvó közművelődés igéi szólanak, s ujabb és ujabb lelkesedést vesznek a vándorok, kik törekednek egy jobb világ felé. És mégis, van-e oly mérvben profanáiva hely, mint éppen a világ e legszebb emelvénye? Ha ón mint pap, egy beteg ágyához megyek, hogy gyógyítsam azt, a világ kuruzslónak kiált; ha egy kir, ügyész nevében szóló okiratot állítanék ki, komoly következményei lennének; ha egy mérnöki tervrajz alá saját nevem irnám, elmebetegnek nyilvánítanának ; ha egy fegyvergyakorlat alkalmával, a vezényszót magamhoz ragadnám, legalább is hűvösre tennének. És a prot. szószék? Óh ehhez joga van minden halandónak, a ki egy zsámolyra állva belőle kilátszik, és képes bebizonyítani, vagy bátorsága vau felemelt fővel állítani, hogy ő diákember. Felmehet erre a négy osztályt végzett gimnázialista, és szabadon taníthatja, mit maga még soha sem tanult. Felmehet a jogász, — mert hisz a prot. főiskolák kiküldik őket is legátióba — a jogász, mondom, ki éppen azért fordított hátat a papi pályának, mert iránta nem érzett hajlamot. Felmehet a rektor, kántor, preceptor, a kik pedig szintén nem azért választották életpályájukat, hogy a prédikálhatás kegyében részesülhessenek. Felmehet — nem költött dolog, de szomorú való! — a diákból lett katona is bakaköpenyegben. Na már aztán, ha ez sem botrány, akkor nincs botrányos eset a nap alatt! Nem akarom én fitymálni a hívatott egyéniségeket, miután őt megillető helyér, ós munkakörében mindeniket őszintén tisztelem ; csak az fáj nekem is, mint oly sok lelkésztársnak, hogy éppen a világlegszebb emelvénye az, a melyre léphetóshez — uti figura docet — semmi szakképzettség sem szükségeltetik. Nem jogosan mondja-e aztán népünk, látva a szent dolgokkal űzött botrányos játékot : „miért fizetjük a papot, ha dolgát egy diák-gyerek is elvégezheti Uraim, szivre a kézzel. Társadalmunk egyik jelszava, a munkamegosztás elve is ellenünk kiált, a megbotránkozott vallásos sziv pedig azt sóhajtja: „Öröködbe Uram ! pogányok jöttek, ós szent templomodat megfertőztették." Higyjék el Uraim! fent és alant, hogy nincs ez idő szerint prot. egyházunknak mélyebben életbevágó kérdése egy sem, mint éppen e kérdés: ki prédikáljon? Beszélünk a vallásos közöny ós üres templomokról, sokszor egészen az unalomig; s nem 15