Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1877 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-18 / 46. szám
_____ f T1 Jt^í C A KÖNYVISMERTETÉS. „Bibliamagyarázatok a szószéken" s függelékül néhány egyházi beszéd. Irta Barakonyi Kristóf ref. s.-lelkész. Miskolc. Fraenkel B. tulajdona 1878. Ára 1 frt 60 kr. Biblia és biblia. Ez az a mit mi protestánsok, ha vallási dolgokról beszélünk, negyedfélszáz év óta legtöbbször emlegetünk. Nem kellenek nekünk páterek, pápák, hagyomány, zsinati végzések, hanem kell egyedül a biblia. Ez a mi hitünk forrása, támasza, vallásos életünk kizárólagos szabadalmazott szabályozója, ezt kell nekünk tanulmányoznunk, ezt kell egyházi férfinak és laikusnak éjjel és nappal forgatni. De hát forgatjuk-é ? Messze vagyunk mai napság attól a kortól, melyben hazánk főurai, országos gondokkal elfoglalt fejedelmi férfiai s úrnői büszkeségüknek tartották, hogy a szent irást 20-23-or keresztül olvasták; a melyben a középrendű családoknak ugy férfi mint nő tagjai a kisebb-nagyobb összejövetelek alkalmával beszélgetésük egy részének tárgyaivá a bibliai eseményeket s a hittani kérdéseket tették; vagy a melyben a jobbágycsaládok fejei, mint megannyi utóképei az őket 3-4 ezer évvel megelőzött pátriárkáknak, a téli hosszú estéken gyermekeik s cselédek előtt bibliát olvastak, s ennek egyes mondatai felett elmélkedtek. Ez a kor előttünk, maiak előtt, már csak hirből ismeretes. S a mi korunk után következik egy a régitől még inkább elütő kor, a mi nyomunkba egy nálunknál még bibliátlanabb nemzedék lép. Mi még tanultunk 104 Hübner-féle elbeszélést, tanultunk kis kátét, heidelbergi kátét, és igy a főbb vonásokban megismertük a szent Írásnak ugy történelmi, mint hittani részeit. De a közös iskolákból, vagy akár a világi tantárgyakkal elhalmozott felekezeti tanodákból, hát még a divatos nőnöveldékbol kikerülő ujabb nemzedéknek mi jártassága leend a bibliában ? És mégis ! Mi protestánsok mégis kell hogy ragaszkodjunk e mi egyedüli alapunkhoz, kell hogy ennek tanulmányozását, ismerését minél szélesebb körben sürgessük, érvényesítsük; küzdenünk, fáradnunk kell, hogy hitsorsosaink serege az élővizek forrásától messze el ne távozzék. Ha a kor szelleme elfordította a hívek érdekeltségét e drága szent könyvtől, kell ujabb módról gondoskodnunk, mely azt ahoz ismét visszatérítse. Másrészt ismeretes dolog, hogy lelkészeink egy része mennyire meg van akadva a vasárnap délutáni isteni-i tisztelettel. Egy rendszeresen kidolgozott egyházi beszédet : végig hallgatni, egy napra elég, legalább nekünk mai embereknek ; igen de népünk, mely a hét többi napjain ugy is el van foglalva világi dolgokkal, szeret a vasárnap délesti óráiból is Istennek, jobban mondva önlelkének áldozni. Mivel segiti már a lelkész ekkor a vallásos buzgóság szárnyait ég felé emelkedni, avagy hívében a vallása iráuti érdekeltséget s az Ur háza iránti szeretetet éleszteni ? Felelet: a heidelbergi kátéból felolvassa előtte ismét azt a két-három kérdést, melyeket ezelőtt egy, tiz, ötven évvel is felolvastak már előtte, és azokat megmagyarázza úgy, hogy sem a magyarázó sem a hallgató nem érti, sőt napjainkban már többször azokat nem is hiszi. A káté magyarázatok kora lejárt. Nem sokkal üdvösebb volna-e már a vasárnap délutáni, sőt a téli időszakban egy némelyik hétköznapi istenitisztelet alkalmával is bibliamagyarázatokat tartani ? és ezek által híveinknél a bibliában való jártasság hiányát pótolni, a biblia olvasásában s értelmezésében őket kalauzolni, s a délesti istenitiszteletet érdekesebbé, több lelki haszonnal járóvá tenni ? A fent címzett munka irója előtt is kétségkívül ezen kérdések lebegtek, és midőn ő ezekre a nép között szerzett még csak egy két évi, de azért alapos tapasztatalatai után igenlő választ adott lelkében, kidolgozta, majd világ elé bocsátotta az ezen füzetben közzé tett húsz bibliamagyarázatot, főként azon célból ugyan — a mint ő szerényen megjegyzi előszavában, — hogy ez által felhívja a protestáns theologiával foglalkozó egyházi férfiainkat, miszerint adjanak mihamarabb az egyházi szószék számára népies nyelven irt bibliamagyarázatokat. Szerintünk azonban e füzet kiadásának más eredménye is leend. Hathatósan fog ez a bibliamagyarázatok behozatala mellett agitálni. Távol legyen tőlünk, hogy a kezdő ifjú iró ezen munkáját a korszakalkotó művekhez akarnók hasonlítani, sőt nagyon jól tudjuk, hogy az olvasók fognak benne felfedezni kisebb-nagyobb hiányokat, nem egészen helyes Írásmagyarázati, hittani, történelmi, archaeologiai nézeteket és ismereteket, sőt hogy néhol — bár csak ritkán — találni fognak e munkában oly szavakat s kifejezéseket is, melyek a „népszerű" jelzőnek nem felelnek meg teljesen, s melyek bizonyságot tesznek a felől, hogy szerző nyelve nem szokott le teljesen a theologusi tanfolyam hallgatása alatt elsajátított tudományos műkifejezésekről; de azért talán e füzet mindegyik olvasójának keblében felébred az a gondolat, hogy nagyon helyes azon út, melyen eme füzet irója elindult, hogy híveinkhez, kivált falusi gyülekezetekben az őréhez hasonló módon kell néha szólanunk, hogy igy azokat a bibliával megismertessük,
