Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

találja rövid visszapillantást vetni egyletünk keletkezése, működése, s fejlődése, és végre magának az uj épületnek történetére is. A budai evang. hitközség érdemteljes volt lelkésze, Bauhofer Gy. úrnak kezdeményezése folytán, az eszme iránt lelkesülő polgártársainknak egy kis serege a végett egyesült, hogy hitsorsosaink tevékeny pártolásába bízva árvaházat létesítsen, úgy hogy egyletünk már 1859-dik évben ideiglenesen megalakulván, első működését az ev. hitközség által bérelt házban, azzal kezdé meg, hogy 10 árvagyermeket befogadott, Feischner úrnak, mint árvák gyámjának felügyelete és tanítása alatt, a ki 1867. évben bekövetkezett haláláig teljes odaadással s hűséggel szentelte magát ezen hivatásnak ; míg hitvese Feischner Karolina az ő oldala mellett a gazdasági ügyeket s a leánykák ápolását és nevelését leghivebben látta el; férjének halála óta pedig, mind e mai napig, az árvaatya gyakori változása mellett is, árvaanya és gazdasági vezetői minőségében önfeláldozó szeretettel valódi támasza volt és maradt árvaházunknak ; tanácscsal és tettel támogatva a szakadatlanul működő érdemdús női választmány által. Az 1860-dik évben az egylet igazgatási szervezete véglegesen megalakittatott, és a választmány, melyben a legelső választmány érdemes tagjai sorából a következő urak: dr. Ballagi Mór, Török Pál superintendens, Benedikty Gy., dr. Bókay János, dr. Jelenik Zsigmond, Haberern Jonathan, Hornyánszky Viktor és dr. Koller mind e mai napig soha el nem lankadt buzgalommal működnek, az egylet érdekeit képviseltes előmozdította; fájdalom, a szintén a legelső választmányban működött dr. Székács József superintendens és Kralovánszky Zsigmond urak nem részesülhettek azon örömben, hogy uj árvaházunk teljes befejezédét, melyet ők oly forrón óhajtottak, megérhették volna! Midőn saját csekély törekvésemet ezen szép cél elérése körül felemiiteném, ne méltóztassék a tisztelt gyülekezet ezt szerénytelenségnek tekinteni, mert ez csak annak bizonyságául történik, hogy épen mindnyájunk felejthetetlen barátja dr. Székács József volt az, a ki engem ezen magasztos feladat elvállalására bírt, és azután bölcs tanácsával, hathatós befolyásával, és személyes közreműködésével élete végpercéig hatályosan támogatott és segített! — Áldva legyen az ő emlékezete mind örökkön örökké ! Egyletünk működésének kezdetével az iránta való részvét és pártolás az összes hitsorsoknál mindinkább terjedett, és ezen részvét az évről évre szaporodó tagok tekintélyes számában, továbbá az adományozók és hagyományozok szaporodásában, és az összes hazai lelkészek által közvetített küldemények nagy mennyiségében tényleg nyilatkozott, a kiknek buzgalmát a prot. egyházi és iskolai lapjában felkölteni és ébren tartani soha meg nem szűnt, érdemekben dús társunk dr. Ballagi Mór úr. Igy történt, hogy 1860. évben 15, 1861-ben 16, 1863-ban 22, 1864-ben 30, 1867-ben már 42 evang., ágostai s helvét hitvallású árvagyermek nyerhetett árvaházunkban ápolást, oktatást és nevelést, ezen legutóbbi szám azonban már is oly legvégső határnak mutatkozott, a melyet túlhaladni a régi bérelt házban nem lehetett, és az akkori elnök Palló Sándor úr alatt, a kit azon érdem illet meg, hogy erélyes működése folytán az egylet segédforrásait tetemesen gyarapította, az egylet az eddig használt s a dob-utcában fekvő házát megvette, miután az akkoron rendelkezésre állott pénzkészlet még nem volt elegendő arra, hogy a főváros nagylelkű adománya folytán, egyletünknek ajándékozott szép telken, — a melyen ma már uj árvaházunkat látjuk — már azon időben egy egészen uj épület emeltessék. Az árvák folytonos szaporodásával azonban, a kiknek száma az 1868. évben 44 volt és 1876-ban már is 55-re nőtt, azt tapasztaltuk, hogy a ház már módfelett túl volt telve, és mind ezen okból, mind az épületnek célszerűtlen beosztásánál, és nem igen egészséges fekvésénél fogva egészségi szempontból is, a jogos követelményeknek teljesen nem felel meg, és a további felvételeknek átléphetlen akadályozását képezi. Ily körülmények között tehát, dacára az 1873. év óta folyton tartó kedvezőtlen s terhes időknek, megkellett kisértenünk azon lépést, hogy polgártársaink és első sorban hitsorsosaink emberbaráti érzületéhez és jótékonyságához nagyobb mértékben folyamodjunk. Es ime! a választmány bizalma fényesen lett igazolva ! Az adakozások, a gyűjtéseknek 1875. évi december havában lett megkezdése után nem csak az evang. egyházak híveitől, hanem valamennyi hazai felekezet részéről, — az 1877. évi ápril 28-án tartott közgyűlésből közhírré tett kimutatás szerint (a mely az azóta befolyt adakozásoknak közzétételével annak idejében kiegészíttetni fog) oly örvendetes mértékben és mennyiségben folytak be, hogy a választmány egy uj árvaház építését minden aggodalom és merészség nélkül elhatározta, és az 1876-ik év tavaszán meg is kezdhette. E célból a választmány külön építési bizottságot küldött ki, mely alelnök Várady Károlyból, Dr. Jelenik Zs., Szentgyörgyi Alb.;

Steíány Lajos, Fuchs Gusztáv, Zsigmondy Vilm. mérnök urakból és az én személyemből állott, s mely bizottság több tekintélyesebb építésznek, tekintettel az emberbaráti célra ingyen benyujott terveinek átvizsgálása és megfontolása után Kolbenheyer Ferenc építész úr tervét elfogadta, a ki egyszersmind az épités ingyenes vezetésére késznek nyilatkozott. S mily kitűnően felelt meg ő ezen feladatának és a beléje helyezett bizalomnak : erről a mélyen tisztelt gyülekezetnek ma személyesen van alkalma meggyőződni, miután az árvaház teljesen elkészült és 100 gyermek számára kellő helyiségeket és a szükséges tanodai és munkatermeket magában foglalja. Azt hisszük tehát, hogy intézetünk minden pártolójának és barátjának helyeslésével találkozunk, ha Kolbenheyer Ferenc építész úrnak emiitett feláldozó fáradozása és munkálkodásáért legmelegebb köszönetünket nyilvánítjuk. Hálás elismerésünket azonban mindazoknak is le kell róvnunk, a kik az elvállalt munkákat különösen mérsékelt árakon teljesítették, és pedig : Preiss és Kirchenbauin építész urak a kőműves, téglázási, kövezési s