Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-16 / 50. szám

A buzdító szavak nem is hiányoznak, ás hogy ezen ujabbkori pagatiismus ellen — mint az atyafiak nevezni szeretik, — egy modern keresztes hadat nem indítottak a katholikus nópek, ez nem a római szenteken, s nem a katholikus sajtón múlik. Szerencsére ma már a katholikus nép, vagy legalább ennek világi vezérei kezdenek saját lábaikon járni, ós a történelemből vett tanúságokra, avagy a mindennapi életből vett tapasztalatokra nagyobb súlyt fektetnek, mint a szent férfiak által szünet nélkül fujt harsonák hangjaira. Szerencsére kezdik belátni világi katholikusaink is, hogy mások a papuralomnak, s mások a katholicismus-nak érdekei, s hogy a liberalismus valamint egyéb téren, úgy a valláserkölcsi élet körében is üditőleg, életet s áldást tenyésztőleg hat. Még inkább erős meggyőződésünk ez nekünk protestánsoknak, s a történelem kétségtelen tanúságot szolgáltat a mellett, hogy a hazai katholikus egyház körében is a valláserkölcsi életnek, az őszinte vallásos buzgóságnak, s a munkás felebaráti szeretetnek élesztésére, ugy a fennsőbb tudományosságnak, mint a nép műveltségének fejlesztésére mi sem gyakorolt oly áldásos befolyást, mint a liberalismus, mely negyed félszáz óv óta hol egy, hol más alakban érezteti szárnya lebegtesét. Pázmánytól kezdve korunkig a kathol. papi irók keserű könyökkel siránkoznak azon szerencsétlenség felett, mely a hazai kathol. egyházat a reformátió bejövetele által érte. Pedig ugyan mi siratni való van a mohácsi vész előtti katholicismuson ? Ám tessék sorra venni az e korbeli kathol. főpapokat, mik voltak azok egy két tudomáuykedvelő, s egyházias szellemű férfi kivételével ? Lehettek közöttük jó diplomaták, erélyes kormányzók, ügyes hadvezérek, még inkább lehettek s voltak közöttük telhetetlen papzsákok, jó dorbézoló s vadászcimborák: de a legnagyobb rész egy valódi kathol. főpapnak inkább torz- mint eszményképét megközelítő. És a világi elem ? Mi siratni való vau ezen ? A főuraknak legjelesebbjeit is egy-egy megüresedett püspöki uradalom hűtlenekké tette az egyedül üdvezitő egyházhoz, — igy regélik legalább maguk a kathol. irók ; — a polgárság és nép között pedig elég volt egy-egy vándor reformátornak pár prédikációval vagy egykét szép énekkel fellépni, és tömegesen csatlakoztak az evangeliom újból felemelt lobogója köré. Csak egyik igénytelen hitszónokunk rövid 7 év alatt 120 egyházat hódit meg csupán az igének szóval és énekkel való hirdetése által. Hát csak ennyire tudta vinni a római katholikus papság missiói munkáját ? A római katholicismus fáját csak ennyire tudta népünk lelkében meggyökereztetni azon 500 év alatt, a mig a liberalismus nem zavarta circulusait? Valóban, ha van oka a kathol. papságnak a reformátióra neheztelni, az nem lehet más, mint hogy a hitjavitás hódítása cáfolhatlan tanúságot tett a felől, hogy a papuralom a mily éberül őrködött, önnön érdekei, önnön hatalma, kényelme ós jólléte felett, ép oly mértékben elhanyagolta a valódi valláserkölcsi érzelemnek hívei keblében való ápolását. Poshadt, bűzhödt volt már minden, s nagyon is nagy szükség volt a vallási szabadelviiség által is támasztott viharra, hogy a lég megtisztuljon, s magában a kathol. egyház kebelében is uj élet, üde tenyészet keletkezzék. Keletkezett is, csakhogy még a 16-ik század folyama alatt nagyon is érezhető volt, hogy a katholicismus kiváltságos uralkodó egyház vala, a protestántismus felett pedig a comburantur-féle törvénycikk alakjában ott függött a damoklesi kard ; érezhető volt, hogy Magyarorzág kormányán Ferdinándnak, még inkább Rudolfnak személyeiben erősen katholikus érzelmű királyok, ós ezek főtanácsosi székeiben nagyhatalmú főpapok ültek, kik a kor szabad szellemének elfojtásán még mindig jelentékeny eredménynyel és a végdiadal iránti biztos reménynyel munkálódtak. És mi lett az eredménye a szabadságellenes küzdelemnek? Valóban elszomorító, katholikus szempontból tekintve is. Élénk színekkel rajzolják ezen gyászos állapotot maguk a katholikus krónikák is. Igy p. o. az esztergomi e.-megyében a 17-ik század elején visitáló esperes a majd ötszázra rugó plébániában alig talál 100 lelkészt, „ezek közül is sokan concubinátusban éltek, kicsapongók és tudatlanok, sőt nem kevesen titokban az uj tanok liivei. ^ A barsi kerület 33 papja közül csak „13 mondatik nőtlennek ós törvényesen fölszenteltnek, kettő eretneknek bélyegeztetik/ A sasvári esperesség 14 lelkésze közül négy ellen emeltetik panasz mint szeles és concubináris papok ellen; a vinni plébános ellen hivei felhozzák, hogy „a gyóntatószékben tudatlannak bizonyítja magát, a breviáriumot nem végezi, sőt azt sem tudja, mikép kell végezni, két ágyasa volt, kik elhaltak, s most menyeiver lakik, papi öltönyt s tonsurát nem visel stb." Legtöbb lelkész nem csak