Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-18 / 46. szám

kezők vannak elősorolva: (olvassa a szöveget). Az itt előterjesztett javaslat is ily módon szélesítette ki a zsinat munkakörét, mely valóban örömömre szolgál. Van azonban ezen javaslatnak szerintem egy hiánya : nincs felvéve belé az iskolaügy. Nálunk protestánsoknál az egyház és iskola annyira össze vannak nőve egymással, az iskola és tudomány oly erős támasza vallásunknak, hogy ezt a kettőt egymástól nem választhatjuk el. Azért én óhajtanám, hogy zsinati törvényhozásunk keretébe, illetőleg ezen javaslat pontjai közé igtassuk be az iskolaügyet is. Másrészt azonban látok én azon javaslatba olyat, mely szerintem kihagyandó. Én az egyházi törvényhozás teendőiül csupán azokat tekintem, melyek az egyház jog- s hatáskörébe tartoznak, melyek felett maga az egyház végérvényűleg intézkedhetik. Már pedig az egyház és állam, avagy a mi és egyéb felekezetek közötti viszonyt sem zsinatilag sem bármi más módon meg nem állapithatjuk. A kiküldendő bizottság készíthet petitiót, feliratot, felállíthat egy eszményi szabályzatot, de ennek gyakorlati haszna nem leend. Én a zsinatot törvényhozó testületnek tekintem, a kérvényzés, feliratkészítés azon legfőbb közigazgatási közegnek a teendője leend, a mely talán nem sokára felállíttatik. Epen ezért a polgári házasságról s a polgári anyakönyv vezetésről szóló részt is kihagyandónak vélem. A házasság ha nem is sakramentom, de vallási, egyházi ősi intézmény. Ila a modern állam azt ezen jellegétől meg akarja fosztani, ám tegye, de nagyon kérem a t. conventet, illetőleg az egybejövendő zsinatot, hogy annak megtételét ne sürgessük, mi magunk ne kínáljuk. Anynyival is inkább ovakodjunk ezt tenni, mert még nem tudjuk, hogy a kormánynak szándéka-é a polgári házasságot behozni, és ha nem szándéka, akkor csak megnehezitenők a zsinattartásra szükséges engedély kieszközöl -hetését. A polgári anyakönyv vezetésére nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy én több mint 40 éve szolgálok az egyházi élet körében, s ezen hosszú idő alatt alig tudok két-három esetet, hogy anyakönyvhamisitás történt volna, ekkor sem roszlelküségéből, mint inkább gyávaságából vagy könnyelműségéből a lelkésznek. És most mi sürgessük, hogy azok kezéből, kik oly hű becsületességgel sáfárkodtak, ezen drága kincsét polgártársainknak, az anyakönyvet, mely sokszor egész családok világi jóllétének alapját képezi, az állam kivegye s polgári közegekre bízza ? Azt se feledjük, hogy sok csekély fizetésű lelkésztársunknak az anyakönyvvezetés egy kis jövedelemforrást képez, miért fosztanók meg ettől ? S vegyük te • kintetbe népünk érdekeit is. Mi lelkészek a keresztelést, esketést és az anyakönyvvezetést 30-40 krért, illetőleg 1-2 frtért teljesítjük; avagy a polgári közeg teljesíti-é ezt ily csekély díjért ? Mindezeknél fogva szerintem a 4-ik bizottság kiküldetésére vonatkozó javaslat elejtendő, s az ennek munkakörébe kijelölt tárgyak a zsinati tárgyak közül törlendők. Végül megjegyzem, hogy én is egy bizottságot óhajtanék s pedig minden utasítás nélkül. Beöthy Zsig. a felolvasott javaslatot, mint a mely magában foglalja mindazon tárgyakat, melyek zsinatilag tárgyalás alá veendők, a tanácskozás alapjáúl általánosságban elfogadja. Ragályi Nándor úgy tudja, hogy a magyar prot. egyház történelme igen szoros kapcsolatban áll Magyarország polgári történelmével, s ebből folyólag, hogy zsinatot csak olyankor célszerű tartani, mikor annak határozatait meg is valósíthatjuk. Nem akarja fejtegetni, hogy miért, de neki úgy tetszik, hogy a mostani idő zsinat tartásra nem jó, s kivált a Hegedűs László inditványa I — a sanctio elhagyása iránt - a minő fogadtatásban részesült a convent tagoknál, az ő reményét a fagypontra szállítja alá. Ha különben a többség mégis zsinatozni akar, ő a debreceni javaslatot elfogadja. Szász Károly a javaslatban foglalt elveket, indítványokat általánosságban elfogadja, azomban egy bizottságot óhajt ő is, mint Török Pál, valamint annak több, itt nyilvánított nézeteit is magáévá teszi, kivévén a 4-ik bizottság ellen felhozottakat. O óhajtja, hogy 4 albizottság legyen, s hogy a 4-ik készítsen egy oly javaslatot, melyben egyházunknak az egyház és állam közti viszonyra vonatkozó nézetei kifejezve legyenek, s mely azután ha elfogadtatik, mint felterjesztés vagy petitio terjesztessék fel ő felségének, a kormányzó s törvényhozó testületnek, hogy így ezek előtt ismeretesek legyenek a protestánsok jognézetei s óhajtásai, s hogy ez által is kevesbbítessenek azon félreértések s összeütközések, melyek mostanában — mint fel is említetett — az államkormány és egyes kerületek közt előfordultak. O ezen bizottságot minden utasítás nélkül óhajtja kiküldetni, legfeljebb ha a báró Kemény által felemlített aggodalmakra való tekintetből annyi kimondatik, hogy a kerületeknek a saját kebelökben való szervezkedésre vonatkozó önkormányzati joguk teljes épségben hagyassanak. Nagy János (barsi esperes) a javaslatot általánosságban elfogadja, de óhajtja, hogy a conventnek a most kiküldendő bizottság dolgozata alapján hozandó végzései, mielőtt a zsinat összeülne, előbb az egyházkerületek elé terjesztessenek. Várady Gábor. A küldöttségek számát nem tartja lényegesnek ; de kívánná, hogy azok utasítás mellett küldetnének ki, mert az a munkálkodást tetemesen megkönnyítené. Tisza Lajos elfogadja a javaslatot általánosságban, de célszerűbbnek látja egy bizottság kiküldését. Ha utasítás, tájékozás adatnék, ez kétségkívül megkönynyitené a bizottságnak is, meg a bizottság munkálatát, majdan tárgyalás alá veendő conventnek is a dolgát, de ennek a megadása nagyon nehéz ; mert hiszen ha elnö-I kileg kijelentett határozatok alakjában tájékozást nyujtunk, akkor voltakép már határoztunk, s a bizottságteendője csak az lenne, hogy stilizálja a conventi határo-I zatot. Óhajtom a zsinat összeillését — mondja Ragályi