Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

sikerrel tetézte Kemény Zs. regénye megérdemelte a második kiadást. Hirtelenében nem nevezhetünk oly szépirodalmi olvasmányt, melyben annyi izlés, oly komoly szépségek és a tartalom reális becse mellett annyi ép s valójában költői phantázia lenne, mint e vaskos kötetben, melynek olvasása hasznos tanulmány s amellett édes gyönyörűség az olvasóra nézve. E munka szépségei s magasb mfíizlése kibányászására, talán épp akkora kötetre lenne szükség, mint maga a regény ; azért mi csak arra szorítkozunk, hogy figyelmeztetjük közönségünket e ritka becsű termékünkre. A közönségen a sor, hogy megmutassa, mikép van érzéke az értékes szépirodalom pártolására. A Kisfaludy-társaság pártolói könyvtára egész évfolyamára az aláirás 6 frt, külön egy-egy kötet fűzve 2 frt 40 kr., díszkiadásban 3 frt. A példaadás módszere. Szülők, tanitók és másemberbarátok számára irta Lederer Á. Veterán népoktatónk 26 évi tanítói működése alatt, a nép, s társadalom, annak érzelmei, szokásai és intézményei megismerésére törekedvén, beható vizsgálódásai után azon kétségkívül helyes meggyőződésre jutott, hogy a példa, melyet a gyermek a családban, az ifjú a társadalomban lát: a legfontosabb nevelési tényezők egyike Ennélfogva a példaadás módszertanának alapos ismerete, nem egyedül a tanítóknak, hanem a szülőknek, hivatalnokoknak és emberbarátoknak is egyaránt szükséges. Hasznos szolgálatot tett tehát Lederer úr, midőn a példaadás methodikájáról a NépnevelőkLapjában közölt cikkeit, némi módosításokkal, ezen 30 lapnyi füzetben, mint különnyomatot közé tette. Ezáltal nagyobb közönség tétetik figyelmessé a példaadás nagy fontosságára, s egyszersmind bevezettetik a példa különböző nemei és a példázás módja ismeretébe. Lederer úr a példaadást világosan és kimerítően tárgyalja a család, iskola és a nagy társada'om körében, hogy ennek alapján az illetők a példát, az ifjúság erkölcsi jelleme derekas kifejlesztésére módszeresen alkalkalmazhassák. A Bpen, Lampel Róbert bizományában megjelent füzet ára 20 kr., jövedelmének negyedrésze az >,Eötvös-alap" gyarapítására van szánva. KÜLÖNFÉLÉK. * Tolnamegyei ideigl. iskolalátogatókká neveztettek ki prot. lelkészeink közül: Errael Gyula Alsó-Nána, Apáthi, Mórágy ; G ö d e Károly Alsó-Nyék, Decs, Eőcsény, Pilis ; Kálmán Dániel Borjád, Gyönk, Kölesd, Medina Miszla, Nagy-Székely, Némedi, Simontornya ; Schleining Károly Izmény, Kis-Mányok és Mucsfa községek részére. * A pálínkaivás elterjedése ma már annyira bevégzett tény, hogy bízvást az országos csapások közé sorozhatjuk. Ügy látszik azonban, hogy okkal-móddal mérsékelni lehet a pálinkázás szenvedélyét. Sztankócról irják, hogy ott, miután a nép nagyon neki adta magát ' a pálinkaivásnak : az oda való g. kath. tanitó oly szerződésre lépett velők, hogy egy évig sem a korcsmában, , sem otthon ne igyék senki pálinkát, ellenesetben 50 frt pénzbírságot köteles a szerződés ezen pontját megszegő, jótékony célra fizetni; a tanitó pedig, mint egyik szerződő fél kötelezi magát, hogy azon esetre, ha a szerződést 1 megtartják s egy évig nem isznak, — saját költségén a ; templom részére egy 50 frtos lámpát vásárol. E szerződés egy hónap előtt jött létre s azóta a községben senki sem iszik. A korcsmáros kétségbe van esve, s a jobb időkben dupla krétával szerzett örökségét már árusítja* hogy boldogabb vidéket keressen, hol még a pálinka ivásnak szebb jövője mutatkozik. Nagy jótétemény lenne, ha széles e hazában, községenkint, ilyforma szerződéssel, meg lehetne a köznépet az annyira meggyökerezett pálinkaivástól, s igy az erkölcsi és anyagi bukás -tói is menteni. * Gróf Pálffy Jánosnál, ki, mint már említők, egy Pozsonyban fölállítandó evangelikus theologiai kar alapjára tizenhatezer forintot adományozott, mint a „Pozsonyvidéki Lapok" írják, küldöttség tiszelgett Radvánszky Antal főispán vezetése alatt. A küldöttség tagjai közt volt Geduly Lajos superintendens is. A nagylelkű adományért köszönetet szavaztak a nemes grófnak. A szó vivő elnök kiemelte beszédédjében, hogy az adományozót nem felekezeti indokok bírták e jótettére, hanem mivel ez ev. egyház volt az, mely autonómiáját, és a hazai nyelvet a legnagyobb veszélyek közepette is föntartotta mig más intézetek elfeledték nyelvöket, nemzetiségöket. A nemes gróf szép beszéddel válaszolt, említvén, hogy mindig szerette a szabadságot és fölvilágosodást melynek az ev. egyház Magyarországban súlyos időviszonyok között is mindig hü őre.volt. * Bessenyei Györgynek, múlt századi irodalmunk egyik úttörőjének, s akkoriban legkiválóbb prózr. írónknak a franciás iskola tovább fejlesztőjének Puszta-Kovácsiban porladozó hamvai fölé a nemzeti kegyelet síremléket szándékozik emelni. Berettyó-Újfaluban e hó 6-án alakult meg az ideiglenes emlékbizottság, mely a „Sárét" szerint, elnökének Ember Károly furtai ref. lelkészt, jegyzőjévé Vass Jenőt, mint a Sárrét szerkesztőjét választotta meg. Elhatároztatott egy állandó emlék-bizottmány létrehozása, mely jan. 6-án alakuland meg. Felolvastatt még Bakos József bakonszegi ref. lelkész úrnak a nagy író hamvainak föltalálásáról s/.óló levele, melyből a következőket emeljük ki. Bakos úr szóhagyomány után indulva, okt. 15-én a tirhely tájának kijelölt területen több ölnyi hosszaságban árkot ásatott, melynek második ásónyomnyi mélyítése közben találta meg a puhább és sárgás földű sirgödröt. Nevezett lelkészünk a sírt addig ásatta, mig a kihányt földdel az elrothadt koporsónak némi darabocskái, valamint szövetfoszlányok s rozsdás koporsószögek kerültek felszínre. Tovább azonban nem ment, hanem behányatta a sírt, mely hogy valóban Bessenyeié és nem a szintén azon a kertben eltemetett Várdai nevü tiszt tartóé, abból tűnik ki, hogy a köztudomás szerint miként Mo-