Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

dalom életre keltették ismét a szabad szellemet, s ez által a kath. egyházat is. De miért is messze menni a bizonyítékokért, mikor azok előttünk vannak. Ha volt valamikor rohamos átalakulás a kathol. egyházban, ily mérvű bizonyára soha, mint napjainkban. E lapok olvasói között vannak számosan, kik hazai egyházi ós műveltségi viszonyainkat ismeriók eléggé közelről az 1848. ós még inkább az 1867-ik előtti időkből. Vonjanak párhuzamot e nem régi „hajdan" ós most között. Alig egy évtizede még, hogy a több rendbeli bilincsek szóttörettek, ós a modern liberális intézmények nálunk is többé kevésbó meghonosultak, ós a régi kathol. egyház helyén mondhatni egészen ujat találunk. A főpapi székekben nem rég ideje még oly férfiak ültek, kiket megszoktunk s nem ok nélkül, a szabadság s nemzeti ügy ellenségeiként tekinteni: míg ma nincs okunk kételkedni, hogy a vörös övek felett őszinte hazafias szívek dobognak; egy-egy miveltebb katholikus csak nem rég is még restelte magát a római egyház hivónek vallani, ma pedig a nyilt homlokú, s a vallási ós iskolai cólokra jelentékeny áldozatokat hozó katholikus világiak száma egyre szaporodnak. A kath. közóp ós felső tanodák legalább is egy félszázaddal hátrább jártak koruknál, a népiskolák a zérusfokot nagyon kevéssel fölözték: ós ma? A hiányok, a mennyire egy évtized rövidsége engedte, lehetőleg kipótolva, az összes tanügy a legszebb fejlődésnek indítva. A szép és tudományos irodalom, kivált ez utóbbinak egy némelyik kényesebb ága csak elvétve miveltetett ezelőtt 3 évtizeddel ka- ! tholikusok által, ma a különböző hitvallásúak egyenlő hévvel buzgólkodnak e téren. Közel móg hozzánk az idő, midőn a sajtó áldásai teljesen ismeretlen kincsek voltak a kathol. nép előtt, s a katholikus buzgósága a sajtóra tett bilincseknek móg szorosabbá csavarásában nyilatkozott: ma csak az egy Szt. István társulat 70—80,000 frtot ad ki és vesz be a kathol. közönség számára készített könyvekórt, ós e mellett minden vidéknek van külön kathol. egyházi, iskolai, nevelészeti s néplapja. Hajdan a sok nőrokontól körülvett főpapok pénztárából ritkán teliettek jelentékenyebb adományok a közjóra; az utóbbi évtized alatt hazánk katholikus főpapjai köznemzeti s országos célokra is ugyan, de különösen a kathol. egyházi ós iskolai ügyek felvirágoztatása órdekóben elismerésre méltó anyagi áldozatokat hoztak, és hoznak folyvást. Ritka hót vagy legalább ritka hónap, hogy ne olvasnók, miszerint x. püspök templomépitósre, y. püspök ezen ós ezen iskola jobb karba helyezésére ennyi ós ennyi ezer frtot adományozott; az egyik alapit leánynevelóssel foglalkozó női zárdát, a másik kathol. tauitóképezdét; az egyik javítja megyéje szegóny papjainak fizetósót, a másik könnyít a segédlelkószek anyagi helyzetén; itt öregbítik a papi, amott a tanitói nyugdíjintézet pénztárátj ós hamarjában alig tuduók előszámlálni azon jótékony vallási ós iskolai célokat, melyekre a főpapi adakozások történnek, s pedig oly búsásan, hogy egy némelyik főpap ily célü adományai megközelítik, másiké talán meg is haladja a 100,000 frtot. Hát nincs áldás a liberális eszméken ? Hazánk történelmében nincs oly kor, melyben a liberális eszmék ós intézmények (nem politikai állapotunkra célzok) ily mérvíí hódítást tettek volna nálunk, mint az utóbbi évtized alatt : és nekem úgy tetszik, hogy a hazai kathol. egyház Krisztus lelkétől, a valódi humanismus szellemétől, s az egyetemes józan műveltség után való törekvós érzetétől soha sem volt ily mórtékben áthatva, mint jelenleg. A liberalismus áldást árasztó a kathol. egyházra nézve is, ós a kik azt mégis folyvást rágalmazzák ós átkozzák, azok előtt nem a kath. egyháznak, de a kiváltságos, s korlátlanul uralkodó hierarchiának érdekei lebegnek. FARKAS JÓZSEF. T C A polgárosult népek vallási jövője. Irta : L av el ey e Emil, a lüttichi egyetem professora. Fordította F ele ki J ó z s ef foktői ref. lelkész. (Folytatás.) A katholikus tartományokban mindazok, kik a szabadság védőiként lépnek fel, gyakran akaratuk ellenére is a vallásérzelem megtámadására kényszeríttetnek. A papság, hatalmának fentartása érdekében védő hadseregnek tekinti maga mellett a vallást és mint ilyet, nem egyszer bocsátja ütközetbe. A kik küzdenek ez ellen, egyszersmind háborút folytatnak a pap, következéskép a kultus ellen is, melynek az szolgája.