Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-02-11 / 6. szám

figyelmeztette a bomlásnak indult ó-világot, hogy oly szellemi tüneménynyel áll szemben, mely hivatva van az egyesek regeneratiója folytán a társadalmat megmenteni. Semmi sem természetesebb azonban, mint hogy a szellem hatalmának e világhódító eredményei az akkori embereket rendkívüli bámulatra ragadták, és hogy az uralkodó csodahit e nagyszerű változások szerzőjét oly rendkívüli tényekkel hozta kapcsolatba, melyek azokat az emberek akkori észjárása szerint némileg felfoghatókká tették, a mennyiben a hivő nézete szerint a csoda az oknyomozó „miért" kérdésre csak olyan kielégítő felelet, mint a milyen a gondolkozó ész előtt a tünemény természeti okának kiderítése. Még a mai felvilágosodott korban is beszéljen valaki egy közönséges székelylyel legutóbbi szabadságharcunk erdélyi eseményeiről, azt fogja tapasztalni, hogy az, a harc egész folyamából csak két nevet tartott meg: Bem-ét és Gábor Áron-ét. Ha aztán Bem viselt dolgai után tudakozódik az ember, a székely nem azt beszéli el, hogy ment be a nagy férfi egy maga puszta kézzel Erdélybe és hogy verte szét hamarjában összeszedett-vedett kis csapattal néhány hó alatt a hadedzett német sereget, hanem elfogja mesélni, mikép szedte ki a piski csata után zsebéből a golyókat, melyeket rálőttek, és adta oda segédjének, mert őt a golyó nem járta. Ime ilyen a tanulatlan primitív ember eszejárása: Bem nagy csodadolgokat mívelt, tehát okvetlen csodatevő erővel kellett rendelkeznie. Ez okoskodás magában véve logikai, s csak azt bizonyítja, hogy a legmíveletlenebb ész is a szellem immanens törvénye szerint gondolkozik, és ahol okozatot tapasztal, ott megfelelő okot tesz fel; minthogy pedig a reális világ korlátolt ismerete mellett az igazi ok felismerésére nem képes, azon képzeleti világban keresi azt, melyet a babona elméjében teremtett. Magától értetik azonban, hogy akinek a természetes világrendről, az abban uralkodó változatlan törvényekről fogalma nincs, arra nézve természetfeletti sincs, hanem van a dolgok rendes folyása, amelyre mint megszokottra nem ügyel, és vannak rendkívüli jelenetek, melyek figyelmét felköltik és azokat okozó titokszerü hatalmak föltevésére vezetik. Ex az ókori népek szellemi állapotának általános képe. A tapasztalati jeleneteken túl, melyeket nem értenek, kezdődik számukra a képzelet birodalma tele csodaerejü lényekkel: angyalokkal, ördögökkel, tündérekkel, manókkal, lidércekkel, hazajáró lelkekkel stb. E képzeleti lények hatalmát semmi sem korlátozza, s épen ennélfogva legalkalmasabbak a világ rejtélyes jelenetei megfejtésére. Csakis az a feladat, hogy az ember e láthatatlan hatalmakkal magát érintkezésbe tehesse; ezt eszközölték a tátosok, bűbájosok, ördög- és halottidézők stb. Ily világ közepett élt Ázsiának egy kis zugában, Palaestinábau az a nemzet, melynek kebelében a sz. történelem keletkezett. A sz. történelem alapeszméje, mely szerint mindenestül Istenben élünk, mozgunk ós vagyuuk, kétségkívül a legnagyobbszerű mozzanat az emberiség életében; de másfelől ismeretes tény, hogy a zsidó népnek fogalma sem volt arról, amit mai nap természetes világrend alatt értünk, és távolról sem sejtette, hogy úgy a szellemi mint az anyagi világban immanens örök törvények szerint történik minden. Ily kezdetleges világnézet mellett a mindenható Isten fogalma a csodahitet nem hogy megszüntette volna, hanem inkább megszilárdította, a mennyiben a mindenhatót sem világrend, sem természeti törvény, sem semminemű föltétel cselekvéseiben nem korlátozhatja. Fentebb kifejtettük, hogy a bibliai csoda voltaképen nem egyéb mint az Isten mindenhatósága eszméjének az emberiség gyermekkori világnézete szempontjából való érvényesítése. E szempont a bibliai elbeszéléseket a tudomány vívmányai által felvilágosított ész előtt tagadhatatlanul visszás világításba helyezi; mert ha pl. a monda, mely a Jehovismus mellett csodákitarfcással küzdő Elizeus dicsőítésére elbeszéli, mikép szerezte vissza a próféta a Jordán partján dolgozó szegény embernek a vizbe esett baltáját az által, hogy egy utána vetett fadarab segítségével a víz színére hozta és kihalásztatta: ez elbeszélés a természet törvényeit nem ismerő zsidóknak csekély incidensből történt csekély jelentőségű c ódának tűnt fel; míg nekünk, vizbeesetfc baltát a víz felszínén fenndszóvá tenni, annyi mint az universum világait egyensúlyban tartó nehézkedési törvény megszüntetése, mit ha csak egy percig tartottnak gondolunk is, az egész világegyetem összebomlását eredményezte volna. Nem olyan gyerekességekben csodálja a mai ember Isten mindenhatóságát, hanem akár távcsővel fegyverzi föl szemét, és látja a véghetetlen térben keringő mérhetetlen világokat, melyekhez képest földünk porszemnyi nagyságú; akár a nagyitón keresztül egy