Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-12-02 / 48. szám

mekbol, s nem egy fájó sóhaj szállt az elborult keblek mélyéről. De hagyjuk a holtakat. Lesz talán, ki az elhunytakról bővebb, s érdemükhöz méltóbb nekrologban emlékezik meg. Mi térjünk át az e gyászszertartást követett közgyűlés érdekesebb mozzanatainak előadására. A közgyűlést eddigi főesperes Altöldi Sándor úr rövid, buzgó imával, és s.-gondnok úr szabatos szép beszéd előbocsátásával nyitották meg. A gróf úr különösen két tárgyra irányozza a gyűlés figyelmét. Az egyik, egyházi életünk ama nevezetes mozzanata, hogy a convent Budapesten a napokban összeült, s igy megtörtént az első nevezetes lépés ama nagy cél, a magyarhoni egyetemes reform, egyház életbeléptetésének nagy célja felé, hogy ne legyünk tovább is öt gyenge e.-kerület, hanem egy erős magyar, nemzeti reform, egyház. O mint conventi tag s e tractus s.-gondnoka, nem teheti, hogy az egyházmegye figyelmét föl ne hívja emez örvendetes tényre, mely reform, egyházunkat gyökereiben akarja megszilárditni, uj életre kelteni • annyival is inkább tennie kell ezt, mert e convent létrejöttébea a többek közt ez egyh.-megye is munkás vala. Reményét fejezi ki, hogy a magyarhoni ref. egyetemes egyház, mely néhány év előtt még álomszerű ábránd volt csupán, maholnap valósággá leend, s kétségkívül nagy és üdvös hatást gyakorland a hitéletre is, — Ezt megemlíteni szükségesnek tartván, e gyűlés sajátképeni tárgya, a főesperes választásra tér, s bár ő az ő elveivel a tisztújítást az egyházi közigazgatás terén összeegyeztetni nem tudja, — mind a mellett is a lelépőtől elismeréssel búcsúzva, meg van győződve, hogy a választott uj esperes személye kezességül szolgálhat a tekintetben, hogy e változás az egyház-megye közigazgatásának hátránya nélkül menend végbe. E két tárgy körül csoportosultak a derék elnök úrnak magvas eszméi, igen tartalmas s jól átgondolt szép beszédében. Öröm tölthette el — hallva őt — minden egyháza javát szivén viselő egyén keblét, tapasztalva, hogy egyházunk világi nagyjai között mily hitbuzgó, s egész odaadással, komoly törekvéssel működő férfiakat találhatunk. Jól esett látnunk, a mostani vallás s egyház iránt való közöny árja fölött, a nemes gróf igazi egyházias buzgalmát. Adjon az ég sok ily lelkes világi férfiút egyházunknak, akkor nem lesz okunk félve nézni szembe a jövővel. Ezután az esperes tette meg szokásos jelentését, melyből említendőnek tartom azon szomorú körülményt, hogy nem is egészen egy év alatt, ama temetéssel együtt e.-megyénk már az ötödik lelkészszel adózik a halálnak ; s özvegyek és számos árvák könyei bőven harmatoznak a — gyászos sorsukon — meghatott szívekre Nem valami örvendetes az se, hogy Baranyamegye törvényhatósága az egyházmegyék azon megkeresésével : hogy — vallási egyenjogúság tekintetéből, de meg a vallástalanság terjedésének meggátlása szempontjából is — a Siklóson nagy pénteken tartatni szokott heti vásárt más napra tegye át; ! továbbá, hogy a különféle bizottságok, úgyszintén a körjegyzők s községi tanácsülések vasárnapi működését szüntesse meg, vagy legalább a két isteni tisztelet utánra rendelje el — a ministeriumhoz utasitotta. Ez elutasítás — különösen a nagy pénteki vásár reánk reformátusokra sérelmes, mert Siklós környéket csaknem kivétel nélkül reform, községek képezik, a kiknek minden ismeretlen szentecske napját tudni kell, míg az ők egyik nagy ünnepe mi figyelemben sem részesül. Többnemű ügyek előterjesztése után egy pár búcsúszóval végzi jelentését a lelépő főesperes úr, melyben közel 7 évi hivataloskodására visszatekintve, nyugodt lelkiismeretében, s a teljesített kötelesség tudatában nyerve jutalmat, leteszi hivatalát, a honnan nyerte, az egyházmegyének kezeibe. Majd ismét s.-gondnok úr intézett hozzá megható búcsúszavakat, s azután küldöttséget nevez ki, mely a távol levő uj főesperest a gyűlésterembe hívja. Az uj esperes Kovács Antal úr a hivatalos esküt letévén, székét éljenzés közt foglalja el. Az elnöktárs részéről jövő szívélyes üdvözlet után, egy kerekded heszédben valóságos esperesi programmot ad, mely •— megkell vallani — gyakorlati eszméivel kezességet nyújt az uj esperesnek úgy buzgalma, mint kifejtendő tevékenysége felől; s mint egyik tanácsbiró úr üdvözlő válaszában találóan megjegyzé: „ha csak felét teljesíti is annak a mit ígér, már sokat tett egyházmegyénk javára". Mellőzöm beszédének azt a részét, melyben eljárása irányát körvonalozza, mert igazságosságot, részrehajlatlanságot, szelídséget a hol lehet, szigort a hol kell, személyt nem válogatva s törvényességet ígérve, csak esküjét újította meg. Kiemelem ellenben azt, hogy a tanügyre különös gondot ígér fordítni ; és azt, hogy az egyházi tanra, a hirdetett istenigére felügyelni ígérkezik, meg kívánva, hogy a Krisztus evangyelioma,legyen a vezérelv a lelkészek előtt. Becsüli ő a tudományos vizsgálódást, niely az igazság mélyeire hatolni igyekszik, de nem a tudomány neve alatt árult hitetlenséget, s vallástalan felületességet ; e pont némelyek előtt úgy tünt föl, mintha éle a modern mozgalom ellen lett volna intézve, bár azt hiszem, hogy a fenntebbieket akármely modern készséggel aláírja. Sok szép ígéret és fogadás után áttér arrat m i t ó h aj t ? Elsőben is indítványozza, hogy az e.-megye levéltára, mely ez ideig rendetlen iráshalmaznál nem egyéb — rendeztessék, —- hogy a tractus történelmére oly becses kincsek a jövő számára holt tőkét ne képezzenek. Óhajt továbbá egy e.-megyei könyvtárt, részint hogy a drága tudományos könyvek olvasása, melyeket ritka ember szerezhet meg, mindenkinek lehetővé tétessék, részint hogy az elhunyt lelkészek könyvtára találjon biztos vevőre, s az árva család ne vesztegesse nevetségesen potom áron el azt. A megdöbbentően szaporodó özvegyek s árvák gyászos sorsára mutatva, sürgeti, hogy a gyám- és nyugdíj intézet ügyében valahára erélyesebb karokkal tegyünk