Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-25 / 47. szám

szervezette] procrustesi ágyat készíteni, vagyis egyik ke­rület önkormányzati jogait összezsugorítani, a másikét talán kelletinél jobban kibővíteni; hanem óhajtanánk testvéries összhangzatot létrehozni, és oly szervezetet, inely a királyi szentesítést is elnyerné. Osztom én elvben Hegedűs L. nézeteit, én is óhajtanám, hogy vajha a mi egyházunk is lenne anyagilag és szellemileg oly erős, hogy — mint az amerikai felekezetek, — önnön erejéből fentarthatná magát. Igen de nálunk még szükség van a fejedelmi s államkormányi támogatásra, de meg ha szer­vezetünk a szentesítést nem nyerné el, egy ministeri tollvonás megsemmisíthetné azt, nem csak, de e nélkül alig számíthatnánk a világi hatalom támogatására az általunk kivetett egyháziadók behajtásánál. Mind ezekért én a sanctiot, melynek külömben is túlterjeszkedése elle­nében az 1790/1 26 trveikk biztosítékot nyújt, óhajtom. A mi gróf Lónyay javaslatát illeti, ezt én nem ta­lálom öszhangzónak sem a mi javaslatunkkal, sem a teg­nap itt hallott beszédekkel; miért is óhajtom, hogy abban világosan fejeztessék ki, miszerint a zsinat nem csupán a convent létrehozása érdekéből űl össze, de e mellett mun­kába veendi egyházunk organizálását, épségben hagyása mellett természetesen, az én nézetem szerint is az egyes kerületek önkormányzati jogainak. Tisza László. Erdély őszintén akarja a békét s egyesülést, de a mellett történelmileg kifejlett jogaihoz ragaszkodik azt; érthető, mert hiszen Erdélynek a külön­leges állásra nem csak joga, de mulhatlan szüksége is van, külömben nagy zavarok keletkeznének. Mások ott sok tekintetben a viszonyok ma is, mint a Királyhágón innen. P. o. mi soha nem hivatkozunk az 1790/1 26 ik t.-cikkre, hanem a bécsi, linci békékre, s az approbátákra j mi erdélyiek valamint a múltban, úgy ma is tarthatunk egész szabadon zsinatot, minden előleges engedély nélkül stb. Hogy Debrecen az egyházszervezetet sürgeti, ezt tudjuk, helyeseljük, de hogy összes egyházszervezetünk^ alólról kezdve felfelé egészen ujjá alakíttassék, és teljesen egyöntetűvé tétessék, ebbe bele nem egyezhetünk, s erre az egyesülés végett nincs is szükség. Miért ne lehetne az egyes egyházmegyék, kerületek szervezetében több kevesebb eltérés, a fődolog csak az, hogy a hol mint kerületek találkozunk, ott legyen egység s öszhangzat. Ezért is gr. Lónyay javaslatát, mely a debrecenivel épen nincs ellentétben, pártolja. Molnár Aladár. A két javaslat között lénye­gökre nézve nincs ellentét, de a kedélyek megnyugtatása végett az utóbbit célszerű volna pár szóval pótolni. Jelesen Debrecen biztosítást óhajtana, hogy a zsinat nem csupán a convent megalakításáért ül össze ; másrészt meg Erdély autonomiája miatt aggódik. A zsinatnak már a szervezettel okvetlenül kell foglalkozni, azért vitessék be az utóbbi javaslatba ez hogy „alólról fel", ezzel talán mindkét fél meg leend nyugtatva. Ragályi N. a két javaslat között lényeges kü­lombséget lát; ha a Lónyayféle szűkebb keretű zsinattal ÍB megelégszünk, ez meghunyászkodás jele. Ilyenért nem kell zsinat, conventen is elvégezhettük volna. Vagy a sanctióban keressük az erőt ? Akkor a szentelt vizben is van erő. Antal Gábor. Azzal a reménynyel jöttünk ide, hogy legalább az első lépést az egyház szervezésében megteszszük ; reméltük, hogy az aggályokat el lehet oszlatni, de ha újból vita tárgyává teszszük azokat, me­lyekre nézve már megállapodás történt, akkor ezen con­vent minden eredmény nélkül megy szét. Kovács Ödön, mint erdélyi sajnálja, hogy a mai tanácskozások folyamában az erdélyiek felszólalása aggodalmat keltett. O tegnap a debreceni javaslatban semmi olyast nem látott, a mitől ő mint erdélyi félhetett volna, és ha b. Kemény, Tisza László mégis felszólaltak tegnap, ezt ők tulajdonkép tették olyasmi mellett, a mi a debreceni javaslatban praegnanter bent van. De ha nem volna is bent javaslatában, nincs okunk autonómi­ánkat félteni Debrecentől, melynek eléggé ismerjük e tekintetben múltját, ismerjük törekvéseit. Talán félreér­tésre szolgáltathatna okot Tisza László azon mai nyilat­kozata, hogy Erdély bele nem egyezhetik egy alólról kiinduló egyházszervezetbe; azért nem mulasztja el meg­jegyezni, hogy ő szerinte a javasolt egyházszervezet mi bajt sem okozna, mert hiszen Erdélyben is az alsóbb egyházi hatóságok, presbytériumok, e.-megyék egészen a magyarországi mintára vannak szervezve, ugy, hogy ha a szervezés részleteibe bocsátkoznánk, még vita sem igen keletkezhetnék köztünk. Gr. Lónyay javaslata nem hogy nincs ellentétben a debrecenivel, sőt az emez által van kiegészítve, s e nélkül amaz tisztán nem is érthető, miután az már feltételez egy javaslatot. B. Vay Miklós. Ugy látja, hogy ha a gr. Ló­nyay-féle javaslat hetedik kikezdése ezen szavakkal : „alulról felülre" megtoldatik. a nyilvánított aggályok el­oszlatnak, azért ajánlja ezen toldást. Ezen ajánlat köz­helyesléssel fogadtatott és a határozat — mint már mult számunkban közöltük — kimondatott. Ezen határozat értelmében egy bizottság volt választandó, s ennek tagjai a másnapi ülésben választattak meg, kik is a következők : 1) a dunamelléki kerületből: Fördős Lajos, Molnár Aladár, Szász Károly, póttagul Baksay Sándor ; 2) a dunántúli­ból : Beöthy Zs., Horváth M., Csépán A. póttagokul : Nagy János, Pázmándy Lajos. 3) a tiszáninneniből: Kun Bertalan, Mocsáry L., Fejes Istváu, póttagul: Mitrovics Gy. 4) a tiszántúliból: Révész Bálint, Révész Imre, K. Tóth Mih., Tóth Sám., id. Kiss Áron, póttagokul Ármos Bálint; 5) az erdélyiből: Nagy Péter, Tisza László, Szász Domokos, Kolozsváry Sándor, póttagul : Lészay S. Ezután előterjészté elnök úr Balogh Fer. és György Endre uraknak az edinburgi egyetemes presbyterián nyári zsinatról tett jelentésüket, mely már előbb minden conventi tagnak nyomtatásban megküldetvén, felolvasott­nak tekintetett, s a conventi levéltárba helyeztetni ren­deltetett. Végül nem mulaszthatjuk el örömmel megjegyezni, , hogy a három napi tanácskozás alatt az őszinte testvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom