Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-23 / 51. szám

1 605 1606 kodjék ahoz, mit a báke eszméjének követése ered- j inényez, inert az örök béke eszméje az emberiség­nek azon tökéletesen észszerű állapotát tételezi föl, a melyben az egyenetlenségeket nem véres háború­val, vagy a diplomaták „sic volo, sic jubeo"-féle fenyegetéseivel, hanem a jogfogalmak helyes alkal­mazásával iparkodnak megszüntetni. Valamint erkölcs és jog létezhetnek államok nélkül is s elfoglaltat­hatnák egyesek szellemvilágát, ép ugy az örök béke is, mint az erkölcsi jogrend eszméje, államok nél­kül is érvényesülhet egyesek életében. Castel de St. Pierre Abbé „Projet de rendre la paix perpetuelle" cimíí munkájában az örök béke eszméjének megvalósulása lehetőségét feltételezvén, nagy súlyt fektet azon erkölcsi alapok kellő mű­velésére, melyek az egyesekben mint erkölcsi öncélokban letéve vannak. Kant világ-állama is nem egyéb, mint az államok egyesítése az örök béke eszközlése végett. Igen, de hát nem kell-e ezt előbb megelőznie a nyugodt kedély csendes hármoniájának ? S hol le­het ezt ápolni s fejleszteni inkább, mint a családi életben ? Üdvözlégy azért kedves Karácson, jó csa­családok boldogító ünnepe ! THOMAY JÓZSEF. A sajtó és hazai protestántismusunk. Közelebbi cikkünkben, midőn a liberalismusnak a katholicismusra gyakorlott befolyásáról szólottunk, főcélunk kétségkívül az volt, hogy reá mutassunk azon történelmi tényre, miszerint az időnkint ura­lomra jutó liberális szellem, ha kellemetlen is a csak saját érdekeiért küzdő papuralomnak, de a szélesebb értelemben vett római katholicismusra, ebben a vallás­erkölcsi élet fejlesztésére, s a közműveltség felvirá­goztatására mindenkor áldásos hatású. Másfelől azonban midőn menyünknek beszéltünk, voltakép leányunkra gondoltunk. Előttünk lebegett azon cikk Írásakor folyvást azon kérdés: hát avagy protest. egyházunknak hajóját előre hajtja-é a libe­rális szellő fuvalma, vagy talán arra megszokott csendes haladásában inkább akadályozólag hat? A kedvez • alkalmat, az időknek némileg jobbra fordul­tát, mely után oly hosszú időn keresztül epedtünk, felhasználjuk-é mi protestánsok eléggé a hosszas mu­lasztások kipótlására, vagy legalább arra, hogy a többi egyházakkal versenyt haladhassunk? A mi egyházunknake^yik főéltető eleme kétségkívül a szabadság. Ennek uralkodásával avagy hanyatlásá­val szoros kapcsolatban van egyházunknak fel virág o­zása, üde frissesége, avagy zsibbadása. Épen ezért egyebütt is, de kivált hazánkban a szabad eszmék­nek s intézményeknek, másfelől a protestántismusnak történelme szorosan és sokszorosan össze van szö­vődve ; s ép ezen oknál fogva korábban is, most ujab­ban 1848., 1860. és 1867-ben protest. egyházunk örömmel üdvözölte a szabad szellemnek többé kevésbé diadalra jutásat, ennek győzelmében önmagára nézve is egy szebb idő hajnalát vélte felismerni. Egyet azonban mi magyarok ugy is mint állam­polgárok, ugy is mint egyháztagok, ugy látszik, hogy kihagytunk a számításból, — legalább egy­előre, .— azt nevezetesen, hogy a szabadság kivívá­sával még épen nem jutottunk célhoz, sőt ekkor kezdődik a valódi munka. Az unalomig hallottuk az ujabb időkben a szabad Svájcra, Angliára, Belgiumra, Amerikára való hivatkozást; de azt legtöbbször el­hallgattuk, vagy ha figyelmeztettek is bennünket nem akartuk meghallani, hogy mindezen országokban azért lett oly áldásossá a kivívott szabadság, mert ez által fokoztatott a polgárok munkássága, tágabb tér nyittatott a polgári, társadalmi, egyházi tevés kenység előtt. A szabadság maga nem tett még boldoggá sem egy államot sem egy vallásfelekezetet; hanem igenis lehetővé tette és teszi azok boldogulá­sát. Tiz év óta hasonlithatlanul nagyobb mérvét élvezi nemzetünk a szabadságnak, mint az ezt meg­előző másfél évtized alatt: és mégis elégedettebb, vagyonosabb-é ma a nemzet, virulóbb é az ország, mint volt egy évtized előtt. Nem a lapokban van helye e kérdésre feleletet adni, és mi talán má­közlöny hasábjain is vonakodnánk tagadólagos felele­tet adni; de annyi bizonyos, hogy azon kérdés leg­alább felvethető, s még bizonyosabb az, hogy a ki­vívott szabadabb intézmények s viszonyok távolról sem szültek oly áldásos eredményt, minőt azoktól akkor, mikor még róluk csak álmodoznunk volt sza bad, reménylettünk. Ezelőtt 17 évvel, még inkább pedig a köze­lebbi évek folyama alatt, hazai protest. egyházunk­ról is levétetett nagy része azon bilincseknek, melyek közt két század alatt senyvedett. Szabadon szólha­tunk, taníthatunk, ugy a kül- mint a belföldi saj­tót szabadon használhatjuk, egyházakat, iskolákat tetszésünk szerint alapíthatunk, híveinket közelben 101*

Next

/
Oldalképek
Tartalom